Kezed hideg mint a kő, farkad merev mint a kő

Élvezetes volt melletted ébredni.
Erényöv nélkül aludtál mellettem kivételesen, hiszem a születésnapod volt ma.
Meglepetésnek szántam egy ilyen éjszakát, sőt a szülinapod reggelére ébredhettél így, reggel már hozzád bújva, füledbe súgtam, hogy

- Boldog Születés napot kis rabom
- Köszönöm Úrnőm – volt a válaszod.

Azonnal egymásnak estünk, a nap még alig szűrődött be az ablakon, hisz még csak most kezdett el feljönni.
A kezeid hidegek voltak, ahogy a testem simogattad, szinte libabőrös lettem, a farkad merev volt, mint a kő. Annyira jó volt most melletted ébredni.
Előkaptunk pár játékszert és megszínesítettük velük az együttlétünket.
A nyakad kapott egy erényövet, melynek pórázát a csiklómra tekertem, a fenekembe nyomtad a kis ékszer plugot csak úgy csillogót, a lábaid összebilincseltem az ágy végéhez bilincseltem, a kezeid is bilincset kaptak. A fejtámlához bilincseltem őket.

A merev farkadba ültem és először nagyon érzékien vonaglottam rajtad, amit jeleztél is, hogy jobban bele ülhetnék, amennyire fel tudtad húzni lábad ütemesen járattad bennem a lábad, de ekkor a pórázon szorítottam és tudtad ki kell nyújtanod a lábacskáid.
Nem helyes, hogy te akarnád diktálni az ütemet.
Simogattam a mellkasod a pórázzal, amit élveztél, csókoltalak és hevesen vonaglani kezdtem.
Nem sokáig bírtuk ezt az ütemet.
A csúcsra jutottunk hamar mind a ketten.

Ezután sétálni indultunk, de az ujj bilincsed a két hüvelykujjadra csatoltam, a kabátod eltakarta, ha valaki észre is vette volna, akkor sem szólhatott volna semmit.
Beültünk a kocsimba, becsatoltam a biztonsági övet, majd pedig beültem és elindultunk, egy kisvárosba mentünk el.
Kiszálltam a kocsiból, kinyitottam az ajtót, nehezen kiszálltál és sétáltunk, sokan voltak a jó idő miatt.
Kicsit szégyenlős voltál, majd találtunk egy eldugottabb helyett.
Ahol nem igazán sétáltak, elengedtem a jobb ujjad, de nem sokáig, hiszen a fához állítottalak és a fatörzshöz bilincseltem a kezeid.
Simogattalak, öv nélkül hamar reakcióba állt a farkad.
Lehúztam a farmerod cipzárját, simogattam az alsó nadrágodon keresztül.
Kérleltél, hogy ne tegyem.
De én folytattam és már ki is húztam a nadrágodból nagyon merev volt. Imádtam amikor ennyire kanos tudsz lenni, szereted a veszélyt, születés napod pedig nem lehet minden napos.
Ezért ott a fák között leguggoltam és számba vettem addig játszottam veled, még el nem feledted valaki megláthat, ütemesen kezdtél mozogni a számban és én élveztem.
A vége felé kihúztam a számból, melléd álltam és megnéztem mennyire lősz el mikor izgatom a farkad.
Nagyot lőttél, majd megtöröltem egy papír zsebkendővel, kinyitottam a kis bilincsed és kéz a kézben sétáltunk tovább.
Visszafelé te vezetted a kocsim, közben én simogattam és húzogattam a farkad.
Jó volt érezni a közelséged.
Alig vártuk vissza érjünk hozzád.