A rabság első hete

1. Az ébredés 2. Az első nap 3. A rabság első hete

Úgy tűnt, hiábavaló volt a fogadalma, úrnője ezután napokig nem törődött vele. Kezdte azonban valamennyire megismerni helyzetét. Rájött például, hogy nem ő a pincebörtön egyedüli foglya, további szolgák vannak még másik cellákban. Hogy hány sorstársa van, azt azonban nem tudta.
Naponta kétszer, reggel és este mindig megjelent ugyanaz a szolga ételt osztani. Bár nem volt lukulluszi lakoma, ennek a minőségére nem lehetett panasz. Épp elég volt és változatos. Az Úrnő nem akart éhségtől szédelgő rabokat. Seggfej próbált az ételosztóval néhány szót váltani, de azt a szűkszavú választ kapta, hogy tilos beszélgetniük.
Olykor az Úrnőt is látta, ahogy egyedül vagy valamelyik maszkossal végigment előtte a folyosón. Rá egy pillantást sem vetett. Látogatásai rendszerint úgy folytatódtak, hogy rövid időn belül kiáltást, nyöszörgést, pálcasuhogást és egyéb nyugtalanító hangokat lehetett hallani.
Seggfej ambivalens érzéseket táplált úrnője iránt. Egyrészt minden alkalommal megrettent, hogy megjelenik, és ki tudja, mit művel vele. Másrészt azonban vágyott is utána. Úrnője egyre jobban tetszett neki, kisujját sem mozdítva kerítette hatalmába. Azért pedig, hogy az erényöv lekerüljön róla, úgy érezte, bármit megtenne. Négy nap telt el így.
A következő nap délelőttjén a másik maszkos börtönőr jött érte.
- Gyere! Az Úrnő látni akar! – vetette oda. Amikor az izgalomtól kissé remegve felállt, csuklóira és bokáira bőrbilincs, nyakára pedig nyakörv került. Erre pórázt kapcsoltak. Így vezették végig a folyosón, majd egy másikon. Végül egy tágas teremben találta magát.
Furcsa helyiség volt. Egyik felében különböző „bútorok” voltak láthatók: deres, ketrec, andráskereszt, kaloda, magas lábakon álló, karikákkal díszített ágy. A mennyezeten felhúzható csiga. A falon és nekitámasztva pedig nyilvánvalóan kedvenc eszközök: korbácsok, pálcák sokasága és különböző kínzószerszámok. Némelyikről első látásra el sem tudta képzelni, mire való.
A másik oldalon viszont fotelok sorakoztak, kicsit távolabb kényelmes ágy nyújtózkodott. Néhány asztal volt még itt található, s hogy a látvány még meglepőbb legyen, egy bárpult bárszékekkel. Amikor odanézett, szíve nagyot dobbant.
Úrnője az egyik bárszéken ült.
Észbontóan dögös lakkruha volt rajta magas sarkú szandállal. Koktélt iszogatott és cigarettázott. Érkezésüket mindössze egy pillantással nyugtázta, aztán visszafordult a széken. Seggfejt a kísérője térdre nyomta a nő előtt, majd távozott.
Az úrnő tovább cigarettázott hanyagul, a fiú pedig térden várakozott. Lehajtott fejjel lopva a kecses lábakat és szandált nézte.
- Látom, tetszik – szólalt meg az úrnő váratlanul. – Gyere ide, lábhoz!
Térden csúszott oda.
- Nyald a szandálom!
Bár ilyet még soha nem tett, nagyon izgatónak találta a helyzetet. Nagy igyekezettel kezdte nyalogatni, a sarkát és a talpát sem hagyta ki. Egészen belefeledkezett az élvezetbe. Aztán a másik következett. Nem tudott azonban ellenállni hirtelen támadt vágyának, és a lábujjakat is megnyalogatta.
Óriási pofon térítette magához. Rájött, olyat tett, amire nem kapott parancsot.
