Airbus - a kezdetek 4.

Mukkanás nélkül engedelmeskedett, valósággal térdre rogyott – mint Boleyn Anna a vérpadon.
- Szopd a faszom, lotyó!
Az arca ismét rákvörösre váltott – minden bizonnyal ez volt a legmegalázóbb helyzet életében, amit el kellett szenvednie … és ráadásul mindezt maga idézte elő, teljesen önként! Szinte láttam gondolatai kavargását a frizurája alatt.
Leendő kedvesem közben szorgalmasan – bár láthatóan nem túl gyakorlott ujjakkal – matatott a cipzáramon és idővel célhoz is ért. A „cél” tettre készen feszült a slicc nyílásának és az alsó eltávolítása után a szó szoros értelmében leplezetlen kéjvággyal meredt előre. Szándékosan nem sürgettem, kíváncsi voltam, hogyan fog viselkedni – az ismerkedés ezen módja, lássuk be, egy kezdő számára legalábbis szokatlan.
Nem csalódtam. A leányzó arca főttrák-vörösből padlizsán-lilára kezdett átváltani … mélységes zavarban nézegette, simogatta a kéj zászlórúdját, de nem bírta magát elszánni arra, amit parancsoltam. Még mindig nem akartam kényszeríteni – ám ideje volt némi motivációs tréning alkalmazásának. Kicsit megrándítottam a csípőmet és egyidejűleg hirtelen megmozdítottam a kezemet is. Mindezt együtt akár a kéz pofonra kész felemelésének is lehetett értelmezni némi fantáziával – holott valójában nem az volt.
A hatás ezzel együtt frenetikusnak bizonyult. Vanda keze a másodperc tört része alatt rákulcsolódott hímtagom tövére és egy gyönyörteljes csusszanással tövig engedte az ajkai közé. Egy pillanatig nem jutottam szóhoz, annyira kéjes volt frissen szerzett kedvesem – mert most már méltán nevezhettem annak – kényeztetése, de folytatni kellett a játékot.
- Ez az! Ügyes kis lotyó vagy!
Most már belemarkolhattam a hajába – hát meg is tettem. Keményen, durván belemarkoltam a hajába és tövig döftem dárdámat az ajkai közé. A szerszám egészen a torkáig hatolt és Vanda önkéntelenül öklendezni kezdett. Kezemmel még keményebben markoltam a haját és nem engedtem, hogy elhúzza a fejét, csak döftem és döftem.
Kedvesem szeme könnybe lábadt, de miután ilyen világosan tudtára adtam, mit várok tőle, eszébe sem jutott abbahagyni a szopást, sőt, egyre jobban kezdett belejönni. Lassan hozzászokott a kezdetben teljességgel elfogadhatatlannak tűnő helyzethez és kezdett maga is felizgulni.
- Ha ennyire finom a szád, a pinádat ki sem próbálom! – szándékosan voltam ennyire trágár. Egyrészről fokozni akartam benne a megalázottság érzését, másrészről kíváncsi voltam a reakciójára. Semmi különösebb reakciót nem mutatott, de még őrjítőbben kényeztette ajkaival a férfiasságomat.
Megmámorosodtam. A hatalom, a hódítás érzése töltött el. Egy pillanatra komolyan átfutott az agyamon, hogy sutba dobok minden kifinomult elképzelést és a szájába élvezek, de aztán győzött a józan ész.
- Nem úszod meg ilyen könnyen, ribanc!
Kihúztam az ajkai közül és a hajánál fogva felrántottam.
- Vetkőzz! – szóltam rekedt hangon és a kezembe vettem a lovagló pálcát.
- Igen!
A pálca suhogva szállt a levegőben és hangos, fájdalmas csattanással landolt kedvesem popsiján.
- Igen, Uram! – hajtotta le alázatosan a fejét és vetkőzni kezdett.
- A combfix maradhat!
- És most fogd meg a bokád!
- Most megbeszéljük, hogyan kell teljesítened az urad parancsait, lotyó!