A múzsa jobban tudja 7. rész - A vér ősi istene

"Utolsó fejezet" - kattogtam az írógépen. Csodás napnak ígérkezett, a levegő telve volt izgalmas bizsergéssel. A gyomromban kellemesen ülepedett a könnyű reggeli és még csak másnapos sem voltam.
Két hónapja a munkámnak éltem, de igyekeztem sok időt kint tölteni, legalább a teraszon. Egyszer levittem a parkba sétálni a teknőcömet, de nem láttam rajta, hogy értékelte volna.
Két hónapja kocogni jártam és beosztottam, mennyit fogok írni... persze, sokszor így is az íróasztal alatt ébredtem fel virradatkor.
Két hónapja nem hallottam egy szót sem két barátnőmről, mióta otthagytam őket a lépcsőházban. Nem voltam igazságos, ezt tudom. Kamilla komolyan kedvelt, meg akarta változtatni az egész életét, hogy legyen egy esélyünk együtt. Alíz problémás csaj, és nem fordítottam időt rá, hogy megfejtsem, csak hagytam, hogy alávesse magát nekem, aztán cserbenhagytam.
Nem voltam igazságos, mégis jó döntésnek bizonyult a magány. Napfény, magányos séták, még egy kutya örökbefogadásán is gondolkozni kezdtem. A teknőc nem egy kalandor lélek.
Az irományom pedig... tökéletesen kikapcsoltam, valahányszor az írógéphez értem. Hogy is hihettem róla, hogy sátáni, hogy egy drótlidérc? Ha hozzáértem, muzsikált, súgott-búgott minden billentyűje. Nem néztem oda, szinte behunyt szemmel dolgoztam, hallgattam a zenéjét, átadtam magamból mindent, amit csak tudtam. Amikor felocsúdtam, mindig volt egy telerótt papír a gépben, amit csak cserélnem, fordítanom kellett. És a történet... alig hittem, hogy ezt valóban én írtam, egyedül...
Harris nyomozó hamisítatlan pokoljáráson ment keresztül, mióta Travis eltűnt, halottnak hitték, s vélt özvegye elcsábította, a hatalmába kerítette, majd ellökte. Utcán töltött éjszakák, önbíráskodó bunyók, összecsapás a régi kollégákkal, rokonokkal, kábítószer, orgiák, munka a maffiának, testi-lelki torzulás, szerelem, veszteség, még több kábszer, még több orgia, majd a különösen fájdalmas út a gödör aljától, a felismerés és a keserű, de mégis nagy kortyokban élvezhető győzelem ígérete...
Nagy volt a kísértés, hogy még egy utolsó fordulattal utoljára kibabráljak állhatatos főhősömmel, de éreztem, hogy ezt sem a múzsám, sem Harris nem akarja, de még a szálakat titokban mozgató Travis sem.
Pár óra alatt készen állt a lezárás, a végső ütközet a rossz, és a még rosszabb közt e kurvák könnyével szegélyezett, szürreális utazás tetőpontjaként.
Már szemtől-szembe írtam a két szereplőt, mindkettőnél kés, mindkettő szívében zavart harag.



