Kezdő Sub története (4)

Vasárnap reggel korán ébredtem. Még sötét volt odakint, a tegnapi események nyugtalan éjszakát okoztak nekem. Kezdett összeállni az új terv a fejemben. Csak Tiborral kell zöldágra vergődnöm. Utólag átgondolva biztos, hogy felizgatta, amit a kertben látott. De vajon mi? Szépséges Gáborom izgatta fel, vagy maga az a tény, hogy oda van bilincselve a padhoz? Vagy a kettő együtt? Amikor kettesbe voltam Tiborral soha nem mutatott érdeklődést irántam, bár igaz nem is nézek ki olyan jól, mint Gábor. Tudtam Tibornak voltak barátnői, nem is kevés. Ha minden jól megy, akkor ma kiderítem. Most reggel foglalkozom Gáborral egy kicsit. Életet kell verni belé. Minek kellett úgy felidegesítenie, tudhatta volna, hogy vékony jégen jár. Elrontotta az egész játékot, most már mindent megcsinál szó nélkül, ha véresre megkorbácsolnám a hátát, azt is tűrné, még csak ki se kellene kötöznöm.
Kimentem megnézni mit csinál Gábor a szobájában. Az ágyon feküdt, de már ő sem aludt. Visszaosontam, hogy ne vegyen észre, majd hangosan felkeltem, kimentem a mosdóba, útközben kiáltottam Gábornak, hogy jöjjön, keljen fel. Hallottam amint kijön, s tükörben láttam, amint megáll az ajtóban. Beküldtem a hálószobámba, és kisvártatva utána mentem. Meztelenül állt a szoba közepén, nem tudta mit csináljon. Kezeit az ágyéka előtt tartotta, de el is vette onnan azonnal, amikor beléptem a szobába. Vállára tettem a kezem és az ágyhoz vezetem, gyengéden letérdeltettem, majd leültem vele szemben az ágyra.
- Tegnap nagyon felmérgesítettél. - mondtam szemrehányóan.
- Tudom, mindent elrontottam. Az egész életemet. Tönkretettem a családomat, akiket a legjobban szeretek a világon. Nincs az a büntetés, amit ne érdemelnék meg. Ha megígéred, hogy megvéded őket, akkor azt sem bánnám, ha megölnél. Az én életemnek már úgy sincs értelme. – hallottam s miközben ezt mondta, könnybe lábadt a szeme, és látszott rajta, hogy komolyan gondolja.
- Hé, miket beszélsz, hiszen van két szép gyereked, és egy helyes feleséged, még hogy nincs értelme az életednek? Ki fogja felnevelni őket? – kérdeztem komolyan.
- Ha kiderülnek a dolgaim, a feleségem szóba sem áll velem többé. És ha igaz, amit a munkahelyemről mondtál, a börtönből nem tehetek értük semmit. – így Gábor.
- Azért nincs veszve minden. De sajnos az igazat mondtam neked a volt főnökeidről.
- Honnan tudod, és honnan tudtál meg rólam mindent? – kérdezte meg Gábor.
- Nekem ez a munkám, híreket gyűjtök, információkat cserélek, adok-veszek. Sok emberrel állok kapcsolatban, és ők mind tudják, hogy megbízhatnak bennem, nem maradok hálátlan sosem. Tudod én is foglalkozom tőzsdével, befektetésekkel, így sok mindent hallok, és látok a szakmában. Vannak kiépített csatornáim, üzletfeleim az élet minden területéről. Egyszer én kérek szívességet, máskor ők. Felőled is érdeklődtem, és néhány óra múlva, már szinte mindent tudtam rólad. És sajnos azt is hallottam, hogy téged vetnek a farkasok elé, ha kitör a botrány, hogy a nagy kavarodásban ők le tudjanak lépni. – adtam magyarázatot a kérdésére.
- De hát én nem loptam egy fillért sem! - mondta kétségbeesve. - Az igaz, hogy a szabályokat átlépve, a nagyobb haszonért kockáztattam az ügyfeleim pénzét, de nem vesztettem ezeken soha. És pénzt ebből csak a nagyobb jutalékkal, törvényesen, adózva kaptam. Mások is így csinálják. – suttogta maga elé.
- Igen, sokan csinálják így. És ha lebuknak, mennek a börtönbe. Főnökeik pedig, akik még biztatták is őket, szép végkielégítéssel mennek a tengerpartra napozni. A világ már csak ilyen. – adtam igazat Gábornak.
- Ha mindezt tudtad rólam, miért mentél bele, hiszen tudtad, hogy hazudok neked?
- Túl szép voltál, nem tudtam ellenállni, és mivel én tudtam az igazságot, nem számított, hogy mit hazudsz. – nyugtattam meg Gábort.
