Cikkek idő szerint
2023. 01. (53)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Visszapillantás... (emlék képek)

Törölt felhasználó
2010. 02. 26. 15:20 | Megjelent: 687x
Emlékezel…?

Este volt már mikor találkoztunk. Bár korábban nem láttalak még élőben, de az ablakon ki-kipillantva az emberek közt kiszúrtalak: minden porcikáddal rezegtetted a teret miközben suhantál, hullámokat indítva felém…ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni.

Belibbentél a helyre, s míg az asztalközönség pillantásaitól kísérve hátravonultál az asztalom felé, én komótosan helyeztem az asztalra a könyvet, amit Rád várva olvasgattam: tekinteted mosolyodat háttérbe szorítva ragyogta be az arcod.
Felemelkedve fogadtalak, te kezedet nyújtottad: ajkaid érzékien résre nyíltak, mikor hozzá értem, s csókot leheltem felé.

A pincértől te is bort rendeltél: mintegy finomítva az én mohó vörösömet - de ellentétbe nem átcsapva - rosét választottál. Éteknek könnyű csipegetni valót kértünk, szinte csak jelképeset, hisz a lényeg rajtunk volt nem a vacsorán. Hosszan beszélgettünk…

Lábamat mozdítva a tiédbe ütköztem az asztal alatt: a tiédbe, ami alattam, kinyújtva pihent. Te nem húzódtál el, nem, sőt: éreztem, hogy másik is hozzám simul, s mintegy átölelve tartottál így.
Rendeztem a számlát, s indultunk: hisz a vacsora utánra más programot is szerveztünk.

A lakásba érve körbe csodálkoztál. Tekinteteddel gyengéden simítottad végig a megannyi könyv gerincét, s pár pillanatig elidőztél az állványon lévő kardnál. Mosolyod szélesedett, láttam.
Az asztalon kikészítve várt minket pár jó barát: pálcám, kedvenc korbácsom s paskolóm, pár vessző és egy méretesebb ládika.
Nem mozdultál, csupán nézted őket, de láttam rajtad: lélekben kinyújtóztál feléjük, cirógattad, simogattad, becézgetted őket.

Gyertyák gyújtása közben megfordult a fejemben, hogy itallal kínállak, de gyorsabb voltál. Hallottam, a bárpultnál csörög a pohár, ahogy kezed táncra bírja benne a jégkockákat. Összenéztünk, te elmosolyodva pilláid mögé rejtetted szemeid…én elfújtam a gyufát, s helyet foglaltam az asztal melletti egyetlen fotelben.

Kényelmesen, hátradőlve simítottam végig bőrödön tekintettemmel: gyorsan fehérneműig könnyítetted ruházatodat. Kezedben a pohárral lassan, minden porcikáddal kecsesen mozogva lépdeltél felém. Előttem letérdelve nyújtottad át kedvenc italom. Mosollyal ajkaimon vettem át tőled, s belekortyolva apró biccentéssel adtam tudtodra: pompás lett.

Hosszan néztelek, míg vártad mi lesz. Sokáig nem mozdultál, s én ráérősen kortyolgattam, mígnem mocorgásod magadra terelte figyelmemet. Csendült a jég, ahogy az asztal lapja találkozott a pohárral. Hirtelen egyenesedtem fel, kezemben nyakörveddel, amit vágyakozva illettél csókoddal, mielőtt az a helyére került volna.

Arcod a földön, feneked az égnek meredt. Halk nyögésekkel, szisszenésekkel kommentáltad előbb kezem, majd a pálcám munkásságát. A piros felületet játékosan csíkozta be ezek után a vessző. Hogy élvezted nem volt kétséges: árulkodtak az apró patakok, melyek öledből kiindulva a combodon kalandoztak.

Hátadon feküdtél, lábaid majdnem spárgába kényszerítve, oldalra húzta őket a lánc. Meg megrándultál hol a beléd simító „macskától”, hol az érzetek ígérte kéjtől, újra és újra. Hangod nem egyszer kieresztetted, mikor kelyhed szirmain csattantak a pörgő szálak. S kieresztetted újra, mikor megindult két combodon a viasznak folyama, mely később átvándorolt öledre, hasadra, kebleidre.

Mohón nyeltél magadba, mikor eleget tettem kérlelésednek. Miközben benned voltam kezeim nem álltak meg: hol körmeimmel, hol a pálcát vagy a macskát forgatva tisztították tested pontjairól a viasz nyomait, teret adva a szépen vöröslő bőrödnek. Láttam rajtad, végig a csillagok közt szárnyaltál eközben, újra és újra átadva tested mámorodnak. Bírtam ameddig bírtam, majd ajkaid közt én is elértem egyik célomat…

Fotelemben ülve gyönyörködtem benned, tudván eljött a pillanat, mikor elválunk…talán csak egy időre. Elém térdelve telepedtél sarkaidra. Én felemelkedtem, hogy felsegítselek, jelezvén: a játék véget ért. Mikor kezedért nyúltam te megragadtad azt, s a hála csókjával illetted: nem szóltál, csupán így fejezted ki köszönetedet a pillanatokért…

Hozzászólások (1)

A hozzászólások belépés után olvashatók.