Mint amikor Kamilla combjai kitárultak előttem, most is rosszkor szólalt meg a telefon. A vezetékes. Megdörgöltem a szemem aztán fürgén odapenderültem.
- Halló - mondtam kedélyesen.
- Halló - szólt bele egy fáradt női hang, kevésbé kedélyesen - a kurvád eltűnt. Senki sem látta, mióta bement hozzád. Ezt viszont szemtanúk is látták.
- Alíz - kérdeztem és közelebb nyomtam a fülemhez a kagylót, mintha ettől zavartalanabbá válna a beszélgetés.
- Igen - mondta kis szünet után - Hallod, amit mondok? A kur...
- Eltűnt. - vágtam közbe és valami bokorfélét éreztem nőni a mellkasomban, ami azonnal tudta, merre van a torok és hogy kell elzárni a légutakat - De... én...
- Otthagytál minket, emlékszem. De én rendőr vagyok, te meg egy ex-heroinista naplopó, akinek tág pupillák és tág puncik vannak az előéletében. És a szomszédaid sokszor látták bemenni a kishölgyet hozzád. Rendszeresen. De most senki sem látta távozni, én is hamarabb jöttem el.
- Engem gyanúsítanak? Ez alapján? - megértettem, hogy bajban vagyok és most nagyon sok múlik azon, Alíz hisz-e nekem. De ami jobban meghűtötte a véremet... hogy mi történt az őrangyalommal?
- Nem csak... egy pasas... egy ügyfele telefonált. Azt mondja, elloptad a csaj telefonját és azt mondtad, hogy kilested őket dugás közben, meg, hogy mindkettőjüket kinyírod...
- Csak a fickót... - mondtam, aztán a falba vertem a fejem kissé - Az csak indulat, a francba is, te hányszor...
- Nem rólam van szó. Fogd fel. Át kéne jönnöd hozzám. Sürgősen.
- Hogy feladjam magam ártatlanul egy tettért, amit lehet, hogy el sem követtek? Figyelj... örömmel elmegyek tanúskodni, hogy minél hamarabb kiderüljön, mi történt vele...
- Akkor tedd azt - felelte Alíz - de előbb gyere át hozzám. Beszéljünk és segítek...
- De... hivatalosan nem a rendőrségre kéne bemennem...?
- Oda fogsz, ha tanúskodsz. Beszélgetni meg hozzám jössz át. Mondom a címet.
- Miben is akarsz segíteni? Alibit akarsz gyártani? Mindkettőnknek?
- Szemtelen fasz - hallottam, hogy kuncog - És lassú a felfogásod. Gyere át. Baszás után jobban tudok gondolkodni. Mondom a címet.


*****

Alíz szintén belvárosban lakott, ahová hosszas buszozással jutottam el. Volt egy kicsi kertje, amint betoltam a kaput, két hatalmas kutya tepert a földre.
Az agyaraik közt éreztem az alkarom, mázsás súlyukat a hasamon, de azt hiszem, csak játszottak, ekkora termettel már halott lennék, ha azt akarnák.
- Szpáhi, Mikáel, hagyjátok! - két határozott taps és a két benge már a hátán pörgött Alíz lábai előtt. Alíz lábai. A barátnőm forrónadrágot viselt és amit nem vettem észre meztelenségében, az most feltűnt: Alíz makulátlan és hosszú combjai, izgalmas vádlija.
Nehezemre esett elszakadni a látványtól, miközben feltápászkodtam. Alíz kárörvendőn nézett rám, és a szégyen, meg az értetlenség mardosott. A nő, akit titokban szeretek és akivel elég tisztázatlan kapcsolatot folytattam, eltűnt, már a rendőrség keresi, és ez a jelenet sehogy sem illett a helyzethez.
Biccentettem Alíz felé. A haja nőtt egy kevéskét, de a nőiességét úgyis a szeme, a szempillái, a nézése és az ajka rejtették. Csípőre tett kézzel végigmért, majd a fejével intett.
- Gyere be.
Odabent egy bögrében fekete tea várt és egy egyszerűen berendezett szoba, főként férfias élekkel és színekkel.
- Mikor jelentették be... és ki? - kérdeztem két szürcsölés közt. Hellyel nem kívánt, csak ő maga ült le egy kerekre faragott tölgyasztalhoz.
- A nővére, hiába hívta, aztán amikor feljött vidékről, a lakását zárva, a postaládáját teletömve találta. Sem csekket, sem lakbért nem fizetett... két hónapja. Ahogy mondtam, a te spicli szomszédaid, meg az a fasz is akkor látták utoljára, mielőtt átjött volna hozzád.
- És te mit gondolsz? - kérdeztem és leraktam elé a gőzölgő bögrét - Hiszel abban, hogy utána még feljött, én meg elintéztem?
- Hát, intéztél el pár lányt a fészkedben mostanság - illegette magát a székben. Vékony inget viselt és a gombokat úgy hagyta, hogy lássam, nincs rajta melltartó. Dühös voltam rá. Eszelősen dühös lettem rá, amiért csak egy kurva ügy vagyok neki, és eszelősen kívánni kezdtem.
Két ököllel sújtottam az asztallapra.
- Válaszolj, az ég szerelmére! - ordítottam - Eltűnt a barátom! Te meg áthívsz engem, hogy a kis játékodat játsszam!
Láttam, hogy könnyel telik meg mindkét szeme, ahogy összehúzza magát, és e tiszta pillanatban azt is pontosan tudtam, hogy színészkedik.
- Tudom, hogy nem bántottad - mondta halkan - És tudom, hogy nem te láttad utoljára...
- Van még egy tanú?
- Akad.
- Kicsoda?
- Én - leültem vele szemközt és ernyedt, hideg kezeit a kezembe vettem, dörzsölgetni kezdtem.