- Semmi más kiutat nem tudtam kitalálni, már minden hidat felégettem magam mögött, annyira kétségbe voltam esve. Akitől lehetett, már kértem kölcsön, de nem volt elég. Rettegtem attól, hogy kitudódik a titkom. Akkor megláttalak Téged az osztálytársammal. Már nem tudtam mást kitalálni. Féltem, ha az igazat mondom, és megtudod mit csináltam, egyszerűen elzavarsz. Szégyenből hazudtam, nem azért, hogy átverjelek. Szeretnék mindent jóvátenni, szeretném, ha a feleségem nem tudná meg mit tettem vele, nem akarok börtönbe menni a miatt, a két szemét főnököm miatt. Amikor idehoztál, azért könyörögtem, hogy elengedj, most azért, hogy maradhassak. Ha segítesz rajtam, a testem mellé a lelkemet is megkapod. Bocsásd meg, hogy elrontottam a szórakozásodat. Tudom azt élvezted, ha kényszeríttettél valamire, ezért nem engedted, tegnap este, hogy leszopjalak. Nem vagyok színész, de ha akarod, megpróbálom eljátszani azt a szerepet, amit rám osztasz. – mondta el egy szuszra Gábor.
- Amikor először odajöttél, tudtam nagyobb bajban vagy, mint amit elmondtál. És azt is tudtam, sokkal többet kell segítenem neked, mint amit kértél. Ez most sem változott. Segítek rajtad, neked. – ígértem meg.
- Köszönöm, Uram. Addig leszek a rabszolgád, amíg akarod. – tette még hozzá.
Amint ezt megbeszéltük kicsit jobb kedve lett. Elküldtem mosakodni, reggelizni, raktam ki ruhát felvennie. Én is végeztem a dolgom, nyolc óra előtt pár perccel készen vártuk Tibort. Elmondtam még Gábornak mit kell mondania és csinálnia.
- Ha be kell mutatkoznod, csak a keresztnevedet mond! Ne szólj, ha nem kérdeznek, de kérdésre is minél rövidebb választ adj! Kint fogsz dolgozni a kertben Tiborral. Csináld, amit mond, de nem kell kapkodnod, csak szép, lassan dolgozzál! Ha csönget az ajtón, engedd be, küld be ide hozzám, te pedig öltözz át a munkásruhádban, ott az a sötétzöld kantáros nadrág és a bakancs is.
- Értettem, Uram. Minden úgy lesz, ahogy akarod.
Ekkor csöngettek, Gábor ment kinyitni, hallottam amint halkan váltottak még pár szót.
- Jó reggelt! A barátod beengedett és mondta, hogy itt vagy. - különös hangsúllyal mondta a barátod szót, és kérdő tekintettel nézett rám közben.
- Jó reggelt, neked is. Egyébként nem a barátom. Itt fog dolgozni egy ideig. - válaszoltam határozottan. - Ezért arra kérlek, mutasd meg neki, mit kell csinálnia a kertben. Remélem nem bánod, ha ma veled fog dolgozni?
- Nem dehogy, különben van most munka bőven, akár kettőnknek is. – nyugtázta Tibor. - Miért nem szóltál, a faluból hoztam volna embert, aki ért a kerthez? Miért ilyen városi szépfiút vettél fel, kétlem, hogy tudna kemény fizikai munkát végezni.
- Nem vettem fel. Tartozik, mivel nem tud fizetni, arra kért had dolgozza le nálam.
- Így már értem. Bocsánat, hogy ennyit kérdezősködtem, csak nem volt világos számomra a helyzet. Nagyon rendes dolog tőled, hogy engeded ledolgozni az adósságát. Remélem, nem használja ki jóindulatodat? – kíváncsiskodott még. Úgy tűnt elfogadta, amit hallott, bár egy kis kétség látszott még a szemében.
Megjött Gábor és Tiborral kimentek a kertbe dolgozni. Én a függöny mögül figyeltem az eseményeket, főleg Tibor mozdulatait. Egész délelőtt nem történt semmi említésre méltó.
Délben felkészültem az előre kigondolt próbára. Magamhoz vettem egy 3cm széles erős bőr szíjat, (régen a kutyám póráza volt) és kimentem oda, ahol dolgoztak.
- Na, hogy vált be a segítséged? - kérdeztem Tibortól.
- Sokat kell még tanulnia, azt sem tudja, hogyan kell rendesen megfogni az ásót és a kapát. - válaszolta a kérdésemre Tibor.
- Majd beletanul, de milyen a hozzáállása? Elég szorgalmas? - ez egy beugrató kérdés volt, mivel Tibor maximalista a munkában, nem született még olyan ember, aki elég jól dolgozna neki. Nem is nagyon szeretik a munkások a lakatosműhelyben ahol műszakvezető.
- Napszámot sem keresné meg, ahogyan dolgozik. Szerintem többet megeszik, mint amennyi hasznot termel.
- Akkor egy kis figyelmeztetés nem árt neki? – kérdeztem meg Tibort.
- Nem. Az, biztos nem. - felelte, bár azt hihette csak szóban serkentem munkára majd Gábort. Maga is elcsodálkozott azon, ami következett.
(folyt. köv.)