Aliz Csodaorszàgàbam (2. rész)

-Készülj, ma rendhagyò napunk lesz! - szòlt Aliz, miközben làbàval hanyagul odébb terelt a vitrin elõl, ahol éppen a szõnyeget sikàltam.
-Miért? - kérdeztem kissé arrébb térdelve.
-Délutàn meglàtogat minket Kriszta.
-Dehàt màskor is volt màr nàlunk, mi ebben a különleges?
-Igen, de csak tegnap òta tudja, hogy valòjàban szolgaként tartalak téged - mondta Úrnõm és észre sem véve leesett àllamat, tovàbb keresgélt a könyves szekrényben.
-Ezt úgy érted, hogy... - dadogtam hebegve - hogy...izé...õõõ...
-Igen, pontosan úgy. Mivel Õt is érdekli a téma de eddig csak elméleti síkon foglalkozott a dologgal és nagyon jó baràtnõm, ezért tartok Neki egy kis gyakorlati bemutatòt.
-Rajram?
-Ki màson, seggfej? Nemrégiben kiderült egy beszélgetés alkalmàval, hogy erõteljes dominàns hajlamai vannak, amiket eddig elfolytott magàban mert úgy hitte, valami beteges perverzitàsban szenved. Fogalma sem volt rôla, hogy rengeteg ember éli alà-fölérendelt viszonyban az életét és ez a tévhit rànyomta bélyegét az eddigi pàrkapcsolataira is.
Mutattam neki pàr honlapot, meg videòt ami új dimenziòkat nyitott meg szàmàra, úgyhogy szeretné megismerni az élet eme oldalàt is.
Elmagyaràztam Neki, hogy egyàltalàn nem Ördögtõl való amit érez, hanem teljesen természetes a nõi dominancia.... Ha végeztél a szõnyegtakarítàssal, kipucolod a fekete lakkcsizmàmat is! Reggel szükségem lesz rà.
-Igenis Úrnõm!

...

Megszòlal a csengõ és én sietek ajtòt nyitni. A küszöbön ott mosolyog Kriszti, én meg zavarban vagyok, pedig annyiszor beszélgettünk màr zavartalanul, igaz akkor még nem tudta, hogy én valòjàban csak egy cseléd vagyok.
Rajta viszont egyàltalàn nem làtszott megilletõdöttség, ahogy belibegett a lakàsba.
Nem sokkal késõbb màr mindhàrman a nappaliban ültünk, mikor Aliz elküldött kàvét fõzni.
Kicsit késõbb Úrnõm utànam jött a konyhàba és szinte azonnal talàlt valami kisebb rendellenességet a tevékenységemben, amit két gyors pofonnal "honoràlt". Ám gyanítom, hogy ez inkàbb a baràtnõje elõtti demonstràció volt, mintsem valódi hiba a részemrõl.
Ez a kis incidens mindazonàltal, szinte hétköznapinak mondhatò kettõnk között, úgyhogy gyorsan napirendre is tértem volna a dolog fölött, ha nem talàlkozik a tekintetem véletlenül Krisztàéval.
Mohô csillogàst és vàgyat véltem felfedezni benne, s azt hogy tetszik Neki amit làt.
Lehajtott fejjel szolgàltam fel a kàvét és nem csak a pofonok miatt égett az arcom, hanem mert Aliz eddig soha nem alàzott meg egy harmadik személy elõtt.
-Téged felpozoztak kedvesem? - kérdezte Kriszta kajàn mosolyjal.
-Hàààt...igen - dadogtam, mert nehéz lett volna tagadni.
-Gyere csak ide! - szôlt, majd csettintett az ujjaival és maga elé mutatott a padlòra.
A sok éves belémnevelt rutinnak engedelmeskedve, azonnal a parancs szerint jàrtam el és letérdeltem elõtte hàtra tett kézzel, lesütött szemmel, ahogy arra Aliz beidomított.
Kezével az àllam alà nyúlt és felemelte a fejemet.
-És te ezt tûröd?...Vàlaszolj!!!
-Igen - suttogtam és nem tudtam a szemébe nézni.
-Akkor a megbeszéltek szerint mehet a dolog? - Kérdezte Krisztina Aliztôl.
-Persze. - vàlaszolta - Csak ne okozz benne túl nagy kàrt!
-Hogyne... - szòlt Kriszta némileg szòrakozottan és megpaskolta az arcom, szinte jàtékosan.
Aztàn lekevert egy pofont hirtelen.
Aztàn gyors egymàsutànban kaptam néhàny tenyerest és fonàkot, egyre fokozòdò intenzitàssal, ahogy kezdett belejönni.
Egy idõ utàn nagyon kellemetlenné vàlt a dolog és prôbàltam elhúzòdni, de Õ az àllamnàl fogva mindíg  visszaràntotta a fejemet és szàmàra kényelmes pozíciôban tartotta.
Kaptam az arcomra és a szàmra is rendesen. A szemem könnybe làbadt, de nem mertem felemelni a kezem, hogy letöröljem.
Aztàn egyik làbfejét az àgyékom alà tette és megemelte vele a heréim, nem túl durvàn, csak hogy érezzem a törõdést. Ez még nem volt vészes, csak miutàn belém is rúgott egyet szaladt ki belõlem a levegõ és görnyedtem volna össze, ha nem tart erõs kézzel.
Egy pillanatra felnéztem rà és làttam, hogy arca kipirul, szeme tàgra nyílik és aprò kortyokban kapkodja a levegõt az izgatottsàgtòl.
Azt hiszem ezek a tünetek rajtam is megfigyelhetõek voltak, csak màs okbòl kifolyôlag.
Vendékünk lelkiàllapota Úrnõm figyelmét sem kerülte el:
-Úgy làtom tetszik a dolog - szòlt nevetve.
-Igen. Hatàrozottan izgalmas - vàlaszolt és àtmenetileg felfüggesztette az egrecíroztatàsomat, de tovàbbra is erõsen tartott.
-És ez még mind semmi, bizony àm! Egy jòl nevelt szolga, nagyon sokrétûen kihasznàlhatô.
-Alig vàrom, hogy kipròbàljam minden funkciòjàt!
(Úgy beszélgettek rôlam, mintha ott se lennék, vagy mintha egy hàztartàsi eszköz volnék.)

