2015.10.16 (1)

Egy éve kezdődött. Arra gondoltam, hogy mivel a pixien fellelhető összes számba jöhető orvost már levadásztam (ez a szám egyébként egészen pontosan 0,5, mivel az egy darab delikvens nem teljesen felelt meg az egyéb igényeimnek), a vágyaim specialitását tekintve ki kéne szélesítenem a vadászterületemet. Ezért hirtelen ötlettől vezérelve regisztráltam egy „normál” szexpartner kereső oldalra, de a lelkesedésem csupán néhány hétig tartott, hiszen – mivel a bemutatkozó szövegem ugyanaz maradt, mint a pixien – túl sokan javasoltak különböző rehabilitációs intézményeket az elmeállapotom helyreállítása érdekében, amitől kissé besokalltam, és kiregisztráltam, mielőtt valóban bevonultam volna valahová.
Egyedül Te jelentkeztél, mint egy orvos, aki egy Budapesttől nagyon messze lévő vidéki nagyvárosban él, megjegyzem, abban a városban, ahová munkaügyben meglehetősen sűrűn kell elutaznom. Jelentkeztél, hogy még sosem próbáltad, de érdekelne ez a BDSM dolog, mert szerepel a fantáziáidban. Így aztán beszélgetésbe elegyedtünk, és rögtön rád zúdítottam az összes elvárásom, azzal megspékelve, hogy legalábbis örökre legyél a szeretőm, aki az összes rejtett és kevésbé rejtett kívánságomat teljesíti. Téged még ez sem rettentett el a személyes találkozótól, így amikor idén januárban ismét arra volt dolgom, te a szálloda halljában vártál rám. Eközben az én megbeszélésem órákig elhúzódott, és még a telefonomra sem tudtam ránézni. Ebből következően mire észbe kaptam, te már feladtad a várakozást és hazamentél, én meg sértődötten és egyedül töltöttem azt a hideg és ködös januári éjszakát a hotel rideg magányában.
Hónapokig eszembe sem jutottál (mondhatjuk úgy, hogy leírtalak), de egy hete megtudtam, hogy október 16-án újra ott kell lennem, és a férjem a rossz idő miatt arra voksolt, hogy ne vigyem őket magammal, hanem inkább otthon marad a lányokkal. Így aztán jobb ötletem nem lévén, csak úgy, próba szerencse alapon megkérdeztelek, hogy nem-e ráérnél péntek este? Bár előtte volt még egy programod, de végül is igent mondtál. Hétfőn tehát kimondtuk, hogy igen, találkozunk, kedden már a részleteket tárgyaltuk, és próbáltalak egy BDSM gyorstalpalóban részesíteni. Illetve dehogy, nem éreztem, hogy erre szükséged lenne, egyedül a „subspace” nevű doksit küldtem át neked, amit a pixieről vadásztam, és nagyon jellemző rám, illetve megbeszéltünk egy kétlépcsős jelszót (sárga és piros), amiről pontosan tudtam, hogy úgysem fogom kimondani, csak a te megnyugtatásodra találtam ki.
További kérésem volt, hogy egy éjszakára szerződjünk: a találkozásunk október 16-ra szól, erre az egy estére, és még csak gondolni sem akarok a folytatásra. Ebbe az éjszakába sűrítsünk bele mindent, amit csak képesek vagyunk.
Mondtam, hogy nem akarok megtiltani semmit, de a megalázást, a köpködést és a pofont nem igazán kultiválom, illetve nem ér annyit az egész, mint amennyit egy ilyen után engem babusgatni kell. A megbeszéltek szerint annak a szállodának az éttermében találkoztunk, ahol pontosan tudtam, hogy nem fogok aludni, mert megbeszéltük, hogy veled maradok reggelig a szeánsz után. Csak szétdobáltam a cuccaim, letusoltam, felvettem a szexis alsóneműim és újra rúzsoztam a szám. Amikor beléptem az étterembe, egy öreg fószer ült az asztalnál, két pincér állt a pult mögött, egy pedig közvetlenül előtte.

