Jégvarázs – BDSM változat – 1. rész

Arendelle egy kicsi, de gyönyörű ország volt magas hegyekkel, tengerrel. A tengerparton, a főváros közepén állt a királyi palota, ahol az öreg király élt meseszép leányával, Elsával. Régen a király a feleségével közösen vezette az országot, de a királyné viszonylag fiatalon meghalt. A királylány, Elsa gyönyörű nő volt, kék szemű, hosszú szőke hajú, 21 éves. Különleges varázsereje, hatalma volt a hó és a jég felett. Ha boldog volt, nagy pelyhekben, táncolva hullott körülötte a hó, amikor szomorú volt, akkor felhő képződött a feje felett, amelyből csendesen szállingózott a hó. Ha pedig dühös lett, akkor hegyes jégtűket lövellt ki magából, és amikor félt, akkor megfagytak a keze alatt a tárgyak. Elég veszélyes varázserő volt ez, így Elsát soha nem engedték ki a palotából. A király mindenféle szakembereket hívott, hogy segítsenek a lányának uralni ezt a mágikus erőt, de a varázslat csak egyre hatalmasabbá és kezelhetetlenebbé vált. Az is nagy fejtörést okozott az öreg királynak, hogyan veszi majd át lánya a trónt, ha ő nem lesz. Nem csak a varázserő miatt aggódott, hanem azért is, mert Elsának soha semmilyen férfi nem tetszett. Arendelle-ben már néhány évszázada egyenjogúság volt, akár nő is lehetett volna az uralkodó, de a gyakorlatban nem volt még rá példa, hogy egy királynő egyedül, férj nélkül vezesse az országot. Sok maradi államférfi ezt még nehezen fogadta volna el. Elsának tehát férjhez kellett mennie egy herceghez, de hiába érkeztek hozzá a kérők évek óta, ő mindenkit visszautasított. Nem férfit hiányolt a szép királylány, valami egészen más hiányzott neki: a fájdalom. Megtudta, hogy van a városban egy ember, aki piercingeket csinál. „Tehát jól tud szúrni, az pedig fáj” – gondolta magában Elsa és nagyon izgatott lett. Egyik este titokban kiszökött a palotából. Megkereste a piercer házát, és becsengetett. A piercer ajtót nyitott, és eltátotta a száját meglepetésében. Elsa is ámulattal nézte, még sosem látott ilyen szép férfit. Kék szemei voltak és hosszú, majdnem derékig érő barna haja, karjain tetoválás, arcán és a fülében piercingek. A királylány életében először látott hosszú hajú férfit, ugyanis uralkodói körökben nem volt divat, de nagyon tetszett neki.
- Nahát, Elsa hercegnő személyesen, micsoda meglepetés! – makogta a piercer – Milyen piercinget parancsol, Úrnőm?
- Kérlek, tegeződjünk – mondta Elsa mosolyogva – unom a sok udvariaskodást.
- Akkor csácsumi. A nevem Chris. Kerülj beljebb! – felelte a piercer.
- Nem kell piercing. – mondta Elsa – Csak azt szeretném, ha tűket szúrnál belém.
Chris meglepetten nézett rá, majd kihúzta a fiókot, amiben a tűket tárolta.
- Nos, milyen tűket szeretnél? Van vékonyabb-vastagabb, hosszabb-rövidebb…
- Nem-nem. Jégtűket. – válaszolta Elsa, és ökölbe szorította egyik kezét, majd szétnyitotta. Egy apró jégtű csillogott a tenyerében. Chris csodálkozva emelte fel onnan. Valóban jégből volt a tű, de nem olvadt el, ahogy fogta.
- Ide jó lesz? – kérdezte, és összecsippentette Elsa vállán a bőrt. A királylány bólintott, aztán zavartan lehajtotta a fejét. Érezte, ahogy nedvesedik a puncija. Kellemesen borzongott a fájdalomtól, ahogy átszúrta bőrét a tű.
- Még! – mondta Elsa lelkesen, ismét összeszorította az öklét, majd egy maréknyi jégtűt szórt belőle az asztalra. Ezek már nagyobbak voltak. Chris egyre bátrabban szúrta a jégtűket a lány karjába és vállába, látta, mennyire élvezi a királylány a játékot. Néhány szúrás után Elsa így szólt:
- A többit inkább a hátamba szúrd. Ott még jobb lenne, és nem kéne tartanom attól, hogy észreveszik a nyomait.
- Jó, de ahhoz le kéne venned a ruhádat.
Elsa elpirult. Kigombolta a ruháját és leengedte derékig.
- A melltartót is levehetnéd, nehogy véres legyen. – mondta Chris.
Elsa még jobban elpirult és levette a melltartóját. A piercer önfeledten gyönyörködött a formás keblekben.
- Na, mi lesz már azokkal a tűkkel? – türelmetlenkedett a királylány.
- Bocs, de olyan jó dudáid vannak! Amilyen gebe vagy, ki se néztem volna belőled. Már bocs, nem úgy értem… Nem akartalak megbántani, Elsa! Gyönyörű vagy!
- Köszi. – mondta Elsa meghatottan. „Egyszerű ember az a Chris, de legalább őszinte. Az első férfi, aki komolyan, minden érdek és hátsó szándék nélkül mondja, hogy szép vagyok” – gondolta magában.
Mire a piercer teleszurkálta a hátát jégtűkkel, Elsa aggódva az órájára pillantott.
- Köszönöm, de most mennem kell, vissza kell érnem a palotába, mielőtt észreveszik, hogy eljöttem.
- Várj még, kiveszem a tűket! – szólt utána a piercer.
- Nem kell, hadd maradjanak, olyan jó érzés! Majd elolvasztom őket, ha meguntam! Szia.
- Szia, Elsa. Gyere máskor is!
Miután a királylány elment, Chris a falnak dőlt és nagyot sóhajtott. Tekintete hatalmasra duzzadt faszán állt meg. Letolta a gatyáját és kiverte.
Elsa visszasietett a palotába, gyorsan átöltözött, mert meglátta, hogy a ruhája hátul csupa vér. Olyan ruhát vett fel, ami a karját is takarta. Aztán lement édesapjával vacsorázni. Nagyon hallgatag volt, alig evett pár falatot, de igyekezett minél természetesebben viselkedni, miközben a hátába fúródott tűk szinte elvették az eszét, olyan mámorban úszott. Vissza kellett fognia magát, mert időnként elcikázott mellette egy-egy öröm-hópehely. Ha több lett volna belőlük, az már a királynak is feltűnt volna.
Este sokáig ült az ablaka előtt, ábrándozva nézett abba az irányba, amerre Chris házát sejtette. Közben élvezte a fájdalmat, a jégtűk hideg szúrását. Éjfél után úgy gondolta, ideje lefeküdni. Óvatosan ráfeküdt a hátára. A jégtűk szorosan a testéhez nyomódtak, elöntötte az erős, de nagyon kellemes fájdalom, következő hullámban pedig a kéj. Hatalmas orgazmusa volt, és csak a fájdalomtól. Maga is meglepődött rajta. Alig aludt éjjel, folyton felébresztette a fájdalom, és sajnálta is volna átaludni azt a csodálatos érzést.

(FOLYT. KÖV.)
(Forrás: Disney – Jégvarázs/Frozen)