Kezdő Sub története (6)

Minél jobban mozgott Gábor, Tibor annál jobban begerjedt. Bal kezével elkapta a kötelet, amivel Gábor kezei össze voltak kötve, és annál fogva húzta el Gábor kezeit el a fenekétől, amit védeni akart. Én Gábor mögé guggoltam és lefogtam a lábait. Egyre erősebben kellett szorítanom azokat, amint egyre több ütés érte a fenekét. Gábor már hangosan jajgatott, folytak a könnyei, és közel állt a síráshoz, de nem könyörgött. Tibort nem zavarta semmi, annyira elragadta a hév, hogy nem vette észre mekkora fájdalmat okozott a másik embernek. Több év alatt felgyülemlett, elfojtott vágyai törtek most elő belőle. Ideje volt véget vetni a dolognak. Felálltam és gyorsan felhúztam Gábort Tibor térdéről.
- Ennyi elég lesz mára! - mondtam határozottan, Tibor szemébe nézve.
Tibor olyan volt mintha részeg lett volna. Átvittem Gábort a másik szobába, lefektettem az ágyra és glicerines kendőkkel szépen letakartam vörös seggét. Előre odakészítettem zacskóba jégkockákat, azt is rátettem, had hűtse egy kicsit. Megdicsértem, hogy nagyon jól viselkedett.
Tibort a konyhában találtam meg. Üdítőt ivott és a homlokáról törölgette az izzadságot.
- Te aztán nagyon értesz a fegyelmezéshez. - hízelegtem neki. - Ebből a leckéből biztosan tanulni fog Gábor.
Úgy nézett ki, mint aki most józanodott ki. Szégyellte magát, hogy ennyire elszállt az agya.
- Nem vertem meg nagyon? - kérdezte bizonytalanul, de röstelkedve.
- Csak annyira, amennyire szükséges volt. És te remekül csináltad. Még filmekben sem láttam ilyen profi fenekelést.
Dicsérő szavaimra kezdett eloszlani szégyenérzete és szűnt a zavara.
- Nem lett semmi baja Gábornak?
- Á, holnapra már nem is fog emlékezni rá. – hazudtam- - Annyi, mint egy darázscsípés neki. Láttad erős, jó fizikumú srác.
Tudtam, hogy ez nem igaz. Azt is tudtam, hogy Gábor iszonyú kegyetlenül lett elfenekelve, és ha nincs ebben a helyzetben, sírva, ordítva könyörgött volna, hogy hagyjuk abba. De szavaim megtették hatásukat. Tibor jókedve visszatért. Odaadtam neki a mai napi pénzét.
- Ez majdnem a duplája, mint amit eddig fizettél. - mondta meglepődve.
- Igen, de ma nem csak a saját dolgodat végezted, hanem irányítottad Gábor munkáját is. Nem is beszélve arról, hogy milyen sokat segítettél nekem az előbb. Én nem tudtam volna ilyen szakszerűen elfenekelni.
- Á, nem vagyok én profi ebben a verésben. - mondta, de látszott, hogy dagad a büszkeségtől. - De tudod, ha bármiben segíthetek, csak szólnod kell.
- Ha szükségem lesz valamire, ígérem, szólok. – nyugtattam meg Tibort.
Kikísértem a kapuig, elbúcsúztunk, már csuktam be az ajtót, amikor visszalépett.
- A következő héten délelőttös vagyok, és mivel nincs határidős munkánk, két órakor végzek. Ha gondolod utána, három-félnégy körül még el tudok jönni. - mondta, félve az elutasítástól. - Most már sokáig világos van, haladok a munkával.
- Persze, remek lesz. - válaszoltam mosolyogva, mert tudtam besétált a csapdámba.
Szegény Gábor, ott feküdt az ágyon, ahol hagytam. Adtam zsebkendőt, hogy kifújja az orrát, de mondtam, ne nyúljon fenekéhez. Kicseréltem a glicerines kendőket és új jégkockákat is hoztam a fagyasztóból. Újra leápoltam a fenekét. Melléültem s így szóltam:
- Látom komolyan gondoltad, amit reggel ígértél. Nagyon szépen viselkedtél ma. Ha fel tudsz állni, felhívhatod a feleségedet. Számítógépen, Skype-on keresztül beszélhetsz vele, így nem lehet beazonosítani, honnan telefonálsz. – mondtam.
- Köszönöm, Uram. Mennyi ideig beszélhetünk. – kérdezte meg Gábor.
- Mivel ez a fenekelés kegyetlenül fájhatott, de te kibírtad szó nélkül, addig beszélhettek, ameddig akartok. – engedtem meg.
- Ha nem állítod le, nem bírtam volna tovább, alig tudtam magamba fojtani az ordítást és a visítást.
