Cikkek idő szerint
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Airbus XXIII.

Törölt felhasználó
2010. 02. 26. 17:48 | Megjelent: 754x
Őszintén szólva én már eddig sem tudtam elképzelni, hogyan bírja Peter megállni, hogy a drágám oboa szólójának legmegigézőbb részénél egyszerűen csak kirántja a hangszert az művésznő ajkai közül – ám most kárörvendve figyeltem, amint csípője egyre vadabb és egyre görcsösebb mozdulatokkal hódítja meg kéjvágyának célpontját. Biztos voltam abban, hogy ezúttal nem lesz megállás …
Úgy tűnik, Peter is hasonlóképpen gondolkodhatott, mert az ő torkából is előtört az a bizonyos „halálhörgés” és egyre vadabb döfésekkel vette birtokba Vanda száját-torkát.
Bennem mindeközben elképesztő érzelmi kavalkád játszódott le. Énem egyik – előemberi – része csorgó nyállal figyelte az eseményeket és feszülő nadrággal kívánta, hogy megtörténjen a végkifejlet. Őrülten vágytam rá, hogy az általam, mint producer által létrehozott dráma elérje csúcspontját és a nő, akit szerettem és kívántam, egy más férfi gyönyörétől teleélvezett szájjal, megkínzott, meggyalázott testtel, porig alázva, használt mosogatórongyként rogyjon a lábam elé. Kéjes álomként képzeltem el, amint rögtön ezután megbüntetem a „hűtlenségéért”.
Személyiségem civilizáltabb fele ugyanakkor őrjöngő féltékenységgel figyelte, hogy valaki más tárgyként használja szerelmem tárgyát – vagy nem is tárgyként, inkább hangszerként és néha olyan hangokat is kicsal belőle, amiket én még soha sem értem el – ám egyidejűleg hála és szerelem öntött el Vanda iránt, amiért mindezt megadta, megmutatta nekem.
A saját pszichém mélyére tett kirándulásból egy kétségbeesett sikoly rángatott vissza a jelenbe, itt ugyanis időközben meglehetősen kegyetlen fordulatot vettek az események. Peter nemcsak közelítette, de el is érte a lovagló pálca csapásaival az én drágám szétfeszített combjai között lüktető, nedves punciját – ezt honorálta a sikoly, amely az ajkai között ki-be járó dorong ellenére is segélykérően, sürgetően hangos volt.
Bénultan figyeltem az eseményeket. Peter ahogy közeledett a csúcshoz, úgy torzult el egyre inkább az arca – és úgy lett Vandával egyre kegyetlenebb. A sikolyt a pálca végén található bőr leffentyű váltotta ki, amikor telibe találta Vanda csiklóját. Kedvesem most csakugyan szenvedett, ösztönösen, kétségbeesetten tekergette kifeszített csípőjét – hogy el tudna bújni valahogy a rá zúduló kínok elől.
Peter viszont már a mennyország kapuján kopogtatott dorongjával és nem tudott olyan alantas földi dolgokra figyelni, mint Vanda kínjai. A pálca gépies pontossággal csapott le újra és újra, minden egyes csapás nyomában újabb kétségbeesett sikoly hagyta el kedvesem torkát. Barátunk gúvadó szemmel szívta magába áldozata kétségbeesett fickándozását. Vanda gyötrődését mintha még a bőrén keresztül is magába itta volna, arcán földön túli gyönyör tükröződött és gonosz szerszámát egy végső, minden eddigit felülmúlóan kínos csapásra emelte.
A pálca felemelkedett, majd talán még az előzőeknél is nagyobb lendülettel csapott le a védtelen puncira – ám ezúttal nem a leffentyű, hanem a kemény, bőrrel bevont szár érte el a minden kegyetlenségnek kitett csiklót…
Peter ebben a pillanatban jutott el a gyönyör csúcsára. Hördült még egy utolsót, belemarkolt a hajába és valósággal lándzsájára tűzte kedvesem fejét. Gyönyörének lávája szökőárként öntötte el Vanda száját.
Ahogy egy üveg műtárgy, Vanda is a pillanat töredéke alatt tört össze. Eljött az a pont, amikor egyszerűen úgy érezte, nincs tovább, több gyötrelmet már nem képes elviselni. Reflexszerűen nyelte a száját elöntő forró magot, de az oly sok volt, hogy egy része a szája sarkán folyt széles sugárban a nyaka felé, miközben kétségbeesett zokogásban tört ki.
Peter ernyedten visszavonult, bennem viszont még ott dühöngött a felgerjedt előember. Valósággal széttéptem magamon a nadrágot, hogy kiszabadítsam ketrecéből a vadállatot. Meredező férfiassággal pattantam kedvesem még mindig szétterpesztett lába közé és szerszámomat a kitárt, lucskos punciba döftem. Vanda újabb sikolyt hallatott, ahogy a fájdalmat egy merőben más érzés váltotta fel, ám lökésről lökésre halkabb lett az ellenkezés és a hangjából egyre kevesebb fájdalom és egyre több gyönyör hallatszott ki.
Engem földön túli gyönyör töltött el minden mozdulatnál, egyfajta kábulatban lebegtem ég és föld között.
Vanda szeme kacéran megcsillant és megszólalt halk, kéjtől és vágytól fűtött hangon …

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.