Hazatérés

Már nagyon-nagyon régen nem találkoztak. Túl régen. Egyiküknek sem volt való az egymástól való hosszas távollét...
Végre eljött a nap, a férfi hazaérkezett, s elsőként a nőhöz sietett... A lakás ajtaja résnyire nyitva állt. A nő azonban sehol, mindenütt félhomály, itt-ott egy-egy mécses - bódító, nehéz, keleti illatok. Az asztalon két pezsgőspohár állt - az egyik már üresen, a másik csak a férfira várt. Ő azonnal felhajtotta a finom italt, letette a kabátját, ledobta a zakóját. Egyszercsak fantasztikus látvány tárult a szeme elé: a kedvenc fotelja elé állított zsámolyon ott térdepelt a nő, combfix harisnyában és magas sarkú lakkcipőben, de ezeken kívül, nem volt rajta, más, talán valami áttetsző csipke semmiség, de finom fenekét és borotvált, gusztusos punciját nem takarta semmi...
A férfi izgatottan felnyögött, odalépett a nőhöz (az alázatosan lábat csókolt),leült a fotelba, s először csak gyönyörködött az elébe táruló látványban. Majd körbe simogatta a nő popsiját, egyre közelítve az izgalomtól már nedves és kívánósan széjjelnyíló szeméremajkakhoz. Vett egy pici nedvet az ujjával, majd nyelvével megízlelte.
-Igen, ez az, ez hiányzott nekem már oly hosszú hetek óta! - suttogta csak úgy, magának.
Majd közelebb húzódott, s arcát beletemetve a nő popsijába, nyalni kezdte. Ahol csak érte... A nő közben ütemesen mozgatta a csípőjét és kéjesen nyüszített, egyre jobban vágyva párja követelőzően behatoló, csodásan lüktető pénisze után, amely mindig oly tökéletesen illett a hüvelyébe. De a férfi kegyetlen volt. Tudta, mire vágyik a nő, ám neki egyelőre más terve volt. Felegyenesedett, elővette nadrágja kigombolt sliccéből a péniszétt, egyetlen - szinte durva és kemény - lökéssel belehatolt a nő kívánós vaginájába, de szinte azonnal ki is húzta.
- Kéne mi, kis ringyó? Maj, talán, ha kiérdemled! Előbb tedd a dolgod!
És egy lépéssel a nő fejénél termett, s a hajába markolva felemelte a fejét, és közelről az arcába suttogta:
- Szopj le engedelmesen, rabszolga!
Mohó volt, és már-már önkívületi állapotba tolta a dákóját a nő nedves, forró ajkai közé. Hosszú ideje volt kénytelen nélkülözni azt a kényeztetést, amit csakis tőle kapott meg, az ő szájában tudott olyat élvezni, mint senkivel.Olyan volt ez a régóta áhított szopás mindkettőjüknek, mint egy őrült vágta, nem tudni hová és meddig, de nincs megállás!
A nő tövig a torkára vette kedvese lüktető, kemény farkát, végignyalintott a falloszon, egész hosszában alulról, a nagy éren, ami annyira érzékeny volt az ingerlésre. A makkját is nyalogatta, szopogatta, ismert minden érzékeny pontot, szinte csókolózott a pénisszel. Buja szeretője időnként, amikor már majdnem elélvezett a nő ajkai közt, a hajánál felemelte a nő fejét, s a fülébe suttogta:
- Várj, ne még!
S csókolta a száját, szívta a nyelvét vadul. Aztán amikor kissé megnyugodott, visszaengedte a nőt a farkára. A nő ekkor a férfi heréit kezdte nyalni, kívülről, majd egyenként a szájába vette, végül mindkettőt egyszerre, s a szájában egymáshoz nyomva, a nyelvével körbejárva kényeztette őket. Imádták ezt a játékot mindketten. Elodázni a gyönyört, a kéjrobbanás bekövetkezte előtt, minél hosszabban.
És a nő imádott szopni a kedvesének, mint szerető, és mint szajha, mint alattvaló! Külön élvezet volt, hogy ő milyen extázist tud okozni az imádott Úrnak. Magától a szopástól is képes volt elélvezni. Másként, mint szeretkezés alkalmával, de legalább ugyanolyan intenzíven.
Parancsolója belefeledkezetten lökte férfiasságát a nő szájába, az tövig nyelte, s egyszer csak érezte azt az ismerős, borzongásként induló és lavina kitörésként erősödő, mélyről jövő, megállíthatatlan remegést, amit a férfi nem bírt és nem is akart már visszafogni, s hangos nyögéss kíséretében végre a rabja torkába élvezett...
Ondója illatos volt és jó ízű volt, és most nagyon sok is - érezhetően régóta gyűlt már, várva erre az orgazmusra, asszonyával. A nő még hosszú percekig, de egyre finomabban szopogatta szerelme férfiasságát, már nem annyira izgatás-célzattal, inkább megnyugtatásul. Egyformán lihegve, kifáradva mosolyogtak végül egymásra. Aztán beszélgettek, élvezték egymás közelségét, mint ilyenkor mindig.Repült az idő, megszűnt a külvilág... S most, tényleg nem is kellett törődniük az idővel, csak egymással akartak lenni.

Később a nő ismét a zsámolyon térdelt, a férfi hátulról baszta, hol tövig vágva péniszét a zamatos punciba, hol annyira kihúzva, hogy már a makk is látszott. Ilyenkor szajhája sikítva könyörgött, hogy térjen vissza belé. Azt az érzést szerette ebben a leges-legjobban, amikor a követelőző makk ott kopogtatott kisajkai közt, s a következő percben már érezte a fantasztikus, lüktető hímtag és hüvelye sikamlós belső falának leírhatatlanul kéjes összesúrlódását, azt a pumpálást, amitől szinte elveszítette az eszméletét, s csak sikoltozott, s mozgott ütemesen, egészen a csúcsig.
De ura és parancsolója most is másként gondolta a folytatást... Amikor a nő már majdnem elélvezett, kihúzta ütemesen lüktető falloszát, s a nő fülébe súgta: - most pedig seggbe kúrlak, te kéjnő!
S úgy is tett… A nedvektől csillogó péniszt egyetlen határozott mozdulattal a nő rózsás popsilyukába nyomta, s ott kezdett ütemes pumpálásba. Közben előrenyúlt, s a nő gömbölyű, meredező bimbójú melleit markolta. A nő már nem tudta, hol van. Magán kívül sikoltozott, hányta-vetette magát a férfi tocsogó férfiasságán, a férfi egyre vadabbul tolta, majd elkapta a nő haját, belemarkolt, s fülébe kiáltotta: ez az, igen! Most... Élvezz, rabszolga!!!!

Végre bekerültek egy-egy pohár újabb pezsgővel a kényelmes franciaágyba, s sokáig évődtek, beszélgettek még, egymást kényeztetve, simogatva és csókolgatva, majd egymásra fonódva, mosolyogva merültek édes álomba.