- Miről beszélsz?
- Amikor otthagytál minket, hazaindultam, de ő utánam jött. Tudni... akarta, hogy mióta ismersz, komolyan, olyan volt, mint egy hisztis feleség. Lerítt róla, mennyire odáig van tőled, le akartam koptatni, azt mondtam neki, hogy az övé lehetsz, nekem talán már... - most tényleg szégyenlősen sütötte le a szemeit - talán már sikerült teherbe esnem tőled, szóval... - rám rebbentette a szemeit.
- Folytasd - mondtam hidegen.
- Azzal vádolt, hogy ellene fordítottalak, hogy miattam bánsz úgy vele...
- Mint egy kurvával - fejeztem be... de lehet, hogy ez Harris nyomozó szájába illett volna inkább.
- Szóval megálltunk kicsit ricsajozni a házad előtt. Érdekes, hogy ezt senki nem látta, vagy hallotta. Aztán megütöttem. Elég erősen.
- Megütötted?
- Átjöttem egy jó kis hancúrozásra, erre egy leszbikus hippinek öltözött prosti nekem esik... eléggé a plafonon voltam... bocs, te is szeretted, izé, szereted őt. Szóval lekentem neki egyet és nem akart elállni az orra vére. Dámává változott, az orrára szorított ruhaujjal indult haza, de megsajnáltam. Kicsit meg is ölelgettem, mire elbőgte magát, hozzám bújt, mint egy kislány és csak úgy folyt a ruhámra a könnye, a vére, még a taknya is...
- Mi történt aztán?
- Khm. Szóval megkérdeztem, hol lakik, alig tudta elmondani, úgy rázta a sírás. Én közelebb laktam, áthívtam, hogy túrjon valami tiszta ruhát az enyéim közül. És feljöttünk.
- Igen? - ráztam meg a kezét finoman, mert elhallgatott pár pillanatra.
- Hát... mit szépítsem? Egymás után letusoltunk és kapott pár ruhát, és épp fel akartam vetni, hogy nézzünk meg valami ótvar rossz filmet és együnk kínait, amikor, míg törülköztem, bejött a hálómba és az ágyra döntött.
- Hm - mondtam, meglepetésekre már immúnisan. Alíz félreértette.
- Féltékeny vagy? Mit csináljak? Meglepődtem, de tudod... a lányok mindig is jobban tetszettek... csak...
- Kell egy baba.
- Kell egy baba - bólogatott - Utálsz?
- Mi történt aztán?
- Részleteket akarsz? Hát... megértem, hogy te ezért még pénzt is adtál, az a csaj...
- Hogyan tűnt el? - szakítottam félbe.
- Még sokat beszélgettünk... utána. Rólad is. Aztán még két menetet lezavartunk és eléggé későre járt, akkor jött rá, hogy nálad hagyta a telefonját. Felöltözött és elviharzott. És azt mondod, hozzád már nem ment vissza.
- Nem - sóhajtottam. Most ő szorította meg az én kezem.
- Félsz?
- Ühüm - morogtam. Rám mosolygott.
- Ne félj. Van egy nyomom. A pasas... aki be akart mártani. Vagy egy kisboltja nem is messze. Pincével, tudod. A bolt régen bezárt, de ő mostanában sokat látogatja...
- Hol van ez a bolt? - fel akartam kelni, de ő erősen visszarántott.
- Oda megyek ma éjjel... - mondta - És nem akartam egyedül. A lovagom nélkül...
- Alíz, én...
- Cssss. Ha őt szereted, rendben van. Megmentjük. Miután jól megkeféltél.
Bevallom, az első gondolatom nem az volt, hogy elutasítom. A második sem. Tátogtam egy darabig, mire kinyögtem.
- De te csak teherbe akartál esni...
- Attól még nem utáltam épp, ha hozzám értél - ragadozó mosollyal nézett rám.
- Erre most nincs idő... Kamilla talán...
- Talán ma este kúrja meg utoljára, mielőtt darabokra szedi - értett egyet Alíz és egyre vidámabban csengett a hangja - Nekem nem olyan sürgős, mehetek holnap este, jövőhéten, nekem elég, ha egy csepp vért találunk és lecsukjuk a palit, a kedvesed meg majd összeragasztják a helyszínelők. Neked sürgős. Neked kell odamenned mihamarabb, de nélkülem nem tudod meg, hol van. Szóval kapd elő és csináljuk. Sok a szöveg...