Most àllamnàl fogva még feljebb emelte a fejemet, kényszerítve, hogy rà nézzek. Kívàncsian méregetett, majd megszòlalt, de nem nekem címezte a mondandòjàt:
-Tegnap említettél valami pàlcàt is.
-Szeretnéd? -kérdezte Aliz mosolyogva
-Nanà!
-Hozom...
-Köszi. Te pedig addig is told le a nadràgod! (ez persze màr nekem szòlt)
Engedelmeskedtem, mire Õ felàlt a székbõl, engem pedig négykézlàbra àllított. Elébem àllt és fejemet a combjai közé szorította.
Nem vàrta meg a pàlcàt, hanem csupasz tenyerével vette kezelésbe felfelé meredõ, védtelen fenekemet.
Most màr nem finomkodott és az elsõ csapàsaibôl is éreztem, hogy nagyobb verést fogok kapni, mint azt àltalàban Aliztôl eddig megszokhattam.
Nem csalt a megérzésem.
Mire a pàlca megérkezett, az egész hàtsòm làngolt.
-Làtom feltalàlod magad bébi. - szòlt úrnõm nevetve. -Tessék itt van. - és a következõ ütések màr nem kézzel érkeztek.
Vonaglottam, nyöszörögtem, néha egy-egy hangosabb kiàltàs is felszakadt belõlem. Mikor màr nagyon ràngatôztam, tartott egy kis pihenõt, bàr làbaival tovàbbra is fogva tartott.
-Ez a hang...ez a csattogàs és suhogàs nagyon izgatò. - mondta lelkesen Krisztina, majd újra verni kezdett.
-Ugye? Errõl beszéltem. - vàlaszolt Úrnõm - engem a csicska hangja is beindít, mikor hallom, hogy nyöszörög, és rimànkodik.
-Igen, ez kell nekem is - lihegte mohòn, s a pàlca tovàbb csattogott...

...

Mikor végre kegyelmet kaptam Tõle, kissé lazított combjai szorítàsàn és hagyott lecsúszni a làbai között a padlòra. Remegve hasaltam le, fél arcommal a szõnyegen és csizmàjànak tûsarka milliméterekre volt az ajkamtòl. Önkéntelenül is kinyújtottam utàna a nyelvemet. Erre Õ talpàt az arcomra helyezte, én pedig nyakamat tekergetve, hòdolatteljesen nyaltam a csizmatalpat.
Közben elgondolkoztam azon, (életem soràn nem elõször) hogy egyes embereknek milyen érdekes lelki vilàguk van.
Többek közt nekem is.
Most kaptam alapos verést egy törékeny nõtõl, aki a baràtnõm szeme làttàra alàzott porig, én meg hàlàm jeléül, boldogan és odaadôan a csizmàjàt nyalogatom. Érdekes...

A két nõ még egy ideig beszélgetett, ràm ügyet sem vetve. Kriszti ezalatt végig rajtam tartotta a làbàt és engedte, hogy nyalalodjak rajta.
Ahogy ott hasaltam, az égõ fàjdalom lassan màr-màr kellemes zsibongàssà alakult.

Vendégünk ekkor felàllt és menni készült. Én is feltàpàszkodtam és Õ elégedetten megpaskolta az arcom.
-Be fogok szerezni magamnak egy hasonlò pasit mint te. Ahogy hazaérek rà is cuppanok a netre.
-Ha segítség kell csak szòlj!
-Köszi Aliz.
Puszi, puszi és indult...

-Mit gondolsz...? -kérdezte Úrnõm, mikor kettesben maradtunk
-Hàààt...nem irigylem a leendõ szolgàjàt - és grimaszolva dörzsölgettem a seggem. - Sokkal keményebben fog bànni vele, mint Te szoktàl velem.
-Jò, hogy említed. Egy ideje foglalkoztat a gondolat, hogy olykor alaposabban is kezelésbe vegyelek. A ma este, làtvàn, hogy K. mit mûvelt veled, csak még jobban felcsigàzta a fantàziàm. Ne aggòdj, fokozatosan foglak rànevelni, hogy tûrd a fàjdalmat, ha pedig képtelen leszel elviselni, akkor elzavarlak és keresek màst.
Bizonyàra kiült arcomra a csalódottsàg jele, mert szigorú hangnemben még hozzàfûzte, hogy ha valami nem tetszik màr most eltakarodhatok a cuccaimmal együtt.
-Ne, ne zavarj el kérlek. Szükségem van az uralmadra - hôdoltam be gyorsan - mindent megtennék, hogy jò csicskàd legyek.
Az, a gondolat, hogy esetleg elveszíthetem Õt nagyon megrémített.
-Akkor hàt igyekezz és talàn megtartalak.
-Igyekezni fogok Úrnõm - mondtam, de közben néhàny kevésbé szalonképes gondolat is felmerült bennem Krisztàròl, a nõkrõl, a gonosz vilàgròl, valamint arròl hogy milyen jòl esne most egy erõs ital.
Vagy inkàbb tíz erõs ital...

Folyt. köv.