'Judicial punishment' fantázia

Történetem egy olyan fantáziaországban játszódik, ahol törvényesen létezik testi fenyítés és kínvallatás. De csakis ellenőrzött körülmények között, az indokolatlan túlkapások, kegyetlenkedések és önkényeskedések minél teljesebb kizárásával. Soha nem maradhatnak tartós sérülések, és nem csak testi, hanem lelki értelemben is nagyon vigyáznak minden egyes polgárra, mert mindenki tudja, hogy egymásra utaltak vagyunk.
Ennek az országnak a lakói tehát boldogan és felszabadultan élnek. Dolgoznak, tanulnak, szórakoznak, kirándulnak, buliznak, szerelembe esnek, de eközben tudatában vannak annak, hogy ha valami kihágást követnek el, azért büntetés jár. És ha a közösségre veszélyes tevékenységre adják a fejüket, vagy félre akarják vezetni a hatóságokat, akkor számíthatnak rá, hogy akár testi kényszerrel is rávezetik őket az igazmondásra és a helyes útra.
Ebből a fantáziaországból mégsem akarnak elköltözni, más országokba szökni az emberek. Szeretnek itt élni. Szabadság van. És a törvény szigora is őket védi. Mindenki tudatában van, hogy a bűnökért büntetés jár. Ennek jól kidolgozott és megalapozott filozófiája van, amit mindenki elfogad. A büntetések alól többnyire nem is akarnak kibújni.
És a kínvallatás szükségességét is elfogadják. Ismerik saját állhatatlan természetüket, és visszaélésekre való hajlandóságukat. A hatóságokat és közintézményeket tisztelet övezi. Ha valaki hóhér vagy inkvizítor lesz, azt nem nézik le, sőt inkább felnéznek rá.
Szabálysértésekért, mint például közlekedési kihágások, szolgáltatással való visszaélések, késedelmes, illetve elmaradt számla- vagy hiteltörlesztés, illetve kisebb súlyú gazdasági bűncselekményekért, mint bolti lopás – a pénzbeli kárpótlás mellett a bíróság testi fenyítésre ítélheti a polgárokat.
Hamis tanúzás, vagy kémkedés, illetve a társadalmi rendre veszélyes eszmék terjesztése, vagy a közrend megdöntésére irányuló szervezkedés gyanúja esetén kínvallatást is elrendelhet az ügyészség.
A most következő részlet egy erről a fantáziaországról szóló, készülőfélben lévő regény részlete. Egy tiltott helyen dohányzás és tilosban parkolás miatt testi fenyítésre ítélt fiatalember szemszögéből írja le az első találkozást a törvény szigorával. Ő már épp túl van a büntetése első részletén...
...Miközben felöltöztem, hallottam, hogy az egyik fiatal nőt éppen beszólítják a vizsgálóba. Ezek szerint ő is először jár itt. Amikor kiléptem az öltöző ajtaján, szégyellősen körülnéztem, hiszen tudtam, hogy a kiáltozásomat mindenki hallotta a folyosón. Tekintetem összetalálkozott a másik várakozó fiatal lányéval. Borzasztóan szégyelltem magam, azonnal elvörösödhettem, mert az arcom tűzforró lett. Ő azonban nem nézett gúnyosan, sem megvetően. Tekintetéből sokkal inkább részvétet és félelmet olvastam ki. Az ajkát harapdálta izgatottságában. Úgy tűnt, mintha valamit akarna mondani, vagy csak bátorítást remélt. Hol erre, hol arra kapkodta a tekintetét, majd erőt vett magán, és gyors léptekkel hozzám sietett. Hadarva és visszafojtottan beszélt, miközben a tekintetemet kereste. „Elnézést, hogy megszólítom, legyen szíves, azaz hogy azt szeretném kérdezni, hogy … nagyon fáj? Mit csinálnak odabent? Tényleg le kell vetkőzni?” Némán bólogattam, majd halkan válaszoltam. „Hát igen, eléggé fáj.” Azután szégyellősen folytattam. „Teljesen le kell vetkőzni. És főleg az a rossz, hogy megalázzák az embert. De túl lehet élni. Fel a fejjel, kisasszony!” Meglepődtem, de a lány még mindig nem engedett el. „Elnézést, ne haragudjon, de nem kérhetném meg, azaz hogy … nagy kérés lenne, ha … szóval megvárna?” Nagy szemeket mereszthettem, mert azonnal visszakozott. „Jó, tudom, most magának kisebb gondja is nagyobb annál, hogy velem mi lesz, szóval felejtse is el, amit kértem. Mintha nem is mondtam volna semmit. Csak tudja engem nem vár senki. És nagyon félek. És olyan jó lenne, ha legalább lenne valaki, akinek a vállán sírhatnék, miután kijöttem.” A lány szép volt, és meg is sajnáltam. Igaz, hogy egyetlen porcikám sem kívánta, hogy ebben az épületben maradjak még egy órát. Szerettem volna hazamenni és lefeküdni, bekrémezni a fenekemet és sajnálni magam. Mégis igent bólintottam. „Ha akarja, megvárom.” Amíg beszólították, még néhány dolgot kérdezett. Részint az orvosi vizsgálatról, részint a végrehajtás eszközéről, módjáról, hogy néznek ki a végrehajtók, stb. Nagyon meglepődött, amikor megtudta, hogy beöntést is fog kapni. Miután akaratunkon kívül ilyen intim dolgokról voltunk kénytelenek beszélni, már azt sem szégyelltem