Kezdő Sub története (2)

Gábor okoskodott a szobámban, nem tette rögtön, amire utasítottam, ezért azonnali büntetést érdemelt, itt és most. Meg kell ezt tanulnia.
- Ez már nem elég. Feküdj hasra, a kanapéra, úgy hogy a lábfejeid a karfára kerüljenek! - parancsoltam, és a karjánál fogva húztam odafele. - Szerinted mennyi büntetés jár azért, mert ellenszegültél akaratomnak?
- Nem csináltam semmit, nem szegültem szembe veled, Uram. - felelte rémülten Gábor, miközben lassan a kanapéhoz indult.
- Már megint ellentmondasz Nekem? - csaptam combjára a lovaglópálcűval. - Hát nem bírod abbahagyni? Mikor tanulod meg végre befogni a szád. Olyan szép délutánnak indult, kimentünk volna a kertbe, van egy pad ott, ahova most odasüt a nap, beszélgetünk, cirógatlak, Te szépen leszopod a farkamat, megvacsorázunk, este egy kicsit elszórakozom Veled, és mindketten szépen lefekszünk aludni. De nem, Te mindig csak ellenkezel, hát most ez lett az eredménye. Most megtanulod, hogyan kell kussolni! - mondtam vészjóslóan.
Ekkor már a kanapén feküdt, és nagyon meg volt ijedve dühkitörésemtől. Persze azt nem tudta, hogy csak megjátszom magam. Bármit mondhatott volna, úgyis belekötök. Amikor meglátta kezemben a sokágú bőrszíjakból font korbácsot félelme százszorosára fokozódott.
- Kérem, uram, csak azt ne! Bármit megteszek, hogy jóvátegyem hibáimat. – könyörgött azonnal.
Ott térdeltem mellette, már combja belső oldalán lassan csúsztattam felfelé heregolyói felé az ostor végét. Minden izma megfeszült, moccanni sem mert, ügy meredt a korbácsra.
- Könyörgök, uram, csak a heréimet ne. Nem lehetne onnan újra kezdeni, amikor bejöttem a szobába? Még kimehetünk a kertbe, nem lesz velem semmi gond. Kérem, Uram, tegyél velem próbát, még sokat kell tanulnom. Ha nem leszel velem megelégedve, akkor este levered rajtam. Megesküszöm, nem szándékosan idegesítettelek fel az előbb. - hadarta.
Egészen őszintének tűnt, és engem meghatott, ahogy ez a gyönyörűség reszketett tőlem. Persze tudtam ez csak kiszolgáltatott helyzetének köszönhető, még nem tört meg az akarata. De ezt a játékot élveztem a legjobban. Csak fokozatosan akartam megtörni, kéj volt nézni, ahogy vergődik, harcol ellenem, és minél inkább küzd, annál inkább belegabalyodik a csapdámba. Sajnos akkor még nem sejtettem, hogy a mai nap különös fordulatot vesz.
- Jól van, - mondtam - lehet, hogy egy kicsit túl kemény voltam Veled. Hiszen még csak most kezdtem el a betanításodat (bár itt a betörésedet szó lett volna a helyesebb). Kimegyek, iszom valamit, addig mindketten lehiggadunk.
A konyhában töltöttem egy kis bort, és nagyon meg voltam magammal elégedve. Jól ráijesztettem Gáborra. Így nem fog tiltakozni az ellen, hogy leszopjon, még ma. Mára ez volt a célkitűzésem, Gábor első szopatása.
Ezért fárasztottam ki délután, ezért nem engedtem, hogy elélvezzen és az előbbi jelenetet is ezért készítettem elő. Egy hetero sráccal vigyázni kell, ha először kényszeríted szopásra. Ott vannak a fogai és ki tudja mire képes, vagy mit nem képes megtenni. Persze vannak különféle szájpeckek, gyűrűk, de akkor, oda a varázsa. Ezekkel inkább a szopatást kell játszani s nem mélytorkosan még. Bár nem sorolta fel a tabui között ezt, de vágyai között sem.
Visszamentem a szobába és egyik bokájáról lecsatoltam a bilincset.
- Gyere, állj fel! - parancsoltam, és a hóna alá nyúlva felsegítettem. - Igazad van, menjünk ki a kertbe, még süt a nap. A többit este meglátjuk.
- Köszönöm Uram, nem bánod meg. – hálálkodott rögvest s iparkodott kifelé.
- Azt nagyon remélem. – tettem én is hozzá.
