A szép úrnő - 1. rész
2015. 12. 29. 22:24 | Megjelent: 1211x
22 esztendős ifjú legény egy ismerőse hívására tett látogatást az alföldi kisvárosban, éjszakai szórakozás céljából. A társaság tagja volt a vendéglátó barátnője, gyönyörű, vad, barátságos és egyszerre rendkívül flegma, vörös hajú lány. Mialatt a pasija egy átlagos szórakozó hely bárpultjánál whiskey-t vedelt, a nő a dohányzó teraszon maradt hősünkkel. Mosolyogva, kedvesen tette fel a kérdést a srácnak, akivel még soha nem beszélt korábban: mi van csicskám? A férfi kicsit zavarba jött ugyan a furcsa szavak hallatán, de azok érthetetlen okokból erős szimpatiát váltottak ki belőle. Kissé ügyetlenül csak ennyit felelt: minden oké, majd leült a legközelebbi székre. A nő pedig rövidesen folytatta. - Ki mondta, hogy leülhetsz? Nem kéne engedélyt kérni? Az emberünk pedig automatikusan kelt fel - leülhetek? kérdezte. - Nem. Válaszolta egyszerűen a lány, majd otthagyta őt. A pasi állva elszívta cigarettáját, majd ő is visszament a bárba. Ezután az ismerkedés nem folytatódott néhány óráig, amikor is egyedül ült éppen egy asztalnál, kissé megfáradva a hajnali órákra, az átutazó vendégünk. A nő - elszakadva pasijától - hirtelen megjelent mellette, gyengéden megpofozta, és így szólt: csicska álljál fel! Az utasítás ezúttal is azonnal végre lett hajtva, anélkül, hogy tudatosult volna a srácban, hogy mit csinál. Szelíd, de határozott hangon érkezett az újabb parancs: térdelj le! Hősünk letérdelt, de szinte azonnal talpra is állt. Újdonsült úrnője megértően mosolygott néhány pillanatig, majd ujjával a földre mutatva jelentette ki: most letérdelsz, és megcsókolod a cipőmet. A fiú szíve vadul kezdett verni, körülnézett, hogy mennyire zsúfolt a helység, majd a nő lábához térdelt és megcsókolta a cipőjét. Nem kapták fel az emberek a fejüket annyira, mint amitől tartott, csupán néhány kósza kacajt érzékelt. A lány megölelte és búcsúzóul így szólt: nekem most haza kell mennem, még találkozunk. Mostantól a csicskám vagy, és én az úrnőd. Majd kezét nyújtotta. A férfi öntudatlanul csókolt kezet, és halkan annyit válaszolt: rendben, köszönöm úrnőm.
A következő napokban semmi másra nem bírt gondolni.
FOLYTATÁS KÖVETKEZIK!
Hozzászólások (0)