Jégvarázs – BDSM változat – 4. rész

Anna, a hegyi tündér aggódva nézte varázstükrében, vajon hogyan lett tél a nyár közepén Arendelle-ben. Látta, ahogy országszerte fagyoskodnak az emberek. Egyre kevesebb az élelem és a tűzifa, akadozik a közlekedés, az áramszolgáltatás. Kereste a hó és a jég forrását. Meglátta a jégpalotát, és benne Elsát, a hókirálynőt, aki a telet okozta. Elhatározta, hogy felkeresi a királynőt, és beszél vele, hogy hozza vissza a nyarat. Befogta rénszarvasát a szán elé, és meg sem állt a jégpalotáig. Az ajtó nyitva volt, Anna belépett. Odabent félmeztelen és egészen pucér férfiak csúsztak-másztak a földön, takarították a jégpadlót, fényesítették a jégszobrokat. A legtöbb jégszobor hópelyhet ábrázolt, de akadt köztük férfit ábrázoló is, ezek valójában élő férfiak voltak, akik már teljesen jéggé fagytak. Anna ámulattal nézett körül a gigantikus méretű jégpalotában. Felment a lépcsőn, és a trónterembe lépett. Elsa királynő ott ült egy jégtrónon, két férfi masszírozta a vállát, kettő a lábát, egy félig megfagyott férfi előtte kuporgott a földön, azt lábtartónak használta, és a két oldalán is térdelt egy-egy férfi, akik tálcát tartottak a királynő elé. Az egyik tálcán friss gyümölcs és fagylalt, a másikon pezsgő. Amióta hó borította Arendelle-t, semmilyen zöldség és gyümölcs nem termett, de Elsa számára a szolgái beszerezték külföldről. Anna csodálattal nézte a gyönyörű királynőt, térdre borult előtte, és így szólt:
- Felséges Királynőm! Az én nevem Anna. Egy közeli hegyen lakom, és…
- Állj fel, kedvesem! – szakította félbe a királynő – Itt csak a férfiaknak kell térdre borulniuk előttem. Mi járatban vagy errefelé?
- Szeretnélek tájékoztatni, Úrnőm, hogy a nép nagyon szenved a hidegtől és a rengeteg hótól. A legnagyobb alázattal megkérnélek, hogy add vissza nekünk a nyarat!
A királynő zavarba jött:
- Sajnálom… de fogalmam sincs, hogyan kell. Én csak létrehozni tudom a havat, elolvasztani nem.
- Talán ha megpróbálnád, Felség…
- Azt mondtam, nem megy! – ismételte meg Elsa idegesen, és egy indulatos kézmozdulatot is tett, kezéből jeges energia áramlott, amivel véletlenül megfagyasztotta Anna szívét. A tündér a szívéhez kapott, és majdnem összeesett. Elsa nagyon megijedt, nem akarta bántani a lányt.
- Menj el innen! – szólt rá ingerülten – Feleslegesen sodortad veszélybe magad azzal, hogy idejöttél, nem tudok segíteni.
Anna nem adta volna fel ilyen könnyen, elhatározta, hogy addig nem megy sehová, amíg véget nem vet a télnek, de a királynő szolgái kidobták. Nagyon fázni kezdett, és nagyon gyengének érezte magát, mert a szívét megütötte a jég. Szomorúan indult haza. Útközben látta, hogy egyre több és több férfi érkezik a jégpalotába, hogy feladja eddigi életét, és a királynő szolgálatába álljon.
Elsa sokat töprengett azon, miért ijesztették meg a lánnyal kapcsolatos érzései. Talán mert ő figyelmeztette arra, hogy árt a népének a havas varázslattal? Vagy azért, mert Anna emlékeztette Chrisre a hosszú barna hajával, és a csillogó kék szemeivel?

Arendelle irányítását ideiglenesen a belügyminiszter vette át. Gondoskodott arról, hogy a lakosság ne maradjon fűtés nélkül. Az ország számos pontján osztogattak meleg ruhát, takarót, meleg ételt, és forró teát. De látta, hogy ez így nem mehet tovább. Mozgósította Arendelle teljes katonaságát, és parancsba adta nekik, hogy tartóztassák le a királynőt.

Elsa épp élvezettel ostorozott egy rabszolgát, mikor a kapuban őrködő szolgái riasztották a jégpalota népét, hogy a hadsereg vonul ellenük. A királynő minden szolgára ráparancsolt, hogy védjék meg őt és a jégpalotát. Nem is nagyon kellett parancsolni, a rabszolgák életüket adták volna a királynőért. Hősiesen szálltak szembe a katonákkal. Elsa látta, hogy nagy a túlerő a támadók oldalán. Varázsolt egy hatalmas, félelmetes jégszörnyet, azt is a hadseregre uszította. Azonban a fegyverekkel szemben még a jégszörnynek sem volt esélye. A katonák egy része bejutott a palotába. Elsa hatalmas jégtüskékkel lőtte őket. A harcban a jégvár is omladozni kezdett. A trónteremben lévő díszes csillár leszakadt, egy belőle kipattanó jégdarab fejen találta Elsát, aki ájultan esett össze. A katonák elfogták az eszméletlenül fekvő királynőt, és visszavitték a fővárosba.

Elsa a börtönben tért magához. Meg akart mozdulni, de lánccsörgést hallott, és olyan nehéznek érezte a kezeit, hogy alig bírta megemelni. Akkor látta, hogy kezeit teljesen beborító fém bilincsekkel kötötték a börtön falához, hogy ne tudjon varázsolni, se menekülni. Kinézett az apró, rácsos ablakon. Odakint még mindig sűrűn hullott a hó. Egyszer csak nyílt az ajtó. A belügyminiszter lépett be a cellába néhány emberével és más miniszterekkel együtt, majd így szólt:
- Elsa királynő, kénytelenek vagyunk megfosztani a tróntól, mivel pusztulást hoztál Arendelle-re. Egyúttal felszólítunk, hogy haladéktalanul szüntesd meg a telet, és hozd vissza a nyarat!
- Sajnos képtelen vagyok rá. Nem tudom, hogyan kell. – felelte könnyes szemekkel Elsa.
- Najó, ha visszacsinálod a nyarat, akkor újból elfogadunk királynőnknek.
- Nem érdemlem meg. – rebegte Elsa – És tényleg nem tudom visszacsinálni.
- Mi az, hogy nem?! Akkor az embereim gondoskodnak róla, hogy eszedbe jusson, hogyan kell nyarat csinálni. Addig fognak kínozni, amíg véget nem vetsz a télnek.

(FOLYT. KÖV.)
(Forrás: Disney – Jégvarázs/Frozen)