Bérfiuk IV/3

A bőséges ebéd után kíváncsian mentünk négyesben vissza a bunginkba.
Hamarosan belépett az egyik terepszínű ruhába öltözött nagyon keménynek látszó kopasz férfi és bemutatkozott:
- Zoltán vagyok. Én leszek ezen a héten a főnökötök. Akármilyen problémátok van, engemet kell megkeresnetek azzal. Éntőlem kaphattok engedélyt arra is, hogy lemehessetek a tóra délután. És egyáltalán, akármi gondotok van énvelem beszéljétek meg.
Most pedig elkezdjük az első foglalkozást. Tudok mindent rólatok, amit elárultatok magatokról szolgátokhoz való belépésről. De azért én szeretek mindenről saját magam meggyőződni. Meztelenül fogjátok tölteni az egész délutánt. Tehát a sportnadrágot most vegyétek le!
Amikor ez megtörtént kivezetett bennünket a bungink mögött lévő kis tisztásra. Sorba kellett állnunk. Ő végigmért bennünket, majd párokba állított, s megparancsolta, hogy kezdjünk el birkózni. Énnekem Zsolti lett a párom. Tudtam, hogy én leszek a vesztes, mert barátom sportosabb volt mint én, s valamikor sportszerűen birkózott is. Már eleve feladtam a küzdelmet. Inkább azt élveztem, hogy meztelenül átölelhetem mások előtt, a szabadban.
Nem sok időt kaptunk a birkózásra, mert a másik párban is hamar eldőlt az erősorrend. Ott Feri került ki győztesen a párviadalból.
Azt a parancsot kaptuk, hogy most a két nyertes, és a két vesztes birkózzon meg egymással. Így én Tibit kaptam ellenfélként. Jó sokáig nem bírtunk egymással. Úgy éreztem, hogy Tibit is kellemesen érinti, hogy összekapaszkodhat velem. Mindketten megkeményedtünk...
De végül én kerültem ki győztesként a birkózásból, mert párom megadta magát. Még lihegve feküdtem rajta egy rövid ideig, s közben oldalra pillantva néztük a másik két fiú küzdelmét, ami azért hamarosan Zsolti győzelmével ért véget. Főnökünk vigyázzállást parancsolt. Mind a négyen megpróbáltuk kezünkkel eltakarni ágaskodó hancúrunkat, de Zoltán határozottan megtiltotta ezt.
- Látom élveztétek a játékot mind a négyen. Még meg is fogjuk ezt ismételni máskor is. Most, hogy azért értelme is legyen a vetélkedéseteknek megkapjátok a díjatokat.
A két győztesnek /Zsoltinak és nekem/ adott egy-egy kötelet, és ránk parancsolt, hogy partnerünket kössük ki egy fához.
Hamarosan tejesítettük a parancsot, s megálltunk a két domborodó fenekű fiú mellett. Ekkor Zoltán a kezünkbe adott két vékony suhogós pálcát, és tíz ütés kimérésére utasított bennünket. De figyelmeztetett, hogy ne finomkodjunk, mert a különbözetet mi fogjuk megkapni tőle. És természetesen a kikötözött vesztes is élvezheti a különbözetet...
Hamarosan hallhatóak lettek a pálcacsapások hangjai, és ezekkel párhuzamosan a megcsapottak szisszenései és jajdulásai is. Nem tudtam, hogy mennyire fájdalomtűrő Tibi,de rendesen odacsaptam neki. Már az első csapásnál láttam arca összerándulásán, hogy a fenekelés elérte a célját. A vékony pálcának megmaradt a nyoma a fenekén. A tizedik csapás után leeresztettem a pálcát, és melléálltam. Odasandítva láttam, hogy közben megkeményedett. (Úgy látszik kettős érzése van. Élvezi is, de a fájdalmát is jelzi)
Közben Zsolti is végzett Ferin való munkálkodásával. Ő is odaállt mellé.
- Elégedett voltam veletek. Nem finomkodtatok, hanem rendesen nyomot hagyva csaptátok meg a fiúkat. - mondta Zoltán. - Oldozzátok el őket!
Amikor ez megtörtént, megint felsorakoztunk főnökünkkel szemben. Most már nem is nagyon akartuk palástolni, hogy megkeményedtünk. Combunk mellé tett kézzel, ágaskodó kéjléccel váruk a további parancsokat.
- Tudom, hogy Zsolti nem kényeskedik, és szorult belé egy adag mazo tulajdonság is. De a többieknél az a főnökötök kívánsága, hogy erősítsem ezt a vágyatokat. Viszont Zsoltit meg ellenkező tulajdonságokra kell nevelnem. Tehát most Zsolti mindhármatoknak hátraköti a kezét - s már is a kezébe dobott három zsineget, Mire Ő a parancs szerint cselekedett.
Amikor készen lett, Zoli ráparancsolt, hogy mindhármunkat pofozzon fel... de ne finomkodjon. És mindenki legalább négy fülest kapjon.
Láttam Zsoltin, hogy húzódozik egy kicsit a teljesítéstől. Először elém lépett, s felemelte a kezét, s arcomra mért egy jó csattanósat.
Kérdően nézett a főnökünkre, hogy elég erősnek találta-e... Miután az bólintott, a mellettem álló Feri elé lépett, és már csattant is a füles, majd Tibi is megkapta az elsőt.
- Rendben. Elég erősek voltak, most menjél vissza Lacihoz és egymás után kapja meg a maradék három pofont. De most se finomkodj! Utána a megpofozottat kioldozod, és az térden állva kéz és farokcsókkal megköszöni. Hangzott a parancs.
Zsolti elém lépett, és csattanósan teljesítette a parancsot. Majd kioldozta a kezeimet... s én a parancs szerint letérdeltem elé. Először megcsókoltam a kezét, majd a már jól ismert enyhén megkeményedett lőcsét is.
Ez a szertartás megismétlődött még kétszer. Amire a sor végére ért Zsolti, már nagyon kilencven fokban állt...
Mi hárman meg piros arccal, piros fenékkel vártuk a további parancsokat...
- Mivel ma volt az első napotok, csak ismerkedtünk. Most szabad időtök lesz. Javaslom, hogy nézzetek körül a környéken. Lemehettek a tóhoz, sétálhattok a tábor területén, ismerkedhettek a többi fiúval. De, ha fáradtak vagytok, akkor le is dőlhettek vacsoráig. Pontosan nyolc órakor vacsora, és utána ujra szabad foglalkozás.
A mai nap egy kicsit lazább, de holnaptól kezdődik a komoly munka.