Az első

Zuhogott az eső és tépte a szél a kezemből olcsó esernyőmet, míg a járdaszegélyen várakoztam.Nem bántam a fergeteget, mert elterelte a figyelmemet arról, amire már régóta készültem. Nem akartam most, az utolsó pillanatokban is mérlegelni. A világ, ahova készültem, nem ismeri ezt a civilizációs töketlenkedést, a "mi lesz, ha megteszem és mi lesz, ha nem" - féle idegesítő tépelődést, ami egyébként annyira jellemző rám is. Mikor az autó lelassított előttem, észre se vettem, épp egy nagy adag víz zúdult rám a közeli fa lombjáról, igyekeztem kifordult ernyőmet legalább összecsukni valahogy. Aztán megláttam.A kinyíló ajtóhoz léptem, úgy csuromvizesen lehuppantam - és tudtam, innentől pár órára nem az leszek, aki most és már soha többé nem is akarok visszatérni a régi önmagamhoz. Nem néztem rá, a szemem sarkából mindössze izmos karját láttam, ahogy a kormányon nyugtatja.De ő megnézett engem, éreztem, ahogy pillantása perzsel, az a képtelen érzésem támadt, meg is száradok ebben a tekintetben.
- Mutasd az öled - hangzott mély zengéssel. Engedelmesen széttártam a lábaim, felhúztam a szoknyám és félrehúztam a leheletvékony csipkebugyit.Csodálkozva állapítottam meg, hogy egyáltalán nem vagyok zavarban, pedig amúgy borzasztóan szégyellem tökéletlen testemet. A kéz felemelkedett, átnyúlt hozzám, a hajamba markolt és fejemet a túlsó oldalra rántotta. Éreztem arca közelségét, elakadt a lélegzetem attól az illattól, amit nem bolti szerek kölcsönöztek neki, hanem önnön ereje és férfiassága. Akkor még nem tudtam, hogy ő is az illatomra kíváncsi, és átmentem akkor ezen az első próbán.
- Rám nézhetsz - mondta egyszerűen és végre megpillanthattam a szemét. Átható zöld pillantása van,beleborzongtam. Bejárta tekintetem az arcát, a testét, de nem sokáig időzhettem lenyűgöző látványával, mert visszalökött a helyemre.
- Figyelj csak, elmondtam már, de ma hallod utoljára. - szólalt meg nyugodtan - ha velem vagy, nem érdekel, honnan jöttél és az sem, utána hova mész. Nem számít semmi, ami eddig voltál, most az enyém leszel úgy, ahogy még senkié.Azért ültél be mellém az autóba, mert velem akartál lenni, de ez volt az utolsó saját akaratod egy ideig.Megértetted, ribanc??? - emelte feljebb egy árnyalattal a hangját.
- Megértettem, Uram - motyogtam, teljesen elképedve attól, hogy ilyet ejtettem ki a számon.Csapkodta az eső a szélvédőt, duruzsolt a motor és határtalan biztonságban éreztem magam az először látott férfi mellett. Akkor találkoztunk először, de többet tudott rólam némely vonatkozásban, mint az anyám, a férjem, a gyerekeim, vagy akár jómagam. A panzióhoz pár perc múltán értünk oda. Fejére húzta fekete dzsekijének kapucniját és intett, hogy kiszállás. Az esernyőt egy intéssel kiparancsolta a kezemből, és miután kikászálódtam, a szélkabátomat is vissza kellett dobnom a kocsiba. Álltunk egy ideig a süvítő szélben, dörrent is a láthatatlan égbolt, megrezzentem. Uramon erős fekete cipő, sötét nadrág és vízhatlan sportdzseki volt, csuklyája megvédte sűrű haját a zivatartól. Én nyitott, fehér szandálban, térdig érő bő szoknyában, harisnya nélkül álltam egy pocsolya közepén, kabát nélkül, egy kis kék selymes topban, dekoltázsánál kikandikált világoskék melltartóm csipkeszegélye. Csorgott az eső a nyakamon végig, befolyt ruhám kivágásába, pislogtam a szemembe folyt esővíztől. Nem mozdultam, hallgattam, néztem a lábam körül gyűrűző vizet.
- Indulás- szólt Uram és elindult, hátra sem pillantva. Tudta, hogy követem. A recepciós néni nem szólt, mikor elhaladtunk pultja előtt, ebből sejtettem, hogy Uram nem ismeretlen itt és már előre elrendezett mindent a szobával kapcsolatban. Az emeleten beléptem mögötte egy ajtón, hagyományos szállodai jellegű helyen találtam magam. Megálltam egy lépéssel beljebb, csöpögött rólam a víz a padlóra. Uram a fürdőszobába lépett, megtörölte arcát, levette vizes kabátját, kényelembe helyezte magát az ágyon.Ivott pár kortyot, a fekvőhely melletti kis asztalkán üdítőt és szendvicseket láttam. Fázni kezdtem, pedig nyár volt, a szoba levegője meleg, de bőrig ázva ácsorogtam vizes lábbelimben.
- Vetkőzz - hallottam Uram méltóságteljes hangját. Nagyon szánalmasnak érezem magam, ahogy ott toporgok az ajtó közelében, mint egy ázott macska, a ruha rám tapadva, hajamból csepeg a víz, még csak egy táska fülébe sem kapaszkodhattam. Álltam tovább némán, szerencsétlenül.
- Vetkőzz!! - a hangba fenyegető árnyalat vegyült, és most már semmiképp sem mozdultam volna meg. Áhítattal néztem, ahogy az izmos, jóképű férfi feláll és elindul felém, lassú, kiszámított léptekkel.
- Te kurva! - hallottam és igen, akkor megtörtént. AZ ELSŐ POFON. Elementáris erővel, kivédhetetlenül sújtott arcomra, megtántorodtam, vízcseppek fröcsögtek szerteszét, nedves bőröm lángba borult. Kiegyenesedtem, és Uram szemébe néztem, és ő elolvasta pillantásomban az üzenetet.
- Mocskos ribanc - nem kiáltott, nyugodt és mély volt a hangja továbbra is. Megragadta a torkomat, ujjai szinte körbefonták a nyakamat, elszorult bennem a levegő. Nem kaptam a keze után, lógtam a markolásában, mint egy rongybaba. Mikor lecsukódott a szemem, nekilátott a másik kezével, csattantak arcomon az ütések, néha kézfejjel, és éreztem, ahogy felszakad ajkamon a bőr pecsétgyűrűjétől és vér csurran a számba. Küzdöttem a levegőért és a fájdalommal, már vergődtem, de Uram a falhoz lökött, utánam lépett és folytatta a pofozást. Ekkor már sírtam volna, ha kapok levegőt, de csak könnyeim tudtak végigcsorogni arcomon, esővíz, könny és vér keveréke csepegett Uram erős kezére, amivel nyakamat szorította. Megszűnt minden gondolat bennem, hallgattam arcom csattanásait, ziháltam és vonaglott a testem - aztán egyszer csak vége lett. Uram hátrébb lépett, és én az első szavad levegővétellel felnyögtem, majd leroskadtam elé a földre. Égő, véres arcommal felnéztem rá és ő viszonozta. Két világ ért össze ebben a pillanatban, ebben az összekapcsolódó két szempárban. Értettem Őt és értett engem, szavak nélkül. Hálásan csókoltam meg felém nyújtott kezét.
Folyt. köv.