Vitára nyitottam a számat. Megint elöntött a düh. És az izgalom.
Aztán már kézen fogva vezetett maga után, csípője ringott-remegett a vágytól. Nagy, kövér, rózsaszín dunyhás ágy várt ránk egy kékes fénnyel gyéren világított szobácskában. Élveteg kifejezéssel fordult felém, a karját ölelésre tárta.
A pofontól egyenesen az ágyra zuhant. Akkor kattanhatott be, amikor az ajka vérét megízlelte. Dühösen kirúgott felém. Elkaptam a lábát és egy rántással a hasára fordítottam. Kétszer sikerült eltalálnia az oldalamat, de az övénél fogva tartottam és szabad kezem kegyetlen táncot járt a combján, a fenekén, és csupasz vádliján.
Addigra elért hozzám és a képembe karmolt. A szemem elé kapva tántorodtam hátra, rúgást éreztem a gyomromban. Kikapcsolt az agyam.
Valami tárggyal is sikerült nekem esnie, mert még sokáig vágások éktelenkedtek rajtam az este után. Egy ütéssel kiröptettem a kezéből, talán egy törött váza volt az, nem emlékszem.
Elkaptam a torkát és a falnak nyomtam. Vérzett a szája.
- Tetves strici... vedd csak elő, letépem és a kutyákkal etetem meg... vagy veled - arcon köpött. Tettem, amit kért és elővettem. Hagytam, hogy odakapjon. Hagytam, hogy erősen megszorítsa. Éreztem, hogy bizonytalanul csavarni kezdi. Nem eresztettem. Csak néztük egymás szemét.
Gyönyörű, mély tüzű szemei voltak.
Megcsókolt. Visszacsókoltam. Az első, száraz és fájdalmas csókunk ellentéte volt. A nyelvünk nyál- és vértajtékot sodort át a másik ajkai közé, szétkente, vörös habbal maszatoltuk össze egymás állát, nyakát, fülét.
Széttéptem az ingét és belemartam a mellbimbójába. Mindkettőbe.
Már nem volt olyan csöndes szerető, hangosan, szinte sikoltozva zihált, míg vetkőztetett.
- Nagyon szeretheted azt a ringyót... ha így bepörögsz tőle - mondta. Újra a szemébe néztem.
- Ha még egyszer ringyónak nevezed... ebből a dugásból nem áll többé lábra...
- Ringyó, ringyó, ringyó, ringyó, ringyó... - csókkal tapasztottam be a száját és harapással. Őrülten vergődött a karjaimban, összekarmolta a mellkasom, az oldalam és elmélyítette a sebeket a karomon is. Nekem feszült és az ágyig tolt, lerángatta a nadrágom és a cipőmet is. Csodásan festett, a mellén véres tenyérnyomokkal, kéj- és halálmázzal az arcán. Elégedett vicsor fehérlett a vörös folt közepén.


