Érdekes találkozás és folytatása (2)

Szerdán, miközben Tomi házához igyekeztem arról gondolkodtam, hogy nem hamarkodtam-e el ezt a mai találkozást a fiúkkal, különösen annak várható témája miatt. Mégis csak Tomi már és Peti is hamarosan diákom lesz, s Tomi még „szinte” a szomszédom is lakóhelyemen.
Az után arra jutottam, hogy hagyni kell menni a dolgokat a maguk útján s nem parázni, majd megoldódik. No meg lehet, hogy csak én vélem úgy, hogy a srácok dominánst látnak bennem, aki kielégítheti vágyaikat. Mert miből is gondolom ezt? Ebből, mert ez hangzott el: „- Hát, olyan szigorú, vagy inkább határozott a tanár úr. Nagyon is. Mondtam is Petinek, hogy ilyen pasit lenne jó kifognunk a vágyainkhoz…- válaszolta Tomi, majd zavartan elhallgatott. Én is megláttam, hogy Peti megbökte Tomi lábát figyelmeztetésül.”
Míg ezeken töprengtem, lassan odaértem Tomi házához s mivel korai volt az idő, így már éppen túlhaladtam a kapun, mikor az kinyílt, Tomi feje bukkant ki és utánam szólt:
- Kicsit túl fog szaladni a tanár úr. Vissza kell jönnie, mert én itt lakom. – hallottam meg, mire visszafordultam:
- Akkor már itt is vagyok. Bocs, kicsit hamarabb jöttem, ha ez nem gond?
- Nem, nem az. Különben is jobb …. – mondta Tomi, de nem fejezte be mire is gondolt.
Bementünk a kapun és az udvaron álló diófa alatti asztalhoz irányított, ahova kihozott egy tálcán kiöntőben kávét, csészéket.
- Megkínálhatom addig a tanár urat kávéval? Mi is itt szoktunk kávézni. – kínált Tomi. – Hogy szereti? Feketén, cukorral, vagy tejjel is? – érdeklődött még.
- Feketén? Nem, keményen. Cukorral semmiképpen sem, de tejet kérek, főleg ha friss, házi és testmeleg. – tettem még hozzá komolyan.
Tomi kezében megremegett a kiöntő, elámulva nézett rám, s elnevette magát, mire megértette teljesen az általam mondottakat.
- Arra akkor kicsit még várnia kell a tanár úrnak, mert Peti még nem érkezett meg. Nálunk Ő a tejfelelős  – mondta nevetve Tomi.
Nem is kellett sokat várnunk, mert hamarosan nyílt a kapu és Peti lépett be azon. Ő is odajött hozzánk, de nem ült le a harmadik székre, hanem Tomi mellé telepedett, széke karfájára. Onnan köszönt nekem és kérdezte, hogy ő is kap-e. Tomi rá nézett és csak annyit mondott:
- A tanár úr megvárt a kávéjával, s így én is, mert a kávéját kérdésemre fekete helyett keményen, cukor nélkül, de frissen fejt, testmeleg házi tejjel szereti .
Peti szemei majd kiestek ezt hallva. Hitetlenkedve bámult előbb Tomira, majd rám, majd újra Tomira, de nem mozdult helyéről. Hitetlenkedett, hogy jól hallotta-e. Tomi végre rászólt:
- Kisasszony! Nem nézelődünk itt, hanem sipirc, be a házba! Átöltözni, azaz levetkőzni, majd mosdás, utána futónadrágban és izompólóban jössz vissza, mindenre készen. Menj! – tette még hozzá sürgetően.
Peti ezt hallva durcás lett s nehezen is állt fel, indult be a házba. Visszajőve világoskék, oldalt ívesen felsliccelt, eléggé bő szabású futónadrágot viselt, de felette testére simuló feszes, fehér izompólót és sárga edzőcipő volt a lábán. Ahogy odaért elénk, már Tomi vezényelt is:
- Magas térdemeléssel helyben futás! Gyerünk, gyorsabban, magasabbra a lábakat!
Peti azonnal engedelmeskedett és futott. Látszott, hogy a himbi-limbije még nem kemény, mert ide-oda verődött a nadrágjában. Jó ideje futott már, mikor rászóltam:
- Elég lesz Peti, köszönjük. Ülj le közénk! Kávézz Te is!
- Igenis, tanár úr! – válaszolta szuszogva, de fürgén helyet foglalt a harmadik széken.
- Aki még egyszer tanár uraz itt, az tízet kap a popójára a tenyeremmel. – mondtam nyomatékkal. - Tanárotok vagyok ugyan, de nem csendőr! Tegezzetek ti is!
- Igenis, köszönjük. – felelték egyszerre, de Tomi felállt, beszaladt és már hozott is ki egy üveg konyakot, kis stampedlikkel és megittuk az áldomást helyben.