- Tudod, ezt miért kaptad?
- Igen, Úrnőm – felelte égő arccal.
- Akkor jegyezd meg! Nincs semmi önálló akció, csak azt teheted, amire utasítlak! Most büntetést kapsz, egyrészt ezért, másrészt, mert amúgy is el akartam veled játszadozni.
Az Úrnő átvezette szolgáját a terem másik felére. Az andráskereszt előtt állt meg. Utasította a fiút, hogy álljon fel, és gyakorlott mozdulatokkal odarögzítette kezeit és lábait. A pálcák között kezdett válogatni. Hármat-négyet kiválasztott.
Először csak megsuhogtatta, de a rabszolga – emlékezve a múltkori verésre – már ettől is összerándult. Aztán lecsapott. Seggfej sziszegett a fájdalomtól. Ez a pálca jobban fájt, mint a korbács néhány nappal ezelőtt. De az úrnő nem kímélte, kiszámíthatatlan ütemben sújtott le újra és újra védtelen fenekére. A rabszolga megpróbálta összeszorítani farpofáit, tekergett, amennyire tudott, de ez mit sem használt. Sőt, kínzója ettől annál jobban élvezte a fenyítést. Nevetéséből hallatszott, mennyire tetszik neki a látvány, amit okozott.
Cserélgette a pálcákat, megtapogatta mindegyiknek az eredményét a fiú ülepén. Amikor hozzáért, Seggfej érezte, hogy feneke már megint hurkás. Csíptek az ütések és kegyetlenül fájtak. Arra gondolt, ki kell bírnia, ha Úrnője ebben örömét leli. Uralkodott magán, és ezúttal nem üvöltött. Inkább csak nyögött, és csak egyszer-egyszer kiáltott fel. A suhintások aztán abbamaradtak, de annyira koncentrált, hogy észre sem vette.
- Térdre! – hallotta az Úrnő hangját. Elég sokára fogta fel, hogy neki szól. Akkor vette észre, hogy már nincs a kereszthez kötve, a hang pedig messzebbről hallatszik. A nő már az egyik fotelban ült.
Engedelmesen letérdelt.
- Gyere ide, és köszönd meg, amit kaptál!
Odacsúszott és megköszönte a büntetést. Úrnője ekkor megemelte az állát. A látványtól elakadt a szolga lélegzete. A felhajtott lakkruha alatt nem volt bugyi, a hanyagul szétvetett lábak között úrnője borotvált punciját pillantotta meg.
Közelebb parancsolták, egész közel. Ahogy közvetlenül arca elé került a finom illatú punci, úgy érezte, megőrül, ha nem kényeztetheti nyelvével. Szerencséjére azonban az Úrnő szó nélkül odahúzta a fejét. Hálásan és legjobb tudása szerint szívogatta, nyalogatta és csókolgatta csiklóját. Nyelve néha a barlang és az ajkak felé is elkalandozott. Érezte, hogy jól teszi a dolgát, mivel úrnője egyre nedvesebb lett, meg-megrándult és az élvezettől halkan nyögdécselt.
Közeledve a csúcs felé a fiú hajába markolt, aki ettől kezdve már csak a csiklót kényeztette egyre gyorsabban és erősebben. Végül az úrnő nagyot rándulva elélvezett, puncija ott remegett a szolga száján.
Seggfej várt, amíg a nő remegése abbamaradt, akkor visszahúzta fejét, szemét megint a földre sütötte. Miközben úrnőjét szolgálta, farka állandóan merevedni akart, s most iszonyatosan fájt. Az életét is odaadta volna, ha most kielégülhet.
Úrnője azonban felállt és gúnyosan nevetve egyszerűen kisétált. Megjelent a maszkos, visszavezette cellájába.
Szenvedett. Nemcsak a veréstől, hanem a kielégületlen, szinte már állati vágytól. Nem tudta eldönteni, melyik fáj jobban.