séta

A kedvenc műsorom néztem, egy lány előtt négy pohár, félig tele gecivel. Kóstolás után ki kellett találnia, melyik nedű kié lehet. Vele szemben a négy jelölt, egy fiatal srác, egy ötvenes értelmiségi, egy ló és egy lecsúszott harmincas apuka. Drukkoltam neki szimpatikus volt, már a harmadik fordulónál járt. Hangot nem tekertem fel, mert mellettem egy ágyon elég nagy zsivaj volt. Egy lány kikötve, az arcánál térdepelve egy férfi ütemesen tolta bele a farkát a szájába. Már pár órája ez ment, a lány szája görcsben volt, fuldokolni se tudott, ahogy a hatalmas fasz ki-be járkált, a nyála is elfogyott. Olykor tövig benyomva, de semmi hatás. A lány szemébe néztem, mindig a szemét figyelem a másiknak, nem láttam rajta semmit. Üres és unalmas volt. A tv-ben a lány továbbjutott, véget is ért az adás.Felálltam és kimentem levegőzni, magukra hagytam a mélytorkos párt. A kertben egy férfi nyüszített, kérlelt két nőt, hogy ne tegye. Tűk és csipeszek álltak ki a férfi testéből. Véraláfutással és alvadt vérrel volt tele a teste, az egyik nő kezében egy akkora tű, amit még nem is láttam. Meglendítette a karját és beleszúrta a férfi heréjébe. Ez belebaszta tényleg. Össze is esett a fájdalomtól, kuporgott és tovább vonyított. Sétáltam tovább, a kérlek ne, ne csináld mondatok még a távolodás ellenére is hallatszott. Egy házból is nyögéseket hallottam, az ablakon át benéztem, faszverés volt benn. Csoportos faszverés. Vagy tíz férfi verte egyszerre körbe állva, a kör középen egy nő, szinte nem is látszódott a sok gecitől. A sarokban egy nőt láttam, a falon felírat: kontroll. Verte az ágyon fekvő férfinak, mikor az már felhevült és elélvezni akart, a nő a kezével nagyon durván elkezdte ütni a faszát. Az ablakban könyökölve figyeltem, senkit nem zavartam.Mikor már meguntam, elindultam haza, útközben egy keresztre feszített negyvenes nőbe botlottam. Egy maszkos, nagydarab férfi korbáccsal ütötte. Igen igényesen csinálta, nem vérzett és úgy tűnt mintha nem is maradna nyoma. Percekig néztem, mikor eszembe jutott, hogy hova kéne menni. Valahol a hely messzi oldalán egyszer láttam egy szobát, ami telis tele volt mindenféle eszközzel. Sokat időztem ott, végignéztem, ahogy travikat, nőket, férfiakat kínoznak, sorsolásos úton kiválasztott eszközzel. Minden volt ott, ami csak létezik. Még azt is megengedték, hogy én válasszak tárgyat egyszer. Én hatalmas műfasz és egy fiatal, vékony travi élvezetében játszottam szerepet. Jó érzés volt. De most nem megyek oda. Hazamentem, a szomszéd házból zene szólt. Ott vannak azok, akik csak megjátsszák hogy ez az ő terepük. Akik csak színjátéknak gondolják, akik eltűrnek, hogy más egyéb hasznuk legyen. Ők folyton táncolnak, nem tudják abbahagyni a mozgást. Nagyon rossz lehet nekik. Folyton mozognak és nem pihennek. Arról szoktak mesélni, hogy az a vágyuk, hogy eljussanak a két emeletes házba. Itt egy darab két emeletes volt, mindenki ismerte. Nem sokat voltam ott, de megértem őket.Abban a házban kapcsolódott össze a vágy, az öröm, a kín. Ott átélheti az ember a kéjjel összegabalyodott fájdalmat. A beteljesülés, orgazmus bilincsben a széttépett alárendeltséggel. Ahova mindenki vágyik. Elmélázva álldogáltam, közben csinos nőket láttam, ahogy parancsolnak a csicskának, akik a nyomukban haladtak. A cuccaikat vitték, amiket a csicskák vettek nekik. Az egyik ordított és a csicska haját tépte, valamit rosszul csinálhatott. Bementem a házba leültem a tv elé . Eltűnt a mélytorkos pár, cserébe a szekrényben volt valaki bezárva. Csöndben kopogott és kért, hogy engedjem ki. Mondtam nem és elhallgatott. Jó pár napig fog még benn ülni. Bekapcsoltam a tv-t és néztem az adást. A lelki kínzásról volt szó. Ez a másik kedvencem. Aprólékos, kidolgozott lelki gecizés tökéletes megvalósítása. Néztem egy darabig, aztán csak bambultam. Kintről egy nő hangja hallatszott, nyalták az apró csiklóját és ő a kéjtől vonaglott, spriccelve élvezett.

Minden nap eszembe jut. Hogy hogy történhet ilyen, azt nem tudom. Eszembe jut az utolsó este, ahogy sétáltunk ketten, világított a hold, terveztük a következő hetet, nevettünk majd leléptem egy kamion elé, az pedig a sebessége miatt elröpített vagy harminc métert. Vagy többet. Nem számolgat az ember, amikor elütik épp. Aztán vártam. Hogy szellem leszek, hogy újjászületek, hogy mennyország, hogy valami lesz. De nem. Felébredtem ezen a helyen és minden nap itt élek és ezeket nézem. Hogy miért kell néznem nem értem. Baszást, harisnyákat, lábakat szagolgatók, vér, fájdalom, öröm, bőr, kéj, kíváncsiság, orgazmus. Hogy mit keresek itt. Lehet, folyton csak néztem és emiatt most is folyton csak nézek. Elaludtam, tudva másnap mit fogok megnézni.