Előreengedtem, hogy menet közben is gyönyörködhessek benne. Fantasztikus volt ebben a ruhában, mint egy igazi focista. Egy fehér trikót, piros rövidnadrágot és fehér hosszúszárú focista zoknit viselt. Mindig szerettem a focit, bár főleg a játékosok miatt. A farkam már a látványától megkeményedett. Kiértünk a kertben, elsétáltunk a padhoz, leültettem a szélére, és a lábbilincs szabad végét a padhoz csatoltam. Mellé ültem, átkaroltam a vállát és gyengéden simogattam a nyakát és hajfürtjeit.
- Ugye tudod, mi következik most?
- Igeen, Uram. Le kell szopnom Téged. - felelte olyan félelemmel, mint amit az ember orvosi vizsgálatok előtt érez. Tudja, hogy kellemetlen lesz, de túl kell esnie rajta.
- Ne félj, nem lesz annyira rossz, mint gondolod. – bátorítottam. - Biztos szoptak már le, így tudod, hogy mit kell csinálnod. És most nem is kell nagyon megdolgoznod vele. - utaltam a már teljesen merev farkamra.
Már húztam is lefele a sliccem és a kibukkanó merev farkamra Gábor fejét, amikor észrevettem, hogy jön valaki felénk a kerti úton.
- A kurva életbe! - szisszentem fel. - Erről teljesen megfeledkeztem.
Felpattantam, és ráparancsoltam Gáborra, hogy ne mozduljon. Nem értette mi történik, de amikor odanézett és meglátta azt a férfit, teljesen elképedt. Nem volt mit tennem gyorsan elindultam feléje, hogy minél távolabb találkozzunk Gábortól.
Az ember mindig akkor követ el hibát, amikor a legelbizakodottabb. Annyira elfoglalt Gábor, hogy elfelejtkeztem minden másról. Aki közeledett nem volt más, mint Tibor. Tibor tartotta rendben a kertet, a házat, vigyázott rá mikor nem voltam itt. Nagyon rendes, megbízható fiú. Nem kellett mindent a szájába rágni, elmondtam mit akarok és Ő elintézte. A szomszédos faluban lakott édesanyával, az apja már meghat. Régen Ő gondozta a kertet, tőle vette át aztán Tibor. Középiskolát végzett, okos, szorgalmas fiú volt, a közeli kisvárosban dolgozott egy lakatosműhelyben. Kereset kiegészítésként vállalta el a ház gondozását. Volt kulcsa mindenhez, kivéve a pincét, így jutott be. Ha nem vagyok itt Ő szokta ellenőrizni a házat nem törtek-e be, illetve ami dolog van azt megcsinálta, amikor találkoztunk, kifizettem a munkáját. Soha panaszom nem lehetett rá, és Ő sem reklamálta a munkabérét.
Amikor vendéget hoztam, előtte mindig megbeszéltem vele telefonom, hogy mikor jöjjön. De Gábor miatt annyira izgatott voltam, elfelejtettem. Amúgy a világ dolgairól tájékozott, felvilágosult ember volt, bár nem tudta, hogy meleg vagyok, de az sem zavarta volna, talán. Néha hosszan beszélgettünk mindenféléről, elég jó fej volt. Barátnőiről nem sokat tudtam, nem volt állandó partnere. Soha nem kezdeményeztem felé, mert inkább kellett munkásként, mint játékszerként. Tibor nem volt olyan szép, mint Gábor, de azért férfias, jóképűnek mondható, 23 éves férfi volt. Majd 195 cm-es magasságához 100 kg-os testsúly társult, és a fizika munkától bivalyerős volt. Hatalmas 46-os lába azért mindig felkeltette az érdeklődésemet. Ilyen fizikai adottságok mellett elég ruganyos testfelépítése volt, nem az a városi edzőtermi kigyúrt típus.
Miközben közeledtünk egymáshoz, próbáltam nyugalmat és magabiztosságot erőltetni magamra, de nem sok sikerrel. Siettem, amennyire feltűnés nélkül lehetett, közben a sliccemet is fel kellett húznom, de már késő volt. Már meglátta Gábort, és biztos voltam benne, hogy onnan is látni lehet a Gáboron lévő bilincseket és láncokat. Egyszerűen nem volt mit tenni, jöjjön, aminek jönnie kell.
- Elnézést a zavarásért, de nem tudtam, hogy itt vagy. - üdvözölt, kezét felém nyújtva.
- Egyáltalán nem zavarsz. Elfelejtettem szólni, hogy kijövök a hétvégére. – mondtam.
- Csak azért jöttem, hogy szétnézzek, illetve előkészítsek néhány dolgot holnapra.
Bár hozzám beszélt, de tekintete állandóan a pad felé tévedt. Különösnek találtam ezt a szokatlan kíváncsiságot, bár meg kell hagyni nem mindennapi látvány, egy gyönyörű férfi, odaláncolva egy padhoz, egy másik férfi kertjében.
De ezen most nem értem rá töprengeni, volt éppen elég bajom e nélkül is.
(folyt. köv.)