Varázsos, számomra eddig ismeretlen és ritka pillanat volt: minden tekintet rám szegeződött, és a három pincér egyszerre kérdezte, hogy mit óhajtok. Pár másodpercig tartott, és ez alatt mindent megértettem: miért volt értelme csütörtökön nettó 6 órát szépségszalonban tölteni, majd ezt követően 1 órát a futópadon izzadni és belehalni a futásba (mennyire mázlista vagyok, hogy néha megtehetem, hogy napközben ilyen helyekre járkálok, ahelyett hogy dolgoznék)…a tükörbe néztem, és egy gyönyörű nőt láttam, szépséges dekoltázzsal, és óriási, ragyogó kék szemekkel, telt ajkakkal…

Még soha nem dicsértem így magam, és egyhamar bizonyára nem is fogom, de egész egyszerűen éreztem, hogy ennyire még sosem voltam a helyemen a bőrömben, és rájöttem arra is, hogy semmi sincs ok nélkül: januárban még nem voltam túl a plasztikai műtéteken, és te valószínűleg nem az a férfi vagy, aki értékelni tudna egy derékig lelógó cicit. Nem, neked a mostani testem a megfelelő, a feszes szilikon melleim az érme nagyságú mellbimbóimmal, és még ez sem annyira, hiszen a város közkedvelt és sármos dokijaként valószínűleg csak azt a nőt nem kapod meg, amelyiket nem akarod. Még így is görcsöltem a popsim meg a combom miatt, amiket nagynak és plöttyedtnek tartok, mert nem elég nekik a futás, külön specifikus gyakorlatok kellenének…bár a combfix,amit felvettem, eléggé előnyös,de mit fogsz szólni…
Amikor beléptél az étterem ajtaján, azonnal megnyugodtam. Rendben voltunk egymásnak, és ez rögtön kiderült egyetlen szemvillanásodból. Örültél nekem. Vártad, hogy elvihess. És én is vártam, hogy elvigyél abba a lakásba, amit épp ilyen célokra bérelsz (ezt természetesen rendkívül virányelven fogalmaztad meg).

Igen, egy doki, aki kecót bérel a keféléshez, hiszen nyilván van gyönyörű felesége és gyerekei, meg van a szabadidő, amit kellemesen kell eltölteni, mert hiszen ez az élet rendje. Imádtam a gondolatot, és imádtam a lehetőséget, hogy ez a pasi velem szemben szét akar kefélni, és megcsinálni velem mindent, amit még soha nem próbált. Még csak pár kortyot ittam a pezsgőből, nem is volt szándékomban sokat inni, hiszen azt írtad, „az alkohol potencírozza a gyógyszer hatását”, és ha többet iszok két pohár bornál, akkor nincs gyógyszer. Jaj. Itt előre ugrottam, most akkor vissza…

Szóval, talán már kedden megtörtént, azt hiszem, hogy félve említetted meg (valahogy úgy fogalmaztál, hogy ez nem tartozik szorosan a BDSM-hez, mire én erősködtem, hogy de csak mondd, mi lehet, engem minden érdekel), hogy mi lenne, ha beadnál egy gyógyszert? Egy gyógyszert, amitől lelassulok, és „engedelmessé”, lazává válok? Elálmosodok, de nem alszom el? Ez volt az a pillanat, amit nem is igazán tudok jellemezni…talán a kislányaim éreznének pár pillanatig ilyesfajta eufóriát, ha egy játékboltban elkiáltanám magam, hogy bármit választhattok.:) Már abban sem reménykedtem, hogy valaha valakit rá tudok venni ilyesmire (mert persze a Dokit próbáltam, nagyon is), de hogy TE kimondod magadtól az egyik legnagyobb fantáziám,csak úgy félvállról…hát ez olyan élmény volt, amivel másnap jelentősen fellendítetted egy budapesti bevásárlóközpont forgalmát, mert rájöttem, hogy azonnal MUSZÁJ új táskát és csipkés kombinét vásárolnom eme különleges alkalomra, nem beszélve az azt követő napomról, mikor az összes létező szépészeti szolgáltatást igénybe vettem.


