Vallatás...

Vallatás….


……Közeledő lépteket hallok, látni nem látok semmit , a kendőtől amivel bekötötték a szemem amikor elkaptak . Nyílik majd , csapódik egy vasajtó. Megdöbbentően tisztán, hallom a mozdulatokat , a lépéseket ahogy fel alá járkál a szobába vagy ahol vagyunk. Nem akarattal de erre arra forgatom a fejem , hogy követni tudjam a mozgását. Ez valamiféle reflex az emberben , fel kell mérni az ellenséget a látásával még akkor is ha el van takarva a szeme. Biztos vagyok benne nagyon jól szórakozik rajtam , ahogy teljesen hiába való módon „tapogatózom „ utána.
A férfi megállt a szék mögött. A hallásom annyira hyper érzékeny lett, hogy szinte felerősítve hallom a lélegzését, pedig nem is zihál.
- Ki bízott meg??- kérdezi. A hangja halk, nyugodtnak tűnik. Ahelyett, hogy válaszolnék, szintén nyugodtan kérdezem levenné e a kendőt a szememről.
- Nem! –feleli halkan. – Ahhoz nem kell látnod, hogy válaszolni tudj a kérdéseimre.
- Nem tudom miről beszél! – mondom halkan még mindig nyugodtan, bár a hangomon érződik egy cseppnyi idegeskedés, és reménykedem benne, hogy elhiszi. Döntést hoztam magamban ,hogy ameddig csak tudok kitartok és nem mondok semmit. Hiába a csengő a fejembe ami figyelmeztetően hat.
- Te teljesen idiótának nézel engem?
Pofon üt, nyitott tenyérrel hatalmas csattanással. Megdöbbenek, soha életemben nem ütöttek pofon. Figyelmeztetés nélkül érkezik a következő az ellentétes irányból. A fájdalom égető , az arcom szinte zsibbad, a lendülettől lezuhannék a székről, de aki odakötözött alapos munkát végzett.
- Kérem, nem tudok semmit! Mit akar tőlem egyáltalán?
Kezével a hajamba markol, majd fejemet hátra rántva közvetlen az arcomba vágja : - Van egy kis dolgom , ajánlom mire vissza érek jusson eszedbe valami amivel a javíthatsz a helyzeteden. Ha nem mondasz semmit,szerintem sejted mi is történhet veled …- szinte érzem ahogy kajánul elmosolyodik miközben a keze mely eddig a vállamat szorította most jelentőségteljesen lejjebb vándorolt és megállapodott a mellemen, majd tenyerébe véve kissé megszorította, majd a pólómon keresztül megcsavarta a mellbimbómat egészen addig míg fel nem szisszentem a fájdalomtól. Megáll a mozdulat közben majd megismétli de most csak a feljajdulásom az ami megállásra készteti… Ismét a nyakamba hajol majd érzem forró, nedves nyelvét ahogy a bőrömön végig nyalint, egészen a fülem mögötti érzékeny területig. Majd hangosan felnevet a testem reakcióján, a lélegzetem elakadt, a karom lúdbőrzött, ajkaim elnyíltak….
A keze még mindig a hajamba markolva fejemet hátrafeszítve tartja. de szinte ezt már nem is éreztem. Tudtam el kell terelnem a figyelmét mert a testem csúful cserben fog hagyni ha ezt folytatja. Így könyörgőre fogtam, hogy hagyja abba. De nem tette, keze amely eddig a mellemet markolászta most lefelé indult dús idomaimon az ágyékom felé. Próbáltam megakadályozni, de esélyem nem volt rá. Tehetetlenségemben felkiáltottam. Ő halkan nevetett , majd felegyenesedett.
- Kurva! – mondja- miközben államat az ujjai közé csippenti, nem engedve ,hogy elfordítsam a fejem.
- Engedjen el! Nem tudom mit akar tőlem ! – kiáltok rá. Újabb pofon az eredménye a kijelentésemnek.
- Addig tartalak itt ameddig nekem jól esik! Azt teszek amit akarok, hogy megszerezzem azt az információt amire kíváncsi vagyok, és nem riadok vissza semmitől ezt elhiheted nekem, és ez még csak a kezdet…- mondta és a hangja teljesen érzelem mentes volt. Ellépet tőlem, hallottam ahogy kimegy és ismét csapódik az ajtó. Azzal együtt a szemem elől lehullt a kendő, feltárva a szobát ahol voltam. Megrémültem, majd magamba roskadva ültem a széken . Mást nem is tehettem. Volt egy olyan érzésem, hogy amit az imént tapasztaltam ez még csak az élvezetes kategóriába sorolható… Így körbenéztem ….