Erdőben III.

III.
Visszaért, nyújtom a kezem felé, és kéz a kézben folytatjuk az túrát. Csend honol most az erdőben és jóleső érzés fog el mindkettőnket. Kényelmes tempóban haladunk a hatalmasra nőtt fák között, bal oldalt egy fenyves a maga kicsit fenyegető sötétségével és hűvösével. A szélén egy hangyaboly, megtekintjük a szorgos lényeket. Kicsim hátrébb áll, a szemem sarkából látom, hogy szorongva les felém. Az ötlet nem rossz, de ezt nem teszem meg. Egy-két hangyát még lehet kontrollálni, pár ezret már csak komolyabb felkészüléssel. Megszorítom a kezét, és magam után húzom. Megkönnyebbülve lépdel mellettem.
Kiérünk egy tisztásra, a jó idő másokat is kicsalt az erdőbe. Nem messze tüllünk egy napozó lány fekszik meztelen a pokrócán. A meleg nap igencsak feltüzelhette, mert nem hallott meg minket. Egyik keze a melleit simítja, a másik a combja között játszik. A csípőjével lassan köröz, és egyre magasabbra emeli. Kicsim egyre erősebben szorítja a kezem, ránézek. Teljesen megbabonázva nézi az izgalmas látványt, az orrlyukai kitágultak, a mellkasa egyre nagyobb utat jár be, minden lélegzet vételkor. Nemrég mesélte el egy álmát, és ebben Ő szerepelt egy lánnyal, azóta szeretné ezt kipróbálni.
- Menj kapd el! – súgom a fülébe, mire kimondom, már rohan is a lány felé. A rajtalévő bakancs ellenére szinte hangtalanul ér a lány mellé, mondjuk a figyelme is másfelé irányul a célszemélynek. Elindulok én is feléjük. A Drágám a lány két combja közé térdel kezeit a lány térdére rakja és enyhén szétnyomja azokat.
- Segítek neked! – szólal meg, és már a fejét nyomja is a lány ölére. A meglepett próbálna védekezni, a kezeivel tolná el magától a túl közel került fejet. Esélye nincs, mire odaérek, inkább egyre jobban szorítja az ölére a Kicsim fejét, hogy a száját nehogy elvegye a csiklójáról amit nyelvvel és ajkaival is kényeztet. Az arcán és összeszorított száján látni, hogy élvez, a csípője egy utolsó rándulással a magasba emelkedik, majd a földre engedi. Zihálva kapkodja a levegőt, a teste megrándul, mikor engem is észrevesz. Megpróbál felállni, de a kicsim feljebb csúszik, én meg a kezére lépek finoman, jelezve, hogy nem kell kapkodni.
- Szerintem a segítségért jár egy kis viszonzás!
- Nem! Engedjetek el! - Kiálltja, és megpróbál menekülni. Hátra nyúlok a hátizsákba, majd lehajolok a fejéhez. Befogom az orrát.
- Fogd le! Ezt pedig rakd a szájába, amíg megkötözöm. –Adom át a kicsimnek a vibrátort. A kis vadmacska rögtön végig nyúlik a lány testén, hogy lefékezze és a levegő után kapkodó lány szájába nyomja a vibrit. Ekkor elengedem az orrát és a lábaihoz megyek. A hátizsákból előkerülnek a kötelek, és a lábszárakat a combjaihoz kötöm, majd a két combot a közelben lévő fák segítségével szélesre feszítem. Egyre kevesebb az esélye a menekülésének,de még mindig küzd, bár egyre kisebb lelkesedéssel. Mindjárt segítek ezen is. Előveszek két csipeszt, egy fa, és egy fém. Megmutatom neki, közlöm vele, hogy a fa a jobb ajkára kerül a fém a másikra. A fát felrakom, szép duzzadt ajkai vannak, biztos érzékenyen érinti a dolog, de ami kellemes meglepetés az, hogy milyen nedves. Szinte fel se veszi a csipeszt, folytatná a menekülést. Elkapom a másik ajkát, és megfeszítem, addig amíg nem feszül teljesen. Rögtön nyugodtabban viselkedik, és most a fém csipesz is felkerül. Egy elfojtott kiáltás hallatszik a vibri mögül. A csípőjét feldobja, majd nagyon lassan leereszti. Közlöm vele, hogy ha nem teszi amit mondok, akkor ez a csiklójára kerülhet. Minden ellenkezéssel felhagy. Megint a feje mellett állok. Amíg a lábát kötöztem vad csata zajlott a felső részen, pár hajszál a bizonysága ennek, és az egymás bőrén ejtett vörös csíkok. Bíztam a kicsimben, és megérdemelte, hiszen a végén sikerül, szinte egy kézzel megfékezni a lány. Látom, hogy a keze a lány mellbimbóját markolja, és a körmével fékezi a kitöréseket. A lány kezeit összekötöm a feje felett, hogy a csuklói a könyökénél vannak.
