Fenyegető

Itt hagysz... A magányommal.
Tépem magamat. Pici darabokra.
Nem elég, sohasem elég belőled.
Szedj szét! Harapj a lelkembe!
Legalább az is te vagy.
Falj fel... vesszek el benned.

Mindig ez van, itt hagysz.
Néha arra vágyom, hogy ejts rajtam akkora sebet,
hogy ne tudjak többé érezni,
Még tégedet se! Magamat se!
Nem bánnám.
Mert te voltál az utolsó, aki hozzám ért.

Most is itt hagytál...
Lehet, hogy örökre.
Bele martál még egyet lelkembe.
Egy nagyot! Valami elpattant legbelül.
Nem hallottam, de érzem.
Valami megváltozott.
Összezúzódott.
De ez is te voltál.
A nap holnap újra felkel,
és megy tovább.