Bérfiuk IV/4

Az este és az éjszaka minden zavaró körülmény nélkül telt el. Este még átöleltük egymást Zsoltival, de hamarosan a saját ágyunkban elnyomott minket az álom.A levegőváltozás, az előző napon átéltek kimerítettek.
Hajnalban a környező erdőben csicsergő madarakra ébredtem. Zsolti is elkezdett mocorogni, majd látva, hogy én is ébredezem, rám köszönt.
- Szia... Nagyon mélyen aludtam. Az erős erdei levegő, meg a tegnapi nap elnyomott.
Mosolygós szeme nem hagyott kétséget afelől, hogy szívesen megölelgetne... Én is visszamosolyogtam rá, erre odaült az ágyam szélére, és száját a számhoz nyomta. Mivel szabály volt, hogy meztelenül kell aludnunk, azonnal odapillantva láttam, hogy kezd megkeményedni...
Rövid ideig átkarolva tartottuk egymást, de akkor a tábori hangszóró megszólalt.
A táborparancsnok jó reggelt kívánt, és közölte, hogy tíz perc múlva mindenki meztelenül jelenjen meg a sportpályán reggeli tornára. Vidám zenét harsogott a a megafon. Hallottuk, hogy a szomszédos szobában is mozgolódnak a fiuk. Átkiabáltam nekik, hogy készülődjenek, mert mennünk kell tornára.
Válaszoltak is, hogy már előbb felébredtek, és épen az előbb akartak átszólni.
Rövid idő múlva kiléptünk a bungiból, s láttuk, hogy a többi házakból is indulnak a fiúk a sportpálya felé.
A sportpályán már ott állt az egyik kopasz kiképző, s amikor mindannyian megérkeztünk sorba állított bennünket.
A reggeli torna minden különösebb esemény nélkül lezajlott, körülbelül tíz percig tartott.
Majd a kopasz elmondta a napi programot:
- Most mindenki - így ahogy van - bevonul az étkezőbe zárt alakzatban reggelizni. Utána tisztálkodás. Fél 9-től a csoportvezetők fognak foglalkozásokat tartani. Délben ebéd. Utána szabadidő. 4 órától megint kötött foglalkozás. Egészségetekre a reggeli tornát!

*
Reggeli után visszamentünk a bungiba, és magunkhoz vettük a tisztálkodási eszközöket. S elmentünk a központi zuhanyzóba, ami bőven elég volt a 16 srácnak, mert a tábor eredetileg sokkal több személy befogadására készült.
Lezuhanyoztunk. Zsolti a szomszéd fülkébe került. Felváltva átléptünk egymáshoz, és leszappanoztuk egymást. De láttuk, hogy a többi fiúk is szívesen segítenek egymásnak.
Jól végigdörzsöltük egymást törülközővel, majd mindenki elindult a szobája felé.
Kisnadrágban vártuk Zoltán jöttét.

*
Pontosan fél 9-kor lépett be a házba.
Végignézett rajtunk, és elmondta a délelőtti feladatokat.
- Mivel már tisztáztuk, hogy közületek csak Zsoltinak van subos beütése a mai napra őt nevezem ki közületek parancsnoknak. Tehát ő lesz kemény veletek, ő vezeti a csoportot. Most pedig nadrágot le, és indulás!
Sorba álltunk, és Zoltán vezetésével indultunk. Láttuk, hogy a másik három bungiból is indulnak meztelenül a srácok. Mi egy faházat céloztunk meg, aminek az ajtaján lévő lakatot főnökünk kinyitotta. Beléptünk a félhomályos helységbe, aminek a közepén egy deres állt. A falakon fémkarikák, szögek voltak. Az egyik sarokban egy polcon láncok, kötelek, pálcák, korbácsok kínálták magukat. Mellette két iskolapad. Szemben pedig egy kisebb asztal, ami mögött egy kényelmes fotel állt. Ebbe ült Zoltán, s nekünk helyet mutatott az iskola padokban.
- Ez a helység lesz egy héten keresztül a munkahelyetek. A kiképzés a fájdalomtűrésetek emelését fogja szolgálni, és meg fog ismertetni a különböző eszközök használatával. Tudom, hogy a szerviz-szolgálatokhoz szokott olyan kérés is érkezni, amiben DOMot kérnek. Meg fogjátok tanulni, hogy hogyan kell úgy fenekelni, hogy ne maradjon nyoma, de a SUB érezze. Kéjes élvezete legyen.
Akkor kezdjük. Egymáson fogtok gyakorolni.
Először is a tegnap elfenekeltek ide állnak elém háttal, s megmutatják a feneküket. Kíváncsi vagyok arra, hogy a tegnapi fenekelésnek van-e még nyoma... Zsolti és Laci nem kapott tegnap, tehát őrájuk nem vagyok kíváncsi egyenlőre.
A tegnap elfenekelt két fiú már is ugrott, s lehajolva Zoltán felé mutatták feneküket. Minket kettőnket oda állított melléjük, s nekünk is meg kellett vizsgálnunk őket. Úgy látszik mind a ketten jó munkát végeztünk, mert nem láttunk csíkokat a másik két srác fenekén.
- Most Zsolti kivételével ide térdeltek elém, és a pofonok helyét fogom végigvizsgálni. Zsolti állj ide mögém, és Te is nézd meg, hogy hogyan dolgoztál tegnap... De ahogyan látom, nem maradt nyoma a tegnapi pofonoknak. Ezt így is kell csinálni!