- S a puszi hol marad? – kérdezett rá szemtelenül Peti Tomira az áldomásívás után. De nem csak Peti Tomitól, hanem mindenki mindenkitől kapott puszit is. Ott helyben.
Mikor mindezen túl voltunk, végre megittuk a kávét is, akkor Peti elnevette magát. Hosszan, fuldokolva nevetett. Kérdőn ránéztünk. Peti csak nevetett, majd megszólalt végre vidáman:
- Ákos. Meg tudtad inni a kávédat tej, házi, testmeleg frissen fejt tej nélkül is?
- Igen, de csak azért, mert kérek még egy repetát is majd később, ha már beszélgettünk s akkor behajtom rajtad az elmaradttal együtt. – feleltem, amin most Tomi nevetett csúfolódva, hogy Peti jól megjárta a válaszommal.
- Ami késik, nem múlik. Te másért kapsz majd büntetést! – ígértem meg Tominak, akinek rögvest elmúlt az addigi csúfolódó jókedve.
Kis csend telepedett közénk, mindenki elvolt a saját gondolataival. Majd felbúgott egy autó kürtje valahol és az, mint a csendet, mintha minket is, felrázott volna, addigi tespedtségünkből.
Tomi házigazdának gondolta újra magát, ezért beszaladt kis rágcsáért, de talán nem véletlenül még azok mellé hozott olyan füstölt sajtot is, amit „korbácskának” neveznek felénk, mert fonatolt, mint egy bőrkorbács.
Gondoltam, hogy rátérhetnénk arra, amiért idejöttem. Megbeszélni a vágyakat. Mindenkiét.
Mivel senki sem akarta kezdeni, így elkezdtem a beszélgetést Tomihoz fordulva:
- Az előbb nem házigazdaként fogadtad barátodat, mert se puszi, se pacsi, hanem máris kisasszonynak nevezted és átöltözni, azaz levetkőzni küldted. Mindig így utasítod Őt?
- Hát, általában én vagyok, aki kimondja, amit akarunk, ezért igen. – válaszolta Tomi. Most Petire néztem s tőle kérdeztem:
- S Neked így jó? Tényleg Te vagy a kisasszony? Te sohasem akarnál irányítani, parancsot adni Tominak? Azaz a nadrágot hordani?
- Igen, néha szeretnék, de sohasem jutok hozzá. Tomi vagy megelőz, vagy erélyesebb, vagy csak erőszakosabb és az ő akarata nyer az enyémmel szemben. – így Peti válasza.
- Rendben, akkor most az lesz, amit Te szeretnél. Mi lenne az? – néztem rá kíváncsian. Peti szinte tétovázás nélkül válaszolta:
- Tomi legyen egyszer, most, s itt, a házikisasszony. Ő adja a kávédhoz valót Ákos. – kérte Peti.
Persze Tomi azonnal és erélyesen tiltakozott ez ellen, a merénylet ellen, de én legyintettem és hozzá fordulva erre utasítottam:
- Mivel én a kávémat keményen, cukor nélkül, de frissen fejt, testmeleg, házi kisasszony tejével szeretem – mondtad Petinek - ezért sipirc, be a házba! Átöltözni, azaz levetkőzni, majd mosdás, utána futónadrágban és izompólóban jössz vissza, mindenre készen. Menj, de szedd a lábaidat!
Tomi csak nézett s mivel Peti is rádörrent, hogy ne tétovázzon, hanem szedje a lábait már, így felállt és dühösen tette, amire utasítottuk.
Hamarosan ő is visszatért, de sötétkék futónadrágban és piros izompólóban volt, és edzőcipője sötétkék-világoskék színekben pompázott. Most Peti vezényelt:
- Magas térdemeléssel helyben futás! Gyerünk, gyorsabban, magasabbra a lábaidat!
Tomi futott, de hosszabban, mert én nem állítottam le, de Peti sem. Már ereje végénél járt, igencsak zilált, mikor végre Peti kegyesen leállította őt. Tomi leállt, pontosabban beleroskadt a székébe a fáradtságtól. (Eddig arról nem volt szó, hogy Tomi alacsonyabb Petinél, de nem alacsony, olyan átlagos. Zömökebb testalkatú, izmos. Barna, tüsi haja volt, míg Peti magasabb, vékonyabb és gesztenye szőke, hullámos hajú és helyes kis körszakállt is hordott az arcán, ami jól állt neki. Kettőjük közül biztosan Tomi volt az aktív, míg Peti inkább passzív, de lehet, hogy uni.)
Egy darabig megint szótlanul ültünk, mire ezt Peti elégelte meg és így szólt:
- Jól esne egy kis üdítő ebben a melegben! Te nem kérnél Tomi?
- De igen, köszönöm. – felelte az, mire Peti nevetett, a ház felé intett s ennyit mondott:
- Talpra köcsög, iparkodj, az urak frissítőre vágynak!
(folyt. köv.)