Bérfiú IV/1

A múltkori munkánk után egy hétig nem hívott a főnök.
Közben többször beszélgettem telefonon Zsoltival. Úgy érzem nagyon jó barátok lettünk. De személyesen valahogy nem jött össze a találkozás. Mindketten nagyon el voltunk foglalva. Más-más egyetemre jártunk. És a vizsgaidőszak sok feladatot adott. Tanulni kellett a vizsgákra, mert egyikünk családja sem állt úgy anyagilag, hogy megengedhettünk volna magunknak egy visszatapsolást.
Már nagyon hiányzott Zsolti. Úgy beszéltük meg telefonon egymással, hogy a szombat estét együtt fogjuk tölteni.
Szombaton fel is jött hozzám... Nagyon örültünk egymásnak. Nagyon kellemesen tellett az idő. Mindketten nagy örömmel megkaptuk a találkozástól azt amire vágytunk. Zsoltinak már eltűntek a fenekéről a múltkori buli nyomai. Éppen kezdete mondani, hogy már vágyna egy kis utánpótlásra, amikor megcsörrent a telefonom.

*


A másik két fiúval hét közben néha találkoztam. Ugyan oda jártak, mint én - csak más karra.
Amikor találkoztunk az egyetemen egymással, csak üdvözöltük egymást. Nem hoztuk szóba a múltkorit. Találkozáskor Ferinek is és Tibinek is szemében huncut mosolyt láttam.

*

Felvettem a telefont. A főnök keresett. Kérdezte, hogy mikor lesz vége a vizsgaidőszakomnak. Milyen terveim vannak nyárra... Mondtam neki, hogy egyenlőre nincsen semmi dolgom. Otthon leszek a nem messze lakó szüleimnél. Mondta a főnök, hogy lenne nyárra egy egyhetes bentlakásos feladatom...
Válaszként mondtam neki, hogy olyan elképzelésem nincsen, ami időhöz kötött. Kedden este hét órára magához kéretett a program pontosításra.

Éppen folytattuk volna az egymással való játékot Zsoltival, amikor az Ő telefonja csördült meg... Felvette, és ujját az ajkára téve jelezte, hogy maradjak csendben. A szavaiból megértettem, hogy Ő is a főnökkel beszél. Körülbelül azt kérdezhette tőle, mint tőlem. És ugyanazt mondta neki is, amit nekem mondott.
A beszélgetés után újra átöleltük egymás. Halkan megbeszéltük, hogy mind a ketten örülünk annak, hogy nyáron lesz egy hetünk, amikor együtt lehetünk majd. Hogy mi vár ránk, hova és miért megyünk majd kiderül.
Zsolti csak reggel ment haza az albérletébe. Nagyon kellemesen éreztük magunkat.