…és egyébként is, rajongok az olyan férfiakért, akik csípőből mondanak olyan szavakat, amelyeknek az idegen szavak kézi szótárában kell utána olvasnom. Szóval mivel nem akartam túlzottan potencírozni, ahogy te mondtad, így a pohár pezsgő után már útnak is indultunk az autódhoz. Nem akartalak megrémíteni, ezért nem mondtam séta közben, hogy vajszínű bőrülés lesz a kocsidban, de valahogy tudtam előre, mert csakis ez illik hozzád. Az autód márkáját most sem tudnám megmondani, mert ahhoz nem értek, de az az ülés süppedős volt és meleg, és még csak véletlenül sem tudtam szolga üzemmódba kapcsolni, pedig azt ígértem neked, hogy valószínűleg már a szállodában átkapcsolok, és ezt látni is fogod rajtam. Ehelyett igyekeztem könnyed és szellemes lenni, mert azt gondolnám, hogy a hozzád hasonló könnyed és szellemes férfiak ezt a típust szeretik, és rövid távon (gondoltam nem lakhatsz olyan messze a szállodától egy vidéki városban) akár még hihető is vagyok. Mert hát azt mondtad, vonzó vagyok, és szereted az intelligenciám, a humorom és a reakcióim, és hát te is eléggé hihetőnek tűntél miközben ezt állítottad rólam.

Az első benyomásom rólad az, hogy mennyire udvarias vagy, és nem azon a tenyérbe mászó módon, hanem úgy, amikor érzem, hogy minden rezdüléseddel rám figyelsz. Hogy kinyitod az autót, meleg van a kocsiban, mert tudod hogy fázom, meleg van a lakásban, mert tudod hogy fázom, kinyitod előttem az ajtót, és nem vagyok-e szomjas, nem kell-e pisilnem, szeretnék-e elvonulni a fürdőszobába, és különben is, érezzem otthon magam, és ha nem bánom, te azért igénybe vennéd a mosdót ha én nem is. Szédülten ültem le a halványszürke szövet kanapéra, és kihasználva a nyugodt pillanatokat, feltérképeztem a környezetet. Először a TV szekrényen lévő dolgokat vettem észre. Elég messze volta, és nem mertem közelebb menni hogy feltérképezzem, de rengeteg mindent láttam. Gyertyák, csipeszek, kötél, mindenféle kenőcs, krém, műtős ruha, zöld cuccok, fel sem tudtam fogni.
De a lélegzetem akkor áll el, amikor jobb oldalon egy komódot vettem észre, aminek a tetején egy zöld lepedőn annyi orvosi cucc volt, hogy gyanítom, egy komplett több órás műtétet el lehetett volna velük végezni. Úgy tűnik, az egész rendelőd összepakoltad, és egészen biztos vagyok abban is, hogy töredékére sem jut majd idő…legszívesebben odamennék, és végigsimítanám a kezemmel őket..ollók, csipeszek, fehér zacskók, (katéter, gumikesztyű, tűk?) mindenféle műanyag és fém cuccok…éreztem, ahogy elnehezül a légzésem, és megtörténik az átkattanás, már csak arra vártam, hogy vissza gyere és HASZNÁLJ…a fürdőszobában csobog a víz, amilyen udvarias vagy, valószínűleg letusolsz, vagy legalább megmosod a farkad, de már nagyon várlak…
Leültél mellém, beszélgettünk, és mivel kiderült nem láttad a csatolmányt, ezért nem olvastad a „subspace”-t. Ettől kissé pánikba estem, amit próbáltam elrejteni, de te gyorsan pótolni akartad a hiányosságot, ezért nekiálltál a TV monitorján megnézni…

Éreztem, hogy egyébként is tanácstalan vagy egy picit, ez volt egyébként az egyetlen perc az egész este folyamán, amikor érződött, hogy még soha nem volt ilyen élményed, így hát olvastál, én meg, mivel annyira szerettem volna mindent, próbáltam segíteni, ezért levetkőztem annyira, hogy csak az alsóneműk maradjanak, és letérdeltem melléd, háttal a képernyőnek. Azt hiszem ezt valami szolgaállásnak hívják a köznyelvben, úristen, és én csak úgy magamtól, és hátra tettem a kezeim, összekulcsoltam, és lesütöttem még a szemeim, és innentől kezdve valahogy TÉNYLEG vártam azt, hogy mi fog történni…