bart (60)
Szubmisszív
Férfi, Hetero
  • Van nyilvános albuma 
  • Van nyilvános őt ábrázoló képe 
  • Van blogja 
Cikkek idő szerint
2024. 03. (42)
2024. 02. (63)
2024. 01. (64)
2023. 12. (63)
2023. 11. (52)
2023. 10. (66)
2023. 09. (62)
2023. 08. (64)
2023. 07. (70)
2023. 06. (56)
2023. 05. (59)
2023. 04. (47)
2023. 03. (71)
2023. 02. (44)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Vízió 2.

2015. 12. 29. 22:40 | Megjelent: 1002x
Drága Úrnőm! Kívánságodra elkezdtem leírni a víziómat egy izgalmas, három fős szeánszról. AZ első, inkább még csak bevezető rész után következzék hát a második!

Nincs visszaút, a büntetésem pillanata menthetetlenül elérkezett. Az ítélet elhangzott, s én türelmesen várok kiszabott büntetésemre, négykézláb állva; elmozdulni amúgy sem tudnék, hiszen nyakamat és végtagjaimat is erős láncok rögzítik. A fotelhoz lépsz, és kézbe veszed az odakészített nádpálcát. Elégedetten végigsimítasz rajta, megsuhogtatod a levegőben, és a hátam mögé lépsz. Feszülten várakozom, Te pedig méregetsz. Kezeddel végigsimítasz a fenekemen, én pedig először ösztönösen összerezzenek az érintésre, de amikor tudatosodik bennem, hogy még nem a pálca, hanem a finom, selymes kezed ért a bőrömhöz, megkönnyebbülten elernyednek az izmaim. Ebben a pillanatban méred rám az első csapást. A hirtelen belém hasító fájdalomtól feljajdulok, majd gyorsan hozzáteszem:
– Egy!
– Ne kiabálj, a szomszédokra nem tartozik a szenvedésed! – szólsz rám szenvtelen hangon, majd csattan is a fenekemen a második ütés.
– Kettő! – folytatom a számolást, és ezúttal nem hagyja el jajszó a torkomat.
– Így már jobb – dicsérsz meg, miközben emeled a pálcát a harmadik ütésre.
– Há-három! – lehelem, a levegőt kapkodva, mert ez ismét nagyon fájt.
– Szép, egyenletes csíkjaid lesznek – állapítod meg elégedetten.
– Köszönöm, Úrn… – kezdeném illedelmesnek szánva, de félbeszakítasz:
– Csönd! Csak a számolást akarom hallani! Megköszönni ráérsz a végén.
A negyedik ütés kissé lecsúszik, és súrolja a herezacskómat. A csillagokat látom a fájdalomtól, és szinte összecsuklom, a földre rogyva, miközben kiejtem a számon a szót:
– Négy!
– Tegyek egy égő gyertyát a hasad alá, hogy ne legyen kedved összerogyni? – kérdezed élesen, de választ nem vársz, hanem lesújtasz újra a pálcával.
– Öt! – nyögöm fájdalmasan, és igyekszem mozdulatlan maradni. Úgy érzem, a fenekemen már egyetlen ujjnyi hely sincs, ami nem sajog.
A hatodik és hetedik ütés gyorsan követi egymást. A szemem könnybe lábad a fájdalomtól.
– Hat, hét! – nyöszörgöm, s Te megkönyörülsz rajtam. Lehúzod a lábadról a fekete combfixet, és a számba tömöd. Orromat és számat betölti a frissen lehúzott harisnyád izgató illata és íze.
– Tessék, ezt haraphatod, ha nagyon fáj. Ne félj, már csak három van hátra.
Ismét a hátam mögé lépsz, és a következő pillanatban újra belém hasít a fájdalom.
– Nyolc! – próbálom kimondani kissé artikulátlanul a számba tömött harisnyán keresztül, Te pedig felkacagsz a mókás hang hallatán, de már le is csapsz újra.
– Kilenc! – hallatszik a fojtott hangom, miközben a harisnyádat szorítják a fogaim.
– Most jön az utolsó – közlöd vidáman. – Aztán majd pihenhetsz, de ez most még fájni fog, úgy készülj.
Behunyom a szemem, úgy készülök fel a fájdalomra. Az utolsó csapásba valóban bőven adsz erőt, az egész testem görcsösen összerándul tőle, mégis megkönnyebbülten mondom ki:
– Tíz!
– Rendben – hallom a hangodat. – Látod, túl vagy rajta. Most megköszönheted a törődést.
Ujjaiddal és tenyereddel lágyan végigsimítasz a sajgó csíkokon, majd hegyesre vágott körmeiddel végigkaristolod elgyötört hátsó felemet, amitől ismét fájdalmasan felszisszenek, de mégis az élvezet borzongása fut végig a gerincem mentén. Ezután elém lépsz, szembe velem, és előrenyújtod az egyik lábadat. Alázatosan kuporodom le Előtted, karjaimat könyökben behajlítva, hogy forró csókjaimmal halmozzam el a lábfejedet, miközben így szólok:
– Alázattal köszönöm, Úrnőm, hogy gondot fordítasz a nevelésemre. Igyekszem meghálálni, és engedelmes, hű szolgád leszek.
– Ajánlom is – hagyod rá –, mert ha legközelebb megint hibázol, emeljük az adagot.
– Értettem, Úrnőm – mondom halkan. A tíz kemény pálcacsapás nyoma még izzik a bőrömön, miközben a nyelvem alázatosan siklik be sorra a meztelen lábujjaid közé...

(Folytatása következik)

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.