*

Kedden este várakozásokkal tele mentem el a főnökhöz. Talán egy kicsit korán is értem oda. Nem akartam túl friss lenni, ezért a hátralévő tíz percet az iroda előtti parkban töltöttem. Közben befutott Zsolti is. Örömmel üdvözöltük egymást.
Éppen kopogni akartunk az iroda ajtaján, amikor feltűntek a sarkon régi ismerőseink: Feri és Tibi.
Örömmel üdvözöltük egymást. Sok beszélgetésre nem volt módunk, mert már hét óra volt. Beléptünk az irodába, ahol az ismerős titkárnő fogadott bennünket. Intett, hogy a főnök vár bennünket, menjünk be hozzá!
Kopogásunkra a főnök válaszolt. Intett, hogy üljünk le a tárgyalóasztal mellé.
Mosolyogva kérdezte meg tőlünk, hogy a múltkori munkánkkal meg voltunk-e elégedve?
Tudtuk, hogy ezek csak udvariassági "körök". A lényegre később fog rátérni. De én azt is tudtam, hogy itt most egy egészen más dologról lesz szó...
- Mindegyiketektől megkérdeztem, hogy hogyan ér rá a nyár folyamán... Kiderült, hogy találtunk olyan hetet, amikor minden szabadok vagytok. A további együttes munkánk érdekében - mivel tudom, hogy jó esetben mind a négyen még két tanévet az itteni kampuszon fogtok tölteni - elküldelek benneteket egy egyhetes nevelőtáborba. Mivel múltkor hárman is húzódtatok attól, hogy szadó urat szolgáljatok, ez ki kellene nevelni belőletek. Szeretném, ha mindegyiketeket akármikor, és akárkihez tudnálak küldeni. Benne lennétek?
Egymásra néztünk tanácstalanul.
- Most én kimegyek. Küldök be kávét... Beszélgessetek, s majd ha döntöttetek, csengessetek! Utána - ha igen a válaszotok - akkor mindent megbeszélünk.
Miután megittuk a kávét, elkezdődött a latolgatás.
Én szólaltam meg először: Már volt dolgom szadó úrral. Ha nem túl keményen "használ" én vállalom az ilyesmit. Szívesen eltöltenék veletek egy hetet. Hogy ennek mi az ára, nem érdekel különösebben.
Zsolti szólalt meg utánam: Úgyis tudjátok, hogy én élvezem ha ilyesmire használnak. Szorult belém mazó hajlam is. Hiszen a múltkor is én voltam az, aki bevállalta. És nem bántam meg.
Ahogy felpillantottam, láttam, hogy Ferinek és Tibinek sem lesz ellenére a dolog.
Kezdtem gyanítani, hogy nem csak iskolatársak, hanem valami több is van közöttük.
Igazam lett. mind a két fiú hozzánk hasonlóan döntött.
Az asztalon lévő csengőt megnyomtam, amire a cégtulajdonos visszajött.
Meghallva igenlő válaszunkat elkezdte mondani, hogy pontosan miről is van szó.
- A tábor, ahova küldeni akarlak benneteket egy csendes tó mellett van. Nem csak ti lennétek ott, hanem még vannak ilyen nevelésre szoruló fiúk máshol is. Vannak ismerőseim, akik más városban ugyanilyen szevíz szolgálatot üzemeltetnek, mint amilyent én. Körülbelül húsz nevelt lesz ott, csak fiúk.
Nektek egy filléretekbe sem kerül az ott tartózkodás. A tábor kapuja nyitva lesz mindig. Aki el akar jönni, akármikor megteheti ezt. De ennek az lenne a következménye, hogy a jövője nem lenne biztosítva az én szolgálatomnál.
Szigorú rend van a táborban. Korai ébresztő. Reggeli. Majd edzés...Érezni fogjátok, hogy milyen az, amikor valaki használ benneteket. Arra számíthattok, hogy a feneketek sokszor lesz piros... Ebéd után szabadidő. A közeli tónál, sportpályán el lehet tölteni az időt vacsoráig. Este még két órás edzés...
A táborban mindent vállalni kell. Tiltakozás nincsen. Mint már mondtam: a táborból akármikor el lehet jönni. A DOM-ok parancsának megtagadása azonnali hazaküldést jelent.
Tudom, hogy mind a négyen inkább a kiszolgáltatott helyzetet élvezi. De lesz olyan is, hogy DOM szerepet kell majd vállalnotok. Szeretném, ha ezt is megtapasztalnátok.
Én foglak odavinni benneteket kocsival. És ott is leszek egész végig.
Rendes utcai viseletbe jöjjetek! Úszónadrág legyen, és természetesen a tőlem kapott sportnadrágokat is hozzátok. A tábor kapujában le kell adni a mobilotokat, addíg nem használhatjátok, ameddig ott vagytok.
Van valakinek kérdése?
Mivel mindent megértettünk, elköszöntünk.
Hazafelé indultunk. Természetesen Zsoltival együtt mentünk. A lakásom előtt kérdően nézett rám. Felmentünk a lakásomba, és együtt töltöttük az estét...