elárulni neki, hogy a beöntésnek igen nagy hasznát veszi majd a végrehajtáskor. Beszéltem neki a pálcáról, a deresről, az egyenruhás és a másik nőről, aki talán olyan korú, mint ő. Végül tegeződve váltunk el. Mire végre rákerült a sor, és szólították, mielőtt belépett volna az ajtón, puszit nyomott az arcomra, és kérte, hogy viszonozzam. Örömmel tettem meg, de nagyon sajnáltam őt. Még a fülembe súgta, hogy tetszem neki, azután bement az ajtón. A beszólításkor tudtam meg, hogy Lillának hívják. Körülbelül tizenöt- húsz perc múltán hallottam a neszezést a végrehajtóból. Emelt hangú női beszélgetés, de a szavakat nem értettem. Székhúzogatás, zörgés, majd egy kis csend, és az ismert csattanás. Lilla fájdalmasan felsikoltott. Aztán fél perc múltán újra. És így, egészen huszonötig. Mikor vége lett, jó tíz percbe került, mire kinyílt a vetkőző ajtaja. Szipogva, könnyezve megjelent újdonsült barátnőm. Amennyire tudtam, sietve léptem hozzá és átöleltem. „Gyorsan menjünk innen! Gyere!” Lefelé lifttel mentünk. A buszmegálló felé, útközben megkért, hogy nem kísérném-e haza. Természetesen igent mondtam. Félretettük a mai napon amúgy is jelentősen megtépázott szégyenérzetünket, és megbeszéltük, hogy bekenjük egymás sajgó fenekét. Útközben bementünk egy patikába és vettünk kenőcsöt. Lilla egy igazi leánylakásban él. Az előszobában tükör, mindenfelé tréfás plüss állatkák teszik vidámabbá a teret. Már az előszobában levettem a cipőmet. Ő jó néven vette figyelmességemet. Se szó, se beszéd megcsókolt. Érezhető volt, hogy az egész kusza helyzet felizgatta. A szexuális közeledéssel ösztönösen a stressz helyzetet próbálta oldani. Én pedig nem tiltakoztam. Szégyellősen rám nézett, majd ezt mondta: „Most le fogok vetkőzni. Szeretném, ha bekrémeznél. Szeretnék másért meztelen lenni, mint az előbb. Kérlek, ne utasíts el!” Elmosolyodtam, és bátorítóan mondtam: „Eszem ágában sincs elutasítani. Sőt, nagyon örülök.” „Jó, akkor te is vetkőzz le! Sőt! Először te! Igaz is! A büntetést is te kaptad először! Szeretném látni, hogyan vetkőzöl. Meg a hurkáidat is szeretném látni. Tudod mit? Most én leszek a doktor néni! Jó? Amúgy tényleg medika vagyok. Másod éves. Na vetkőzz pucérra, hadd élvezkedjek egy kicsit!” Érdekes volt, mert teljesen úgy tűnt, mintha meg is feledkezett volna a fájdalmáról. A szobájában volt egy kis fehér szekrényke, abban mindenféle orvosi eszközök. Mintha már a hivatására készült volna, gyorsan odalépett, kinyitotta, és előkészített néhány szükséges dolgot. Annyira beleélte magát, és annyira lelkes volt, hogy engem is teljesen lenyűgözött. Szemérmetlenül levetettem a ruháimat. Mint egy igazi doktor néni előtt. Ő pedig úgy is viselkedett, mint egy vérbeli orvos. Megvizsgált, felfektetett az ágyára, és puhán masszírozva bekrémezte a hurkáimat. Azután elmondta, hogy nemrég szakított a barátjával, és mostanában kezdi kiheverni. Arra kért, ne vegyem zokon, ha csak alkalmi ismeretséget ajánl nekem. Hosszabb távú kapcsolatot nem akar kezdeményezni. Ezzel egyet is értettem. Tisztáztuk tehát, hogy szabadok vagyunk, és nem tartozunk egymásnak elszámolással arról, ha esetleg kapcsolatot kezdünk valakivel, de abban megállapodtunk, hogy ha mindkettőnknek jó, akkor bármikor felkereshetjük egymást. Miután ezt megbeszéltük, a szemébe néztem, és ezt mondtam: „És most te következel. Vetkőzz!” Felállt, és szép lassan elkezdte kigombolni a blúzát. Ugyanolyan reszketősen, mintha csak most készülne a büntetésre. Csodálatos sztriptízt rögtönzött nekem. Végtelenül erotikus volt minden mozdulata. Lefeküdt az ágyra, és hagyta, hogy bekrémezzem. Utána franciásan szeretkeztünk. Azaz hogy először én feküdtem a combjai közé, és addig nyaltam a csiklóját, amíg sikoltozva elélvezett. Utána lefektetett, mint valami vizsgálandó beteget, és valóban medikához illő odaadással, mintha csak valami komoly orvosi beavatkozást, kezelést, vagy vizsgálatot végezne, izgatni kezdte a hímvesszőmet. Csak a kezével dolgozott, de csodálatos volt. Akkorát lövelltem, mint még azelőtt soha. Estig nála maradtam, és kipróbáltunk még néhány figurát. Játszottunk, mint a gyerekek. Mind a ketten kb. 5-ször élveztünk el néhány óra alatt. Forró csókkal váltunk el, miután telefonszámot cseréltünk. Már egészen meg is vigasztalódtam, és elfelejtettem, hogy a büntetésem egy részét, a tilosban parkolásért pont a nemrég velem szakító előző barátnőm miatt kell elszenvednem. Lilla boldoggá tett. Jó itt élni. Még a szigorú büntetések ellenére is. Pláne, ha ilyen csodálatos ajándékot kap az ember épp ezáltal.