Szabadonengedés

Már egészen megszoktuk a kennelben alvást. Röfivel úgy összebújunk, hogy szinte egy gombolyagot alkotunk. Szeretem érezni nagy, csüngő kebleit, a bimbóján levő kis fém kupak sem zavar, sőt a kis hűvös fém a nagy, meleg rózsaszín hús közepén kifejezetten izgalmas érzés. Az erényövem se zavar már annyira, hiszen mióta Röfi naponta seggbe bassz, bár kielégülés nélkül, de távozik belőlem minden ondó, és mégis csak nyújt valami élvezetett Röfi döfködése, az ismerős párzási mozdulatok imitálása. Nem feszit már a bennem felgyülemlett ondó, a faszom is csak akkor keményedik bele az erényövem csövébe, amikor Bába altját meghallom. A gazdasszonyom látványa mindig heves érzelmeket kavar fel bennem. Óh, ha egyszer végig simíthatnám legalább a blúzát a feszülő keblén, vagy a bőr szoknyáját szép, nagy kerek fenekén. A többire már gondolni sem merek, a korbácsa megtanított, hogy tudjam, hol a helyem. Kutya négykézlábon, tenyerem is mancsba van zárva, a tapintás érzetétől is meg vagyok fosztva. Csak a bámulás maradt. Délutáni pihenőknél, mikor úrnőnk a foteljában pihen, a lábainál heverhetünk. Bába néha elszundít ilyenkor, s van úgy, hogy félálomban magát simogatja, nem hord bugyit, így keze könnyen eléri magát. Azt, hogy a csizmáját nyalogassuk, mindig megengedte, de mikor felbátorodva az egyre erősödő nyögdécselésein a nyelvemmel feljebb próbálkoztam közelíteni hozzá, mire egy hatalmasat rúgott belém. Miközben a szoba közepéig repültem, ő tovább simogatta magát, majd apró sikkantások közepette elélvezett. Majd komótosan rendbe szedte magát, és a korbácsával kiszámított alapossággal, irtózatosan megvert, hogy megjegyezzem magamnak, a kutyák nem zavarhatják az élvező úrnőiket. Tanulságos volt, fájt mindenem a rúgástól, a korbácstól, de jó volt újra szagolni egy nő élvezettől nedvesedő ölének a szagát. Megtanultam, hogy a kis élvezeteket is meg kell becsülni.
Ilyenekről révedeztem a reggeli napsütésben, a ketrecben várva Bábát, hogy kiengedjen minket elvégezni a dolgunkat. Jött is, megbízható gazda volt. Fessen, jókedvűen, dinamikusan jött keresztül az udvaron. Mindig csak teljes sminkben, tökéletes ruházatban találkoztunk vele. Még a kutyái előtt is nagyon adott magára. A rengeteg fekete haját sem láthattuk kibontva, mindig csak kontyba tornyozva. Imádta a nagy arany ékszereket, hatalmas gyöngyöket. Jól is álltak rajta ezek a súlyos tárgyak, kihangsúlyozták fenségességét. Ma bordó selyem blúzt vett fel, és sötétzöld térdig érő bőr szoknya feszült a fenekén. Csizma helyett fekete lakk tűsarkú volt rajta, s fekete bőröv hangsúlyozta a csinos derekát.
Na, Blökikém nagy napod lesz ma. Jön érted az új gazdád- harsogta már távolról Bába. Röfi irigykedve nézett rám, de én nagyon megrémültem. Eddig, önvédelmi reflexből talán, de belegondolni sem mertem a jövőbe. Hogyan fogok visszakerülni a normális életbe, ha vége lesz ennek a rémálomnak, most meg eljön a pillanat, hogy szembesüljek vele. Pórázra fogott Bába és bevezetett a fürdetőbe, egészen rövid száron a falon lévő kampóhoz kötött, és nagyon alaposan leslagozott, beöntést is kaptam a csővel, majd újra lemosott. Kívül, belül tiszta lettem. Reggelit sem kaptam, egész délelőtt ott álltam a fürdetőben a kikötve a falhoz étlen szomjan.
Dél körül végre visszajött Bába, fogta a pórázt, és az udvaron álló autóhoz vezetett. Csak itt eszméltem rá, hogy ez az én kocsim. A nyitott csomagtartóba kellett bemásznom. Nem volt egyszerű a láncaimmal, de valahogy sikerült. Bába a kezeimet hátra bilincselte, majd a lábaimat is összekötötte, és csak ez után vette le a derekamról aláncokat, amelyek eddig nem engedtek felállni. A kutyamaszkot, meg a némítót rajtam hagyta, és persze az erényöv esm került le rólam.
-Na, kis Blöki elviszlek az autóddal Katához, a szeretődhöz. Beszéltem vele, hogy visszakap. Megkapja a kulcsaidat is, aztán majd eldönti, hogy mit kezd vele. Okos nőnek tűnik, fel fogja magát találni, úgy hiszem. Két lábon fogsz majd járni, de valószínűleg kezes kutyusa leszel. Szerintem még visszakerülsz egyszer-kétszer a farmomra, ha engem kérdezel.
Rám csapta a csomagtartó tetejét, és elindultunk a rázós, tanyasi úton kifelé, telve félelemmel a viszontlátástól.