Airbus XXII.

- Amint látható, Delibál már sejti a sorsát és igencsak küzd ellene – mondta Peter mosolyogva, miközben egy pillanatnyi szünetet tartott Vanda puncijának kényeztetése közben.

Aztán – látható szakértelemmel - tette a dolgát tovább, Kedvesem pedig úgy dobálta magát a nyelve simogatásai alatt, hogy kezdtem magam is elhinni, tényleg van odabent valami, ami mindenáron ki szeretne jutni.

Peter időnként kicsit visszahúzta a fejét és épp csak a nyelve hegyével ért az érzékeny pontokhoz, ilyenkor a drágám ösztönösen megpróbált közelebb csúszni gyönyöre forrásához – de természetesen hiába, kötelékei megakadályozták ebben.
Aztán a férfi ismét magasabb sebességi fokozatba kapcsolt és egyre gyorsabban űzte felfelé a gyönyör nyaktörő lejtőin egészen addig, amíg az édes csípője megmerevedett, mélyen a torkából egy maghatározhatatlan, ősi hang tört elő és átadta magát a „petit mort”, a kis halál mindent elsöprő gyönyörhullámának.

Azaz csak átadta volna, mert kínzója az utolsó pillanatban megint visszahúzódott, de ezúttal teljesen és kéjes örömmel figyelte, amint Vanda őrjöngve feszül a kötelékeinek, kétségbeesetten kívánva a mindent feloldó kielégülést.
Megkockáztatom, hogy áldozata jobban vergődött, mint a korbácsolás percei alatt.

Barátunk hátralépett és egy újabb eszközzel tért vissza kegyetlensége tehetetlenül kifeszített tárgyához, majd felelmelte és lesújtott vele – egyenesen Vanda gyönyörre éhes puncijára.

Az eszköz, bár korbács volt, nem bőrből készült. Szálai cérnaszálnál alig vastagabb gumi csíkok voltak, amelyek sunyi, halk kis csattanással landoltak édesem legérzékenyebb pontján.

A drága elsőre nem is tudta eldönteni, hogy gyönyört, vagy fájdalmat okoztak-e neki, ám ahogy Peter fokozatosan növelte az ütések erejét, a fájdalom átvette a gyönyör helyét és a csípő dobálásból kétségbeesett csípő-tekergetés lett abban a hiú reményben, hogy így elkúszhat a kéj nedvétől csillogó puncit gyötrő, csípős ütések elől.
Barátunk két csapás között egy gyors oldal-lépéssel Vanda feje mellett termett, előrántotta meredező hímtagját és kedvesem készségesen szétnyíló ajkai közé döfte.

Vanda ezúttal minden hátsó gondolat nélkül, mintegy vezeklésképpen teljes odaadással szopta a szerszámot, így Peter maga is hamar eljutott a gyönyör kapujáig, ám ekkor – ahelyett, hogy belépett volna rajta – becsülendő önuralommal ellépett és Kedvesem combja közé lépve megismételte az iménti mutatványát.
Vanda újra eljutott a mennyország kapujáig – anélkül, hogy beléphetett volna rajta, de Peter újabb csavart vitt az előadásba, a kis gumiszálak ezúttal Vanda cicijeit, főleg a mellbimbóit gyötörték csípős csapásaikkal.

Kedvesem már végképp nem tudta eldönteni, hogy most voltaképpen szenved, vagy élvezkedik, sóhajait, nyögéseit bárminek lehetett értelmezni.
Peter összes érzékével „csüggött” rajta és ez alkalommal is sikerült a legutolsó pillanatban visszafognia magát, Vandának pedig újabb oboa-szólót vezényelt.

Ők ketten az erotika világának Mount Everestjét hódították meg éppen és láthatóan minden energiájukat igénybe vette a mászás.
Peter ezúttal egy bőrrel bevont lovagló pálcát vett a kezébe és Vanda combjának hajlatára csapott le vele – nem épp kíméletesen.
Kedvesem a száját torkáig kitöltő fallosz vad döfései közben is éles sikolyt hallatott, ám Petert már semmi sem foghatta vissza.
Baljával belemarkolt Vanda hajába és valósággal ráhúzta kéjdorongjára, jobbal pedig gondosan kimért csapásokkal közeledett a kéjtől nyíló virágként kitáruló puncihoz …