A kollégiumi diákja szenvedése és büntetése főiskolai tanárjánál (2)

Jó ideig nem került sor a következő alkalomra. A diák már magában elkönyvelte, hogy nem lesz újabb alkalom, nem lesz több büntetés, de azért még félt, tartott attól, hogy rendőrségi ügy se legyen. Gáborral nem beszéltek az óta sem a dologról, mint ahogyan Gábor nem is tudott a tanárjuknál tett látogatásáról. A tanár végezte a dolgát a fősulis kollégiumban, de rajta sem látszott, hogy tervez valamit.
Egyik este azonban - már takarodó felé - Jóska egyedül volt a szobában, lefekvéshez készülődött, mikor nyílt az ajtó és a tanára lépett be. Jóska felpattant és kérdőn nézett rá. A tanár körülnézett, majd megkérdezte, hogy Gábor merre van. Jóska azt válaszolta, hogy fürödni ment, csak egyedül van. – Azt látom. – jegyezte meg szarkasztikusan a tanár és jobban körülnézett. Most Ő nézett jobban az asztalon lévő, nyitott laptopra, amelynek ugyan sötét volt a képernyője, de az oldalán világított több zöld lámpa is, tehát nincs kikapcsolva.
A tanár odalépett és lenyomta az egyik billentyűt, mire feléledt a képernyő és egy rövid videó jelenete látszódott, ahol éppen két fiú nyalta-falta egymást. A tanár már el is fordult, de Jóska meredten nézte a képernyőt. A tanár állt, várt. Hamarosan a képernyő újra elsötétült és szinte ugyanakkor nyílt az ajtó és belépett Gábor nagy hangon:
- Képzelt, ki volt a fürdőben…- kezdte, de csak eddig jutott, mikor meglátta a tanárjukat a szobában. Elcsuklott a hangja, megmerevedett, csak állt, állt, várt, nézett a tanárra.
- Meséld csak el! Biztosan érdekes lehetett. Halljam én is! - szólalt meg a tanárjuk.
- Ööööö, azt nem lehet. A tanár úrnak nem tetszene a dolog. – dadogott zavartan Gábor.
- Azért csak mondd, majd magam eldöntöm! – hangzott a tanártól az utasítás.
Gábor zavartan állt, egyik lábáról a másikra, de nem szólalt meg. A tanár is várt egy ideig, majd végre megszólalt:
- Igen, határozottan nagyon érdekes volt! Máskor is szívesen hallgatok ilyen mesét. Ugye Jóska fiam, Te is? – nézett a másik fiúra.
Az csak bólintott, de nem szólalt meg. Ekkor a tanár jó éjszakát kívánt és kiment a szobából, magukra hagyta a zavarban lévő fiukat. Már jóval elmúlt éjfél, mikor halk kopogást hallott a szobája ajtaja felől a tanár. Kiszólt: - Gyere be! Lassan nyílt az ajtó, majd Jóska lépett be, de még kikukkantott, gyorsan visszahúzva a fejét betette maga mögött az ajtót és megállt bent.
- Mi a baj? Miért jöttél? - kérdezte meg Őt a tanár.
- Tudja tanár úr, mit akart a Gábor az előbb mesélni, mikor belépett?
- Akkor nem tudtam Jóska fiam, de most már igen. S Te honnan tudod, mégis elmesélte Gábor Neked?
- Iggggggggen, de én nem mentem bele. – hadarta egy szuszra Jóska s újra zavarba jött.
- Mibe nem mentél bele? – nézett rá szúrósan a tanárja.
- Abba, hogy nem vagyok hajlandó újra bajba keveredni Gábor és Tamás miatt. Gábor tegye, ha akarja, Tamás hagyja, ha olyan mulya, de én nem. – hadarta el Jóska.
- Rendben van Jóska fiam. Megbeszéljük nálam szerdán, ha újra eljössz, mert eljössz ugye? Tudod, még tartozol a múltkori óta.
- Igen, tudom tanár úr, ott leszek. – ígérte meg Jóska gyorsan.
- Most menj, nem kell, hogy meglássanak és Gábor továbbra se tudjon semmit! – szólt a tanár felkelve és kinézett az ajtón, majd kiengedte Jóskát.
A tanár visszatérve a szobába sokáig ült elgondolkozva. Visszaidézte magában beszélgetését nem sokkal ezelőtt Tamással, akit meglepett, hogy a tanára benyitott hozzá a szobájába, miután visszaért a fürdőből. Éppen akkor kezdte magát simogatni, fogta kezébe a már lassan meredező farkát, így mondhatni „rajtakapták”. A tanár ugyan semmit sem kérdezett, de Tamás egy idő után már magától is beszélt. Elmesélte, hogy Gábor megint elkapta a fürdőben, falhoz nyomta, jól megtapizta és megígérte neki, hogy az éjjel meglátogatja a barátjával és újra átélheti a múltkori „élményeket”. Elpityeredett a végére, de a tanár csak annyit mondott: - Nem fog megtörténni! – mondta és kifordult a szobából.
Szerdán 10 órakor megszólalt a csengő a tanár lakásában. Jóska jelezte, hogy már a kapuban áll. A tanár beengedte. Jóska belépve a már ismert előtérben megállt. A tanár végignézett rajta, majd elindult a szobába és visszaszólt sejtelmesen: - Gyere majd be, ha elkészültél!
Azzal a tanár bement a szobába, aminek nyitva maradt az ajtaja, utána. Jóska egy ideig állt zavartan, majd levetkőzött gatyóra és maga is