A jel

A jel

(közösen ihletett és írott történet)


SubEmpress:

A Grófnő este sorba állítja a testőrsége tagjait a lakosztálya bejárata előtti folyosón.
Körbejárva őket, alaposan megmustrálja mindet. Megpaskolja a mellkasukat és megmarkolássza a combjukat, hogy milyen erősek.
A fenekükbe is belemar, hogy hogyan reagálnak rá. És elkapja a töküket is, s közben figyeli az arcukat, és a szemükbe néz.
Vannak, akiket már jól ismer, de mindig vannak újoncok is, akiket alaposabban szemügyre vesz, és fürkészi, hogy mit is várhat tőlük.
Azután választ!
Választ magának egy játszótársat arra az éjszakára.
Kézen fogja, és a lakosztályába vezeti. A többiek pedig visszatérhetnek a posztjukra.
Ők pedig belépnek a szobába.
A fiatal férfi nem igazán tudja, hogy mi vár rá. Gondolja ugyan, hogy Úrnője kedvében kell járnia, de csak sejtései vannak, arról, hogy mi fog történni.

Tboy38:

Amint belépnek, a férfinak rögtön feltűnik, hogy ez nem egy hétköznapi szoba.
Nem látja a szokványos berendezési tárgyakat, ellenben fura dolgokat vesz észre.
A legfeltűnőbbek a gerendákról lelógó kötelek, melyek a mennyezeti mestergerendához vannak erősítve egy acélkarikával. Ugyanez az elrendezés látható a padlón is. Látszik, hogy mire való.
A sarokban pedig egy acélkosár, benne mindenféle méretű mogyorófa pálcák, vékonyabb vesszők és pár lovaglóostor.
Aztán meglát egy kis asztalt a kandalló mellett, ezen egy dobozkában furcsa, fordított betűminták vannak, negatív betűk.
A nézelődés közben észre sem vette, hogy a grófnő levette köntösét és az egyik sarokban térdel, immár meztelenül. Csak egy hosszú szárú lovaglócsizma van rajta.
A nő alig hallhatóan mondja: –Olvasd el a levelet az asztalon, kérlek.
A férfi még mindig csodálkozva odalép és olvasni kezdi.
–Hangosan, kérlek. –mondja a nő.
A férfi felolvassa a levelet hangosan és nagyon meglepődik rajta.
A grófnő részletesen taglalja, hogy miképpen kell őt megkínoznia, mely eszközöket mikor kell használnia, valamint arra is kitér, hogy miképpen kell kielégíteni.
A végén a fogadalmára emlékezteti, miszerint köteles mindig az úrhölgyet szolgálni és érte mindent megtenni.
Az emlékeiben feldereng egy régi kép, még egész fiatal korában, a kiképzése idején egyszer részt kellett vennie egy kínvallatáson....Akkor utálta magát érte... Most viszont ráébredt, mit várnak el tőle és most hálás volt a kiképzőtisztnek, aki akkor azt mondta: –Egyszer még hasznos lehet, amit itt látsz... Ennek most eljött az ideje.
Odament az acélkosárhoz, kivette az egyik közepesen vastag mogyorófa pálcát és a nő mögé sétált.
–Állj négykézlábra ribanc és told ki a segged!
Legnagyobb meglepetésére a nő engedelmeskedett.
–Most 20-at csapok a valagadra, te pedig hangosan számolod! Ha elvéted, vagy ficánkolsz, újrakezdem!
–Igenis Uram, –jött a válasz.
Most látta csak azokat az égési sebeket a nő fenekén, amik eddig nem látszottak, mert a fény nem úgy világította meg, hogy tisztán kirajzolódjanak.
Közelebb hajolt és elámult...
Azoknak a betűknek a nyomai voltak, amiket a dobozban látott. Most értette meg a "billog"-ra vonatkozó utalást abból a levélből, amit az előbb olvasott. Elmosolyodott, megjött a kedve a "játék"-hoz. A dobozhoz lépett. Kiválasztotta a saját neve betűjét és az oda készített dárda hegyére illesztette.
Már meg sem lepődött rajta, hogy simán rá tudta húzni a sablont. Majd betette a parázs közé a kandallóba.
Visszatért a nő mögé és rámérte a kiszabott ítéletet.
–Egy. –Kettő….
Mikor végzett, elégedetten szemlélte művét.
