Bérfiuk IV/2

A megbeszélt napon reggel felültem az autóbuszra. Időben érkeztem a cégtulajdonos irodájához. Zsolti már a titkárnő irodájában ült. Felderült az arca, amikor beléptem.
Nemsokára megérkezett a másik két fiú is.
Hamarosan nyílt a főnök irodájának ajtaja, és behívott minket. Kávéval kínált. Megkérdezte, hogy minden rendben van-e.
Igenlő válaszunk után beültünk a ház előtt álló mikrobuszba. Kényelmesen elfértünk, mert egyikünk sem hozott magával sok csomagot. A főnök a kormányhoz ült, és elindultunk.
Ismeretlen volt előttünk az úticél. Eddig még nem árulta el nekünk a cégtulajdonos.
Kérdésünkre csak annyit mondott, hogy körülbelül egy óra múlva érkezünk meg.

És tényleg egy órával később letértünk az országútról, és egy sokkal rosszabb mellékúton bezötykölődtünk egy erdőbe... Így haladhattunk pár kilométert, amikor az út elkanyarodott egy tó partjára. A környék teljesen kihalt volt.
A tótól nem messze újból az erdőben vezetett az út. Nemsokára egy lezárt sorompóhoz értünk. A sorompó melletti kis bódéból kilépett egy őr. Pár szót váltott a főnökünkkel, majd felnyitotta a sorompót.
Kíváncsian néztünk körül, amikor egy épület elé kanyarodott az autó.
- Megérkeztünk. - mondta főnökünk. - Fogjátok a csomagotokat, és szálljatok ki. Álljatok meg a kocsi mellett.
Ő bement az épületbe. Mi tanácstalanul, de nagyon nagy kíváncsisággal néztünk körül. Vártuk, hogy történjen valami... Láttuk, hogy a fák árnyékában kis faházak vannak. Nem túl moderneknek néztünk, de úgy vettük észre, hogy gondozott a környék.
Nem kellett sokáig várni. Jött vissza a cégtulajdonosunk egy idősebb, terepszínű ruhás férfivel.
- Bemutatom nektek a tábor parancsnokát. Ezentúl az Ő parancsait kell teljesítenetek. Én is itt leszek, de mostantól szabadságon vagyok.
És ezzel hátat fordított nekünk, s bement az épületbe.
- Kálmán a nevem. Én vagyok ennek a tábornak a parancsnoka. Megmutatom a helyeteket. Menjetek, rakodjatok le, és egy fél óra múlva gyertek ide vissza. Csak egy sportnadrág lehet rajtatok. Akkor megtudtok mindent.
Egy négyszemélyes faházhoz vezetett minket. Kinyitotta az ajtót, s beengedett minket. A házban két kis szobácska volt. Természetesnek vettük, hogy én Zsoltival fogok lakni. Feri és Tibi került a másik szobába.

Fél óra múlva már ott álltunk mind a négyen a parancsnoki épület előtt.
A táborparancsnok éppen kijött, amikor a sorompó felől három mikrobusz kanyarodott mellénk. Mindegyikből velünk egykorú fiúk szálltak ki.
A három csoport vezetője a táborparancsnok mellé lépett. Kezet fogtak egymással.
Az újonnan érkezett fiúk is felsorakoztak.
Mi azt a parancsot kaptuk, hogy üljünk le a parancsnoki épület előtt álló padra, és várjunk.
A most érkezett fiúknak is megmutatták a faházaikat.
Mindegyik csoport négy főből állt..
Körülbelül fél óra múlva kisorjáztak, és mellénk álltak. Ők is ugyan úgy csak egy sportnadrágot viseltek, mint mi.
A főnök lépett elénk, és megparancsolta, hogy kettes sorban vonuljunk be a parancsnoki épület ebédlőjébe. Négyszemélyes asztalok voltak. Természetesen mi négyen Zsoltival, Ferivel, Tibivel egy asztal mellé ültünk.
Az étterem egyik fala mellett állt egy hosszabb asztal. Ott ült a mi főnökünk, az újonnan jött csoportok vezetői. Középütt a táborparancsnok. Mellettük az asztal szélén négy katonai egyenruhás, kopaszra borotvált kigyúrt fickó ült.
Zsolti mellettem ült. Odasúgtam neki, hogy elég komolynak néz ki a helyzet. Kemény fiúk ülnek ott. Az asztal alatt megszorította a kezemet, és bólintott.
A táborparancsnok emelkedett szólásra.
- Üdvözöllek benneteket a nevelőtáborunkban. Bizonyára már elmondták főnökeitek, hogy miért is jöttetek ide.
Kemény lesz ez a hét nap. Főnökeitek pontos információkat adtak rólatok. Mindenkiről tudjuk, hogy a szolgálathoz belépésekor mit irt a bemutatkozásában. És azt is elmondták főnökeitek, hogy milyen nevelést kérnek nektek.
Mindenkivel egyénileg is fogunk foglalkozni, de az esetek többségében csoportos foglalkozások lesznek. Az asztal mellett ülő négy katonaruhás férfi közül kerülnek ki a csoportvezetők. Ők fogják a foglalkozásokat tartani. Ők lesznek a közvetlen feletteseitek. Nekik tartoztok feltétlen engedelmességgel.
A napirendről annyit: Reggel hét órakor van ébresztő. Közös torna, utána reggeli. Fél kilenctől délig foglalkozások. Délben ebéd. Utána négy óráig szabadidő. Engedéllyel le lehet menni a tóra, de bent is lehet maradni a házban, és pihenni. Négy órakor kezdődnek a délutáni foglalkozások. Nyolc órakor vacsora, utána szabad foglalkozás.
Egész héten más ruhát nem viselhettek, mint sportnadrágot és az úszónadrágot akkor, amikor lementek a tóra.
A tábor úgy van építve, hogy ide nem láthat be senki, így lesznek olyan foglalkozások is, amikor még a sportnadrágot sem viselhetitek.
Mint látjátok, nem lesznek túl kemények a napjaitok. Most mindenki visszamegy a bungijába, és várjátok a csoportvezetőtöket.
Most ebéd következik, és utána már kezdődik is a délutáni program. Jó étvágyat kívánok az ebédhez!