K. Alex vágyainak megvalósulásai (3)

Alex sziszegett, nyögött, majd csak elengedtem a tökeit is. Mivel éreztem, hogy alaposan megizzadt, így fürödni küldtem. Ezt hallva - engedelem nélkül - megszólalt Alex:
- Kérem Uram, tegye meg most a kedvemért! Jöjjön Ön is ki és pisiljen le, legalább a testemet, ha már a számba nem akarja, hogy jusson! – esdekelt.
- Szolga! Elment az eszed? Nem kaptál még eleget? – kérdeztem dühösen, és nemet intettem továbbra is, de mutattam, hogy induljon kifele, fürödni.
A fürdőszobában Alex elhúzta a fürdőszobai függönyt, belépett a tárcába és letérdelt, majd leült a lábaira és várt. Várt. Mivel én nem mentem ki, kicsit még hezitált, majd megfürdött és visszajött a szobába. Jó idő múlva megszólaltam, de nem néztem rá:
- Szolga! Dixi, dixi! Amit mondtam, megmondtam. Nem, nem teszem meg. Sem veled, sem mással. De mivel látom, magad is rájöttél erre és megfürödtél, így jöhet most a büntetésed az előbbiért, valamit a szeánsz folytatása.
Alex boldogtalan volt, s lehajtott fejjel várta a büntetését, amit nem érzett jogosnak. Rettentő dühbe jöttem, hirtelen mozdulattal arcul ütöttem Alex-t, majd sarkon fordultam és elviharzottam. Azaz kicsörtettem a konyhába és még az ajtót is bevágtam magam után.
Alex ekkor döbbent rá arra, hogy nagyon nem helyesen cselekedett, mert olyant tett, olyanra akart kényszerített, amit nem akartam megtenni s ezt előre meg is mondtam neki. Ráadásul kevélykedett, nyűgösködött, amit szolga nem engedhet meg magának urával szemben.
Alex bűntudattal térdelt a szobában és várt, mi lesz.
Jó idő eltelt, mire visszatértem a szobába, de rá sem nézve a hintaszékembe ültem, magam elé bámulva mereven, kezemben a kávéscsészémmel. Fel sem emeltem a fejem, még akkor sem, mikor Alex megmozdult, felém indult négykézláb, lehajtott fejjel, majd odaérve odakuporodott a lábaimhoz meggörnyedve és szinte magának mondta halkan:
- Bocsáss meg nekem, nem így akartam. Te is tudod s talán azt is, hogy miért akartam, amit akartam. Ismert előtted is, hogy magam is a valós életben vezető vagyok, aki felelősséggel él a munkatársai felé is. Ez nagyon megvisel. Szükségem van néha arra, hogy megszabadulhassak ettől a felelősségtől, átkerülhessek a másik oldalra, ahol nem nekem kell gondolkoznom, előre látnom, meghoznom a kényes és nehéz döntéseket, hanem csak el kell viselnem, amit tesznek velem, amit parancsolnak. Azt is tudod, hogy ezt akárkitől nem fogadom el, olyannak kell lennie, akire felnézek, mint Te. Csak Ő alázhat meg, csak Ő tehet velem olyant is, amit magam sem tennék meg máskor és magam is helyteleníteném, ha látnám, hogy más teszi. Kérlek, értsd meg és tudom, hogy meg nem történtté nem tehetem, ami megtörtént, de nem feltétlen kell erre emlékeznünk, lépjünk túl azon! A pofont is megérdemeltem, bár nagyon fájt. Nem fizikailag! – nyögte ki nehezen a végét is Alex, de még mindig nem nézett fel rám.
Én lassan – szó nélkül – a kávéscsészéért nyúltam, apró kortyokban megittam a kávémat, majd a még előttem kuporgó kezébe adtam, felálltam, mikor végre megszólaltam:
- Kérlek, vidd ki a tálcát a konyhába! Akkor gyere vissza, ha készen vagy, állsz a szeánsz folytatására, a második részre. – szóltam magam is halkan, közben felálltam, de megsimogattam a Subom fejét, haját közben és újra kimentem.
Kis idő múlva visszajöttem, leültem újra a hintaszékembe.
Onnan hallottam, ahogy a Sub, aki közben szintén kiment, a konyhában elmosogat, majd nyílt a hűtő ajtaja, valamit kivett, hallani lehetett a pohárba töltött ital csorgásának hangját, s azt, hogy ivott.
Kis idő múlva megjelent az ajtóban. Ránéztem. Most már rendezett volt a képe, kicsit mosolygott is, de azért alázatos testbeszéddel jelzett nekem.
