A kollégiumi diákja szenvedése és büntetése főiskolai tanárjánál (4)

Ugyanaz a történet Kovács Jóska előadásában:
A korábbi levélváltás után a megbeszélt időpontban megjelentem a tanárom lakásán másodszorra is. Nagyon pontos voltam, nem akartam előre felbosszantani, de amint beléptem az ajtón megéreztem, hogy teljesen mindegy volt. A tanáromat ez nem befolyásolta, szenvtelen precizitással végre hajtotta a kigondolt büntetését, rajtam.
Arra számítottam, hogy egy alapos fejmosásban részesülök, egy kis ejnye bejnyével, újabb pár ütéssel a fenekemre, de ehhez képest pár másodperc sem kellett, hogy utasítására anyaszült meztelenre vetkőzzek, majd lefeküdjek a padlóra, a tanárom lába elé. A tanárom nem erősen, de határozottan ráütött a heréimre a kezével: - Na, beszélgessünk! Mit érdemel az, aki erőszakoskodik a fősulis társával?
Hogy szavainak nyomatékot adjon, oldalra fordított, megmarkolta a farkamat és heréimet, a másik kezével fejemet a hajamnál fogva durván hátrahúzta. A kérdés költői volt, nem kellett rá válaszolnom.
A tanárom a péniszemnél fogva tartott, mint valami nyéllel az ágyékomat, közben a másik kezével a fenekemre csapott. Aztán még egyszer és még egyszer.
Az ütés nem volt erős, nem fájdalom okozás volt a célja, hanem a megalázás.
- Tudnál esetleg őszintén bocsánatot kérni? – kérdezte majd meg. Nem válaszoltam.
- Feltérdelni! – utasított.
- Csókold meg a kezem, és kérj bocsánatot. – közölte és én végre megtettem.
- Szerintem, ez még nem volt elég őszinte. – mondta a tanárom.
Elővett egy pálcát és azzal irányítva, úgy meztelenül négykézláb körbe terelt a lakáson, ahogy a juhász szokta a rábízott jószágot. Kinyitotta a bejárati ajtót és a társas ház folyosójára is kivezetett. A folyosó viszonylag sötét volt, és a nap ezen szakában nem nagyon voltak otthon a lakók, ezért alig volt ott mozgás. Kicsi volt a valószínűsége, hogy valaki észrevesz minket, én mégis féltem, nagyon.
- Had lássa mindenki, te kis köcsög, hogy mi történik azzal, aki engedetlen.
Visszaterelt a lakásba, és nyújtott kézzel a falhoz állított. Leült elém az odakészített székre, és a pálcával emelgetni kezdte a péniszemet és ütögette a golyóimat. Türelmesen, finoman tette, a hatás nem maradt el. Sóhajtoztam, a farkam lassan egyre keményebb lett. Ekkor finoman rácsapott a pálcájával, és vége szakadt a kellemes ingerlésnek.
- Most végzünk néhány rávezető gyakorlatot. Szóval akarata ellenére leszopattátok Tamást, akkor. Veled csináltak már ilyet? Gondolom nem. – mondta a tanárom.
Meg sem várta a válaszomat, hátratett kézzel hanyatt fektetett a szőnyegen. Elővett egy banánt. Nem pucolta meg. A rend kedvéért a szokott módon megmarkolta az ágyékomat, és az arcom elé tartotta a banánt.
- A nyelvecskéddel finoman kezd el nyalogatni a végét!
- Úgy, most finoman a szádba vesszed!
Lassan élvezettel csúsztatta a számba a szép vonalú, hajlott banánt.
- Most be, most ki! Gyerünk, szopjad! Egy... kettő…
Sorra jöttek a parancsok: szopi, nyali, szopi, be, ki…
- Megy ez te kis kurva. Ha jól csinálod, neked is kellemes lesz.
Azzal finoman húzgálni kezdte a farkamat. Aztán a tanárom leült a székre, lehúzta sliccét, elővette a farkát és ráhúzott egy gumit. Maga elé kényszerített és a farkával finoman pofozni kezdett.
- Félig kinyitod a szád, és egy centire kinyújtod a nyelved!
Azzal megfogta a fejemet és finoman a felkínált számhoz ütögette az egyre merevebb farkát.
- Most a szádba veszed!
Majd ütemesen szopnom kellett. Soha nem hittem, hogy valaha ilyet kell csinálnom, és most mégis megtörtént.
- Hogy tetszik, kis köcsög? – kérdezte meg.
Ismét hanyatt fektetett kinyújtott kézzel. Kézbe vette a farkamat, és finoman, de határozottan verni kezdte. A másik kezével a fejemet a földre szorította.
- Akár akarod, akár nem, most meggeciztetlek. – ígérte meg.
Egyáltalán nem akartam, de az egyenletes ingerlés megtette a hatását, a farkam lassan egyre merevebb lett, aztán kőkeményen szinte magától ugrált a tanárom kezében. Hol lassabban, hol gyorsabban csinálta. Élvezettel figyelte a reakcióimat, ahogy a még fiús testem megfeszült, ahogy lihegve szedtem a levegőt.
Amikor a legerősebbnek tűnt a lihegésem, abbahagyta. Figyelte a sóvárgó testemet, a keményre felállított farkam lüktetését.
Várt egy percet, és újra hozzákezdett, és újra abbahagyta. Most már csak két ujja közé vette a makkomat és finoman nyomkodta. Már ennyi is elég volt, hogy kiváltsa a megfelelő hatást. De még várt.
- Ha alázatosan megkérsz, esetleg könnyítek rajtad. Gyerünk! – utasított a tanárom.
Megtettem, és alázatosan könyörögtem ezért.
Akkor végre a tanárom egyik kezével megfogta a farkamat, és ujjbegyével a makk alatti rész finom dörzsölésével elélveztetett. Nagyot élveztem.

Azért látható, hogy a két elmondás között nem is kis eltérés van.
Az valószínű, hogy a tanáré a valós, a diáké a kissé fantáziadúsabb leírás, mert ezt szerette volna és így.
A vágyálmában a tanár is aktív részes volt, látta és meg is szophatta a farkát, de sajna nem ezt kapta meg, végül.
(vége)