*
- Most pedig kezdődik a mai foglalkozás. Nem ígérem, hogy a holnapi fenék, vagy arc vizsgálatnál is ilyen nyom nélküliek lesztek. Visszaülhettek a padokba, kivéve Zsoltit. Mert őrajta fogom bemutatni a deresre való kötözést, és a deresen való fenekelést. Ő talán még élvezi is - mondta főnökünk.
Felparancsolta Zsoltit a deresre, és a négy sarkon lévő karikához rögzítette kötéllel végtagjait. Majd odalépett a polchoz és több különböző pálcát fogott a kezébe. Elénk állt s mutatta sorba azokat. Ezt a legvékonyabb, suhogós pálcát akkor használjuk, ha nem akarunk nyomot hagyni, de csípős fájdalmat akarunk okozni. S mintegy bemutatva, lecsapott Zsolti domborodó fenekére. A váratlan ütésre Zsolti felszisszent.
Odanézve egy kis piros csíkot láttam fehér fenekén.
- Ez a csík nagyon hamar el fog tűnni. Ha viszont ezzel a legvastagabb pálcával ütöttem volna ugyanekkorát, akkor annak a nyoma még 3 nap után is látható lenne. Ennek demonstrálására most odacsapok egyet. Lehet, hogy még a hét végén is látszani fog.
S úgy is tett. Teljes erejéből a vastag pálcával Zsoltira csapott, aki azonnal hangosan feljajdult.
- Ekkorát nem kaptam még soha - siránkozott.
- Nem baj. Most legalább kaptál egy igazit... jegyezte meg Zoltán.
Letette a pálcákat, és a polcról elvett egy szíjkorbácsot. Szó nélkül odalépett a kikötözött fiú mellé, és lecsapott a hátára azzal. A váratlan fájdalomtól újra fel jajdult Zsolti. Oldalt fordította a fejét, és rám nézett. Szemében könnyet láttam. Nagyon megsajnáltam. Viszont gyanúsan magasan tartotta a fenekét, ami azt jelentette számomra, hogy megkeményedett...
Zoltán kioldozta végtagjait, és odavezette a fal mellé. A falban lévő karikákhoz kikötötte a kezét, lábát... mintha andráskeresztnél lenne.
- Úgy látszik nagyon élvezted az előbbieket. - mutatott ágaskodó farkára. A kezében lévő vékony pálcával kicsiket csapott a legkényesebb testrészére, amire az még jobban megkeményedett.
- Most azt fogom bemutatni, hogy a hasat hogyan lehet korbácsolni. Egy hasznos tanács: kössétek be a szemet, ne lássák azt, hogy élvezitek-e vagy sem. Én most nem kötöm be a szemét, had lássa, hogy mikor csapok le rá.
És abban a pillanatban már csattant is a korbács Zsoltin. - aki összeszorított szájjal fogadta azt.
- Úgy látom, hogy neked elég volt tőlem mostanra. Laci! - szólt nekem, s a kezembe adta a korbácsot.
- Úgy látom, hogy ti ketten barátok vagytok, így most Te gyakorolhatsz rajta. Majd helyet cseréltek. Majd később átmentek a dereshez, ahol Tibi és Feri szórakozik egymással először. De én figyelni fogok, és nem szeretném, ha büntetést kellene kiszabnom.
Odaléptem Zsolti mellé. Végigsimítottam testét nem kihagyva ágaskodó farkát. Félelmet láttam Zsolti szemében. /Úgy látszik mégsem olyan kemény gyerek a barátom/
Megsuhogtattam a korbácsot, és rácsaptam a mellére. Nem lehetett túl erős, mert csak összerezzent rá. Még odacsaptam ötöt... Kezdett pirosodni a mellkasa.
Kérdően néztem főnökünkre, aki elégedetten mosolygott vissza. Erre eloldoztam Zsoltit, és én álltam a helyére.
Barátom keményen kikötötte a kezeimet és lábaimat a falhoz rögzített karikákhoz. Közben láttam, hogy a deresen is tevékenykednek. Éppen Tibi volt kikötve rá, és Feri fenekelte nem túl erősen.
Nem sokáig leselkedhettem, mert Zsolti fekete kendővel bekötötte a szemet, és majdnem azonnal lecsapott mellkasomra. Majd végigkorbácsolta az egész testemet, arra vigyázva, hogy a legféltettebb testrészemet ne érje csapás.
Éreztem a fájdalmat, de valahogy nem volt kelletlen. Sőt a farkam is megmozdult, és egyre keményebb lett. Ennek láttán barátom odanyúlt, és kéjesen elkezdett játszadozni vele.
Zoltán helycserét parancsolt. Zsolti először engem kötött ki a deresre, és vékony pálcával, korbáccsal végigverte a testemet. Ezt is kellemesen fogadtam. Lehet, hogy nem túl erőseket kaptam. Éreztem, hogy a kiszolgáltatottság élvezetet okoz nekem... de hiszen ezt már eddig is tudtam, csak a fájdalomtól féltem mindig.
Közben az andráskereszt felől kemény korbács-csattogás hallatszott. Úgy látszik szobatársaink is elvannak egymással.
A faliórára pillantva láttam, hogy fél tizenkettő felé jár az idő.
Zoltán megálljt parancsolt.
Újra fel kellett sorakoznunk előtte. Ő körbeforgatott minket, és megszemlélte a nyomokat.
- Elégedett vagyok veletek. Nem kíméltétek egymást. Most visszamehettek a bungitokba, és készülhettek az ebédre. Sportnadrágba gyertek oda. Egyenlőre azt állapítottam meg rólatok, hogy nem sok nevelésre van szükségetek. Mindegyiketekbe szorult egy adag mazo tulajdonság. Mindegyiktek élvezettel fogadta a csapásokat. A farkatok nem hazudik, és mind a két szerepben megkeményedett. Így lehet, hogy csak hazudtatok magatoknak, illetve feltehető hogy féltetek csak a veréstől. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem fogtok a hét folyamán még kapni...
Akkor most: Jó étvágyat az ebédhez!