Kis tányéron egy pohár buborékos vizet hozott, odanyújtotta. Megittam és visszaadtam megköszönte. Még Alex kivitte ezt is és visszajőve megállt előttem, de már alapállásban. Ránéztem újra és megszólaltam:
- A második részben még érdekesebb, eddig Veled nem csinált feladataid lesznek. – kezdtem most már természetes hanghordozással.
- Igenis, Uram, érdeklődéssel várom! – hallatszott Alex előírásszerű válasza. Elmosolyodtam erre és folytattam:
- Most ülj be oda, a főnöki fotelba, de jól támaszt meg a derekadat abban! Le fogom kötni az alkarjaidat a fotel karfájához ezekkel a kötelekkel, de nem szorosan. – tájékoztattam s tettem is, amit mondtam, lekötöztem. Kezembe vettem egy vékonyabb fém rudat, ami hengeres volt, csak a vége ellapított. Bekentem síkosítóval és Alex elé léptem, majd oda is térdeltem elé, pontosabban a fotel elé.
Alex érdeklődéssel, sőt csodálkozással figyelte mi következik. Megfogtam Alex farkincáját, kicsit hátrahúztam róla a bőrt és a csupasz makkja közepén lévő kivezető nyíláshoz illesztettem a rudat és lassan kezdtem beletolni. Ahogy a rúd haladt lefelé a farkinca mellett masszíroztam a bőrt és kicsit forgattam a rudat a másik kezemmel. Már a rúd jó fele bent volt, mikor megszólaltam:
- Hager dilatatornak hívják ezt és több átmérőben is létezik. A kezdőknél a 4 mm átmérőjűt használjuk, de később még a 6, 8 mm-es is már alkalmazható. Annál vastagabb már csak különlegesebb esetben, gyakorlat után. Mint talán megfigyelted a rúd nem egészen egyenes, kis görbület van benne, hogy alkalmazkodjon a farokban a húgycső görbületéhez is. Így, mikor már a felénél is túl bent van, már nem, vagy csak nehezen lehet teljesen körbeforgatni. Érzed? – kérdeztem meg.
Alex bólintott, de erősen figyelt magára, a farkánál érzett érzésekre. Mikor már szinte a teljes rúd benne volt, akkor a kezem megállt és újra óvatosan forgattam a rudat kicsit jobbra, majd balra. Alex érezte a rúd mozgását, bár nem fájt, de szorította ott bent, ezért kicsit felszisszent. A kezem megállt, majd most kívül fogtam meg a farkinca bőrét és azt kezdtem húzkodni a fém rúdon. Egy ideig Alex semmi különlegeset nem érzett. Ekkor a másik kezemmel megbirizgáltam a golyóit, annak bőrét és csipkedtem is. Most már kezdett duzzadni a farka, lassan megtelt vérrel, ekkor jobban szorított a rúd is, így még jobban sziszegett. Felnevettem:
- Érzed már a hatását? – kérdeztem. – Most másképpen is tesszük. – mondtam és megfogva újra a rudat, azzal lefelé nyomtam a merev farkincáját, mire Alex teste megfeszült, majd emelkedni akart, de nem tudott, így sziszegett újra erősen.
- Igen, Uram, már érzem. Nem fájdalmas, nem is kellemetlen, csak szokatlan. Eddig ilyent nem tettek velem. – állapította meg tényszerűen.
Bólintottam és ellépve bőr pertlivel tértem vissza a kezemben. Azzal alaposan és szorosan körbekötöztem Alex már erősen duzzadt farkát a tövétől haladva felfelé és a makk alatt szorosan megkötöttem. Most több „hurka” is látszott a farkon. Alex is próbált lepislantani, de onnan fentről nem jól látta. Ekkor otthagytam, kimentem, behoztam egy kézi tükröt és úgy tartottam, hogy jobban lásson. Most már nem csak érezte, de látta is, mit tettem.
Egy időre elléptem Alex- tól és valamit az eszközeim között keresgéltem, majd egy dobozt vettem elő, kinyitottam és abból elővettem valamiket. A szekrényből még ceruzaelemeket is hoztam, s azokat is beletettem abba. Kipróbáltam s valami zümmögést lehetett hallani. Alex a hangra, oldalra pislantott, de tőlem nem látta, mi van a kezemben.
Most leállítottam, majd letettem, ami a kezemben volt és visszaléptem Alex- hoz. Újra kezdtem a farkinca birizgálását, a bőr húzkodását, majd ritmikusan ütögettem a farkincát is, meg a golyókat is, mire Alex jobban sziszegett és meg is szólalt:
(folyt. köv.)