- Azt nem mondtam, hogy nem ordíthatsz, vagy nem visíthatsz, ha fáj. Azt mondtam, nem beszélhetsz. – nevettem el magamat. Gábor is felnevetett.
- Ezt jó tudni, könnyebb lett volna.
- Én nem hiszem. Tibor teljesen elvesztette volna a fejét, ha visítasz, csak jobban begerjed, és nagyobbakat üt. Lehet, hogy még én sem tudom elállítani. Hiszen érezhetted, minél jobban vergődtél, annál inkább felállt a farka. Ugye, így volt?
- Igen, éreztem. - mondta elszégyellve magát.
- Fájdalmad és az élvezete párhuzamosan nőtt. – nyugtattam meg.
- Tényleg iszonyúan fájt, Uram. Nem hittem volna, hogy ilyen szadista vadállat, ha nem vagy itt, még mindig verne. – nyögte Gábor a fenekét tapogatva.
- Valószínű. Tibor nem ennyire szadista, mint most tapasztaltad. Mindig is érdekelhette, fantáziálhatott a fenekelésről és más szado-mazo dolgokról, de a környezete miatt magába kellett fojtania. Ez a vágy törhetett ki belőle. Mint a vulkán, minél régebben szunnyad, annál nagyobb erővel tör ki. Holnapra sajnálni fogja. No, nem azt, hogy elfenekelt, csak azt, hogy ennyire.
- Nem értem, hogyan tudott ekkor fájdalmat okozni nekem. – hitetlenkedett Gábor.
- Félreérted, a fájdalmat én okoztam, nem Tibor. Ő csak eszköz volt a kezemben. Ahogy te is eszköz voltál a kezemben Tiborral szemben. – magyaráztam.
- Azt is sejtetted, hogy ilyen elementáris erővel fog üt. – kérdezte búsan Gábor.
- Bármikor véget vethettem volna szenvedésednek. Ha úgy vesszük a te esetedben Tibor nem volt több, mint egy gép, egy fenekelő gép. Számodra ez egy próba volt, a fájdalom pedig ennek a próbának a tengelye. S igen, sejtettem. – válaszoltam.
- Aha, már kezdem érteni, Uram. – szólt közbe Gábor, de folytattam még:
- Tibor esetében, pedig te voltál az eszköz, pontosabban a feneked. Vele ébresztettem, engedtem ki az ő elfojtott vágyait. Azért kellett ennyire durván, brutálisan felébreszteni a benne szunnyadó vágyakat, hogy ne bírjon küzdeni ellene. Ha csak játékból fenekel el kicsit, még letagadhatta volna maga előtt is e vágyai létezését. De a mai este után már nem tudja, ha minden erejével akarja, sem bírja visszazárni a szellemet a palackba. – folytattam és még hozzátettem:
- Nem te voltál itt fontos, csak a feneked. Biztos vagyok abban, hogy egy szép női fenéknek jobban örült volna Tibor. – nevettem el magamat. Gábor csak elmosolyodott és ennyit mondott:
- De hát felállt a pénisze, úgy megmerevedett, majd kiszúrta a hasamat a nadrágján át is, hogy lehetne ő hetero. - tamáskodott.
- Az embereknek egyszerre több vágyuk, is lehet. Nagyon sok mindent elfojtanak magukban. Tibor, amikor reggel idejött, még magabiztos hetero volt. Persze lehet, idővel előjönnek belőle homoerotikus vágyak is, de amikor fenekelt, akkor csak magától az izgalomtól volt merevedése.
- Kérdezhetek még valamit? – szólt halkan Gábor.
- Igen. – engedtem meg és vártam a kérdését.
- Azt mondtad számomra próba volt. Átmentem a próbán?
- Igen, átmentél. –nyugtattam meg Gábort és még hozzátettem:
- Nekem a Te feneked formája is nagyon tetszett. Talán nem láttad, de nekem is merevedésem volt, s még ha sokat nézlek itt, akkor újra lesz is. – huncutkodtam.
Gábor bágyadtan mosolygott ezt hallva, majd mivel ezzel véget ért a beszélgetésünk, Gábor elintézte a telefont, ez gyógyír volt sajgó hátsójára.
Utána megvacsoráztunk, és mindketten elmentünk feküdni.
Gábor bement a szobájába, kapott párnákat és paplant is, amiért engedelmes volt. Sőt még egy kezeléssel is segítettem az éjszakai pihenését.
Számára meggyötörten, de jobb kedvel, új reményekkel ért véget a mai nap. Én pedig elégedetten aludtam el, helyrehoztam a tegnapiakat és sok mindent megtudtam Gáborról, de Tiborról is.
(folyt. köv.)