–Hatolj belém, kérlek, kérlek….-szólt a nő halk, remegő hangon.
Mivel már az elejétől merevedése volt, így nem kérette magát. A nő fürdött az előbbi kínok okozta nedvességben.
Megragadta a meggyötört hátsóját és ellentmondást nem tűrően, lassan,mégis határozottan betolta hímtagját. A nő először csak halkan nyögött, majd elkezdett hörögni. A hímtag méretesebbnek bizonyult, mint amihez eddig szokva volt és már a méhszájat feszítette. Mintha szülni készülne. Bár azt az érzést nem ismerte, de gondolataiban ilyesmi volt.
A férfi nem kímélte a nőt, keményen dugta hátulról, bár érezte, hogy szorosan kell tartania a nőt és a hörgéseit is hallotta. Most kihúzta szerszámát a meggyötört hüvelyből és az ánuszt kezdte tulajdonába venni.
Ez könnyebben ment, mint gondolta, simán behatolhatott és ezt a grófnő is jobban élvezte, megszűnt ugyanis a hörgés és csak az élvezet hangjait hallotta. A grófnő annyira fel volt hevülve a vágyaktól, hogy villámgyorsan megrázkódott a teste és elélvezett.
Mielőtt a testőr is elélvezett volna, kivette kardját a nemesi hátsóból.
–Állj fel ribanc! –hangzott az utasítás.
A nő engedelmeskedett. A férfi rácsatolt egy nyakörvet a pórázzal, ami szintén az asztalon hevert, majd odavezette a kötelek közé.
Hozzákötötte a kezeit és a lábait, majd széles terpeszbe húzta a csomókkal. Egészen könney eligazodott a kötelekkel.
Odalépett a kandallóhoz, kivette az izzó billogot.
–Hová kéred, ribanc? –hangzott a kérdés és megmutatta a kezében lévő borzasztó billogot.
–Ahová óhajtod, Uram! –hangzott a válasz.
A férfi elégedett volt a válasszal.
Mivel a nő fenekének egyik félgömbjén volt már öt billog, úgy döntött, megkezdi a másik oldalt, az ő jele lesz az első a szűz területen
Mögé lépett és határozottan rányomta az izzó vasat. Elcsodálkozott ismét, csak a bőr sistergését hallotta, a nő tartotta magát nem ordított.
Majd kis idő múltával feltörtek a fájdalom pokoli hangjai. Hősies, de reménytelen küzdelem volt ez, a nő hiába küzdött ellene, az izzó vas erősebb volt az elhatározásánál.
Ott volt a hatodik gárdista neve is most már örökre, kitörölhetetlen emléket állítva perverz vágyainak.
A férfi eloldozta, ő pedig odarogyott kínzója lábai elé. Még be kellett fejeznie valamit, még nem kapott meg mindent a férfitól. Így erőt vett magán.
Feltérdelt és engedélyt kért, hogy a szájába vehesse a férfi ékességét.
–Uram, kérem, engedd meg, hogy a számmal elégítselek ki.
–Rendben ribanc, szopjál, de ne siess túlságosan!
–Köszönöm uram, lenyelhetem a nedvedet?
–Igen! –hangzott a válasz…..

SubEmpress:

A grófnő csodálatosan, és élvezettel dolgozott, és munkája gyümölcsét nagy kortyokban nyelte.
Majd kis pihegő pihenő után visszatért a szerepébe.
–Segíts fel, és kísérj az ágyhoz! – mondta a jól ismert fölényes és határozott hangján.
Odaérve, elnyúlt az ágyon, hasra fordulva.
–Hozd ide azt a folyadékot és azt a kenőcsöt az asztalról!
A testőr engedelmeskedett.
–Előbb a folyadékkal és egy kis kendővel töröld át majd kend be a kenőccsel a JELED!
A testőr az utasításoknak megfelelően járt el.
–Mostantól kezdve minden este pontban 8-kor jelentkezel nálam szolgálatra a lakosztályom előtt. Addig, amíg más utasítást nem kapsz. Megértetted?
(a Grófnő tudta, hogy ez addig fog tartani, míg a jel teljesen be nem gyógyul)
–Igen Úrnőm!
–A többi szolgálat alól felmentelek.
Most pedig térj vissza a szálláshelyedre. És aludj!
A testőr felöltözött és halkan kisétált a szobából, óvatosan csukta be az ajtót maga mögött, hogy alvó Úrnőjét fel ne ébressze.