Cikkek idő szerint
2024. 09. (59)
2024. 08. (70)
2024. 07. (72)
2024. 06. (51)
2024. 05. (55)
2024. 04. (62)
2024. 03. (52)
2024. 02. (63)
2024. 01. (64)
2023. 12. (63)
2023. 11. (52)
2023. 10. (66)
2023. 09. (62)
2023. 08. (64)
2023. 07. (70)
2023. 06. (56)
2023. 05. (59)
2023. 04. (47)
2023. 03. (71)
2023. 02. (44)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Airbus - a kezdetek 5.

Törölt felhasználó
2010. 03. 06. 09:42 | Megjelent: 814x
Lássuk be, elég magas felütéssel kezdtem – ha az empatikus beengedési közjátékot a pezsgővel leszámítjuk – de természetesen nem ronthattam ajtóstól a házba.
Ha most túl keményen meggyötröm, elveszem a kedvét az egésztől. A bennem társbérletben élő szadista vadállat viszont üvöltve követelte a magáét, hogy az iménti oboa szóló által felhergelt hímgorillát már ne is számítsuk.
Szkülla és Kharübdisz tehát akadt bőven, most már csak át kellett ép bőrrel hajózni köztük – hm … az „ép bőrt” természetesen nem Vandára értem.
- Ma különösen engedékeny hangulatban vagyok, így meghagyom Magának a választás lehetőségét. Először bemutatom a fenyítő eszközöket, aztán a fokozatokat. Maga kiválaszthatja az eszközt és a fokozatot – én határozom meg a mennyiséget. Aztán megkezdjük a büntetését. Értette?
- Igen.
Csatt. A hangot a lovagló pálca – egyik kedvenc eszközöm – hallatta, amint rugalmas ütközés keretében találkozott kedvesem meztelen hátsójával.
- IGEN, URAM! – mondtam és nyomatékképpen kicsit megsuhintottam a pálcát.
- Igenuram! – jött a sietős válasz.
- Rendben van, a könnyebbik korbáccsal kezdem, a sorrend kicsi – közepes – nagy. Aztán a többi eszköz jön, sorban.
- Értettem Uram.
Csatt.
- Értettem Uram és köszönöm szépen, hogy megnevel!
Csend. Némi szünet következett, aztán újból: csatt – ezúttal kicsit lendületesebben.
- Értettemuramésköszönömszépenhogymegneveluram!
- Hm … milyen tanulékony kis lotyó! Akkor kezdjük.
A könnyebbik korbáccsal csuklóból megsuhintottam a meztelen fehér hátsót. Ahol eddig a fehér háttéren három világosan kivehető csík piroslott, ott most megjelentek figyelmem – és a korbács – egyelőre rózsaszín nyomai. A korbács első alkotásom a BDSM művészeti ágban. Csakugyan viszonylag könnyű – egy derékszíjamat kellett feláldoznom érte, de hát mit meg nem tesz az ember egy kívánós subbie kedvéért?! – de azért furfangos jószág. Csak nyolc szála van – ellentétben a bolti termékekkel – így az ütés lendületét nem fékezi le annyira a légellenállás és az egyes szálak nyoma is jól kivehető. Idővel még finomítottam is rajta: a szálak végét megcsomóztam. Ennek némileg nagyobb hatékonyság és még szebb nyom lett az eredménye.
A közepes csapást alkarból lendítettem – a másik, addig még érintetlen térfélre – és természetesen kivártam, amíg Vanda felhagy a rángatózással és a „nagy” ütésre tud koncentrálni.
Az első csapást egy kis nyikkanás követte, a másodikat egy elfojtott sikoly és némi mocorgás, ám a harmadik átütő közönségsikert aratott. Kedvesem hangosan felsikoltott és a jobb kezével dörzsölgetni kezdte az ütés helyét. A reakció persze várható volt, ám most eljött a pillanat, amikor világos határokat kellett húzni. Olyasféle hangot hallattam a torkomból, amit leginkább egy dögre lőtt víziló halálhörgésének nevezhetnék – mármint ha már lőttem volna dögre vízilovat és hallottam volna a halálhörgését. Később megtudtam, Vanda sem vett még soha részt víziló-szafarin, ennek ellenére valami ősi ösztön folytán rögtön megértette, mire céloztam, visszakapta a kezét a bokájára és állt, mint az alázat és engedelmesség élő márvány szobra.
- Hm … látom, szavak nélkül is értjük egymást. Akkor most műsoron kívül megismétlem a „nagyot”, hogy jól megjegyezd: büntetés közben NEM mocorgunk!
- Értettem Uram és köszönöm, hogy emlékeztet! – ettől el kellett nyomnom magamban egy mosolyt. Vanda mély levegőt vett és teste összes izmát megfeszítette. Körmei fehérre nyomódva szorították satuba a bokáját – ám mindeközben egy alkatrésze függelemsértésre vetemedett. A szeméremajkai között egy ici-pici cseppecske jelent meg.
Az emlékeztetőt azért kiosztottam, még ha nem is olyan vehemensen, mint az előbb.

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.






 
aaaaaaaaaaaa