Erdőben II.

II.
A pihenőnél van egy asztal, tökéletes, megterítek és megebédelek. Már csak pár tucat méterre lehet, mikor elkészítem neki is az ebédet. Szépen felkatonázom a kenyeret és a húst. Pár méterre van, a teste csillog az izzadtságtól, felé fordulok és terpeszben leülve várom. Térdre esik előttem, a szája kezd kiszáradni, felkapom az ásványvizet és felé mutatom kérdőn, csak bólogatni tud. A palackot a feje fölé tartom és elkezdem lassan önteni. Amit tud lenyeli, a többi végig folyik a testén. A szénsavas víz apró buborékjai izgatóan pattannak el a bőrén. Mikor már nem kér többet, elkapom a haját és a combjaim közé húzom a fejét, a másik kezemmel szabaddá teszem az ágyék felé az útját. Majd a szájába hatolok, hagyom hogy tegye a dolgát. Ügyesen jár a szája, és a nyelve is cikázik körbe. Nem bírom sokáig, két kézzel elkapom a fejét és mélyen a torkára hatolok, majd ott élvezek el. Hagyom, hogy megtisztítsa a farkam, majd elrakom. Felállok, a kezemben a mell lánca.
- Állj fel! – szólok, és elkezdem a láncot húzni felfelé, lassan áll fel, a lánc feszül, majd a csipeszek engednek. Mind a kettő fájdalmas csattanással válik el az eddigi kellemes helyéről.
- Tudod, hogy hibáztál, és ezért büntetés jár. Mond el, mik voltak a hibáid!
- Kiesett az egyik golyó, de csak az egyik, és nem… - Elég! Volt más?
- Nem! – mondja felháborodott hangon, hiába a csipeszek komisz dolgokat tudnak művelni, ha így veszik le őket.
- Nem? Hozzájuk is értél! Többször is, pedig megtiltottam! Ezért kapsz a fenekedre, elhoztam az egyik kedvenc játékodat. – mondtam és elővettem a gumiszíjat. Kicsit lehajoltam, a lába között átnyúltam és a ragasztószalagot a derekánál elkapva egy gyors mozdulattal lerántottam. Pár lenem borotvált szőrszál, és a hüvelyéből a szalaggal kirántott gésagolyó díszíti a szalagot. Elfojtott nyögéséből lehet tudni, hogy belátta a hibáit. A csipeszeket is leveszem az ajkairól. Rögtön erősen vörösbe játszana, ahogy a vér ismét megindul az elszorított helyeken.
- Az asztalra hajolsz, és két oldalt megfogod a kezeiddel és nem engeded el, mivel több energia kell a túrához, mint amit az előbb kaptál a büntetés közben ehetsz. Húszat kapsz a szíjjal. Hajolj!
Engedelmesen az asztalra hajol, a feneke izgatóan kidomborodik. Rögtön neki esik a kikészített katonáknak, az első csapás akkor éri mikor nyeli a falatot. Kis csapásokkal kezdek, alattomos jószág ez, óvatosan kell bánni vele. Lassú kimért csapások jönnek, a ritmus néha változik, pár erősebb csapás is jön. Ilyenkor a szájban lévő falat kirepül és éles sikoly járja át az erdőt. Mind a két farpofa vörösen lüktet, és a combokra is jutott egy-egy csík. a legerősebb csapások a büntetés közepén vannak kimérve. Onnan egyre gyengédebbek. Pár szinte csak simítás, az utolsóelőtti csapás megint nagy, hogy legyen mire emlékezni. A büntetés véget ért, a Drága arccal a terítőn piheg, a szája és környéke fénylik az ételmaradványoktól. A keze erősen szorítja az asztalt, és szint lábujjhegyen áll mellette. Közelebb lépek, megsimogatom a hátát és a kezeim lassan a fenekén járják apró lazító táncukat. Az egyik kezem óvatosan a combjai közé siklik. A szemérme forró és szinte érezhetően lüktet, az ujjaim óvatosan elmerülnek benne, lassú kerengő mozdulatokkal. Majd kihúzom őket, és a hüvelykujjam merül el a forró nedves barlangban, miközben a mutatóujjam a csiklóján járja a táncát. Érezni, hogy felpörög ismét a teste és egy erős rándulással ismét élvez a drágám. Ráhajolok, a tarkójára lehellek egy csókot. Majd lassan magára hagyom, hogy nyerjen egy kis energiát. Addig a lábáról leoldom a kötelet.
Mire elpakolok, Ő is magához tér, és szeretné a dolgát elvégezni. Elvezetem a bokrok felé, majd kicsit túl rajtuk. Egy kis tisztás közepén vagyunk, az útra és az asztalra is rálehet látni innen. Látva, hogy nem viszem tovább, kényszeredetten leguggol és lesütött szemekkel könnyít magán. Én visszamegyek az asztalhoz és összeszedem a még kint lévő tárgyakat, a hátizsákot felveszem és várom, hogy visszaérjen, hogy mehessünk tovább.