- Most pedig viszonzod a szívességet amit kaptál! – A szememből kiolvasott utasításnak megfelelően a kicsim rögtön a lány arca fölé guggol, majd előredől, hogy a szükség esetén elérje a lány csipeszekkel feldíszített egyre jobban tüzelő szemérmét.
- Ha jól csinálod, akkor a csipeszek közben lekerülnek rólad, ha rosszul, akkor még kaphatsz párat és nem csak az ajkaidra kerülnek. Szerintem láss neki, ha szabadulni akarsz.
A Kicsim egyre jobban leengedi a csípőjét és lassan köröz az alatta lévő arcon. A fejét is lehajtja, viszonozni kezdi a punciját ért nyelvcsapásokat. A keze kétoldalt a lány fenekére simulnak, és elkezdik markolászni azokat. Egy ideig szemlélem a nem mindennapi látványt, de nem bírom sokáig. Megszabadulok a nadrágomtól és a kis vadócom mögé térdelek. A vágytól elvakulva rögtön mélyen belé hatolok, az első lökéssel mélyen a forró követelődző puncijába. Erre csak egy halk nyögés a válasz tőle, majd a csípőjének a tánca. Lassan ütemesen mozgok benne, a ritmust néha változtatom, majd egyszer a meglepetéstől felkiáltok, ahogy egy nyelv siklik végig a farkamon a zacskóig. Ez nem ellenkezés, hanem a vágy elkapta a kislányt is alattunk. Már nem sokáig bírom, összeszorított foggal elkapom a barátnőm csípőjét és pár lökés után beléélvezek. Neki se kell több érzem a testén ahogy az orgazmus hulláma megremegteti, és elernyed. Lassan kihúzom a farkam belőle, amit szinte rögtön egy száj fogad magába és nyal tisztára. Majd rögtön utána rátapad az előtte fénylő puncira és nyalja ki belőle lassan kicsorduló ondót. Erre a Kicsim is visszatemeti a fejét az előtte tárulkozó gyönyörforrásra és vadul nyalni kezdi. Hallom ahogy a csipeszeket leveszi, és látom az ezekből kiinduló rándulást az alsó testen. Amit lassan a gyönyör rángásai vesznek át.
Mind a hárman fekszünk egymás mellet a fűben és pihenjük az elmúlt perceket. Némán figyeljük a felhők alakváltó táncát az égen és hallgatjuk a fák lombkoronáinak békés susogását.
Lassan készülődünk, a hátizsák elnyeli az eddigi játékszereket, míg pakolom őket, addig a két lány forró búcsúcsókot vált. Pár dolog akad a kezembe, amik még nem voltak használva a mai nap. A Drágám ismét megkapja a láncát a nyakörvére, majd a szájpeckét és meglepetésére egy szemmaszk zárja a sort. A lánc vége most a kezembe kerül, és azon vezetem óvatosan a túra maradék kis távján a már szélesen mosolygó szolgámat. A tisztás szélén búcsút intek az ott maradt lánynak, de Ő már nem figyel, kezei ismét a testén járnak, hiába van aki nem tanul a hibáiból. Az úton lefelé nincs gond, egészen a parkolóig, ahol más autók is állnak, és egy csapat jön velünk szemben. Valami mormogás áttöri a szájpecket, de a lánc határozott húzása megtöri az ellenkezését és követ lefelé. Ahogy elhaladunk egymás mellett, a köszönésemre zavart csend csak a válasz, majd pár elhaló szia. A parkolóban lekerül a lánc és egy pólót adok érte cserébe. A kocsiba segítem, és kikötöm, a végén kiveszem a szájpecket és indulunk tovább ezen a szép napon.