- A vér és a baszás ősi istene... - búgta. Kibújt a nadrágból és már rajtam volt.
Úgy éreztem, a csontomig mar a kezével, ahogy a vállamon és a mellkasomon támasztotta meg magát. Ingének foszlányai úgy verdestek körülötte a teste ringására, mint egy bukott angyal szárnyának csonkjai.
Végig a mennyezetet nézte, talán azt képzelte, hogy egy nő ökle jár benne, legalábbis úgy éreztem, a mellemen sem izmokat kutat a keze, hanem domborulatokat, ujjai mindig csalódottan szaladtak vissza a vállamig.
- Mi a baj? - torpant meg. Feneke dombjáról verejték csöpögött a combjaimra.
- Semmi. Én csak...
- Te csak lezavarnád, hogy mehess megmenteni a szerelmed? - kérdezte kislányos duzzogással - Vagy inkább... attól félsz, hogy megint csak a nedveid kellenek? - leszállt rólam - Kelj fel.
Kissé csalódott voltam, de mégis megkönnyebbültem, mert így talán indulhatunk ahhoz a rohadt pincéhez.
Harris és Travis végre összecsaphat - jutott eszembe. Felültem és a nadrágom után nyúltam. A kezemre csapott.
- Nadrág nem kell - mondta és négykézláb helyezkedett el. Mérgesen nézett vissza rám - Gyere - nem feleltem - Gyere! Így te sem lustálkodsz és félned sem kell. Gyere azonnal!
Végül mentem. Nem volt egyszerű roham. Vér, csókok és az ujjak játéka bőven kellett ehhez az ostromhoz, de végül lassan besiklottam a szűkebb, barátságtalanabb nyíláson.
- Kurvaéletbe! - remegett alattam és átvettük egymás mozgását. A mocskos tenyérnyomokat figyeltem, melyek a tiszta ágyneműt borították. És Alíz testét. És az enyémet. Egyre szilajabbul mentem neki, ő pedig a párnába fúrta az arcát. Éreztem, hogy nem fog sok kelleni, még pár mozdulat és alaposan megöntözöm ezt a terméketlen talajt.
A combjai között nyúlt hátra és rámarkolt a farkamra. Óvatosan lehúzódott róla. Az izzadság okkult mintákká mázolta testén a vérfoltokat. Fénylett tőlük.



- Mi az? - ziháltam.
- Ez fincsi... de nem tudok így elélvezni... szóval te se végezz - mondta - Ne nézz így rám! Pár percen nem múlik - megszorította a szerszámomat a végén és éreztem, hogy távolabb kerülök a csúcstól - mosd meg szépen, itt várlak...
- Majd te szépen megmosod magad utána - mondtam, de megint nem voltam benne biztos, hogy ez az én hangom.
- Micsoda? - kérdezte. Ez most kivételesen meglepte.
Aztán rajta voltam. Először komolyan tiltakozott, mert több olyan ütést kaptam a halántékomra, amitől elsötétült előttem a világ. De amikor visszatért a fény, még mindig dulakodtunk, és az ütései egyre megjátszottabbak voltak.
- Mocskos disznó - sóhajtotta, amikor beléhatoltam. Lábai átölelték a csípőmet, körmei pedig végigszántottak a hátamon, a fenekemen és toltak, toltak egyre bentebb. Szinte el sem távolodtunk, apró lökések százai izgattak minket, olyan szaporák, mint a szívverésünk. Bódultan bújtam a nyakához, ahol nyílt sebek és parfüm illata szívott magába. Aztán eleresztett, megragadtam a csípőjét és egy kicsit sem fogtam vissza magam. Beverte a homlokát az ágytámlába, de nem zavart.
Egyszerre mentünk el. Én ordítva, ő halkan nyöszörögve, és leszédültem róla.
- Mocskos disznó - bújt hozzám - Azt tudod, hogy soha nem eresztelek el, ugye?
Nem feleltem.
- Akkor is, ha előkerül Kamilla és mit tudom én - macska módjára nyújtózott egyet - feleségül veszed. Én mindig ott leszek - ujjával megkocogtatta a homlokomat.
Nem feleltem. Fáradt voltam. Egy pillanatra fel akartam adni és itt maradni Alízzal. Lesz egy közös titkunk, kevesebbet nézünk majd tükörbe, többet járunk templomba és a lelkiismeretünket állatias baszásokkal csitítjuk el. Ha pedig születik egy kislányunk, majd vigyázunk, hogy ne legyen kurva és ne raboltassa el magát.
- Nem - mondtam ki hangosan.
- Mit nem? - húzódott el.
- Menjünk - mondtam - Keressük meg a közös barátnőnket. Aztán majd megbeszéljük, mi lesz ezután...



folyt. köv.