Az átváltozás II. fejezet

Egyik nap mikor felébredtem, nem a már megszokott látvány ért. Elsőnek az tűnt fel, hogy nem a levegőben lógok, hanem végre szilárd talaj van a testem alatt. A szemem előtt pedig végre nem víz volt, hanem plafon. De ami a legjobb: meleg volt, és nem voltam már szomjas. De amint elmúlt ez a pillanatnyi boldogság rögtön éreztem, hogy valami nyomja a mellkasom, s azonnal láttam, hogy fogva tartóm épp a mellkasomon ül. Amint meglátta, hogy nyitva vannak a szemeim rám nézett és elmosolyodott, s míg nem szólt gyorsan felmértem az új helyszínt. Szépen le voltam kötözve, s mellettem egy WC foglalt helyet. Ennyit, semmi extra. Fogva tartóm ekkor felemelkedett, és mellkasomra állt. Testhezálló fekete póló volt rajta, amik jól kirajzolták szépséges mellei domborulatát. Testhez álló farmert viselt, s lábán fehér zokni volt, a sarkánál és a lábujjainál rózsaszín foltokkal. Nem szólt, csak az orrom elé tartotta zokniba bújtatott lábát. Most nem volt semmilyen kellemetlen szaga, s azonnal csókot is nyomtam rá. Ő erre végighúzta lábujjait az arcomon (szinte jól is esett, meleg lábának az érintése), s visszarakta a másik mellé. Azonnal visszakerült az a huncut mosoly az arcára.
- Nos. – szólalt meg, miközben csípőre tette a kezét. – Mivel a pincében már bizonyítottad, hogy lehet valamilyen hasznodat látni, úgy döntöttem mától te leszel az én kis személyi WC-s lábtörlőm. Hogy az mi? Ha a WC-n ülök, én mindig nagyon unatkozok. És nem szeretek se olvasni, se zenét hallgatni, se semmi hasonlót. De szeretek elmélkedni, mint sokan mások, és szeretem ha a talpam tisztítják közben. Szóval, ha WC-re kell jönnöm, a lábaimat rajtad fogom tartani, s miközben éppen valamelyik talpamat tisztítod a nyelveddel, én majd beszélek neked, mert szeretem, ha meghallgatnak. Szóval akkor majd jövök.
S ezzel kilépett a fürdőszobából, s rám zárta az ajtót. Teltek az órák, s azt vettem észre, hogy immáron nem szomjas vagyok, hanem éhes. Egyre csak egyre éhesebb lettem, s azt vettem észre, hogy már várom. Csak jöjjön már és alázzon meg, csak kapjak utána enni. S mikor először megfogalmaztam magamban ezt a gondolatot, akkor lépett be. Lehúzta nadrágját és bugyiját, majd szépen elhelyezte magát a WC-n. Egyik talpát az arcomra tette, s nem is kellett szólnia, szolgai módon nyalni kezdtem. Ekkor meghallottam a folyadékok csorgásának jellegzetes hangját. Nem szólt semmit mikor végzett, csak felállt és kiment. Én pedig tovább éheztem. Így folytatódott ez egész nap, néha kijött, pisilt egyet, majd visszament. Én pedig csak egyre éhesebb lettem, s már kiáltottam volna, de akkor megjelent.
- Éhes az én kiskutyám? – mosolygott.
Beszélni még mindig nem tudtam, és csak bólintásra tellett.
- Rendben.
Kiment, és egy szép krémtortával jött vissza, s a fejem mellé tette le. Ráült a WC-re. Lábán még mindig a fehér-rózsaszín zokni volt, bár a talpa már jócskán megsötétedett. Belemártotta lábát a krémtortába, s a számba nyomta. Ahogy csak bírtam foggal nyelvel kapartam a számba a torta darabkáit. Úgy szoptam a lábát, mint egy újszülött a cumisüveget. Közben valami olyasmiről beszélt, hogy milyen jó lenne a világ, ha minden férfit egy kis dobozban lehetne tartani, és csak akkor elővenni, ha szükség van rá. Végül elfogyott a torta(ennyire finomat még nem ettem). Széles mosoly jelent meg az arcomon, és ezen már csak nevetni tudott. Kezdtem úgy érezni, hogy egyre inkább a szolgája leszek. Még mindig nem tudtam, hogy ki ez a nő, de nagyon jól fel volt készülve arra, hogy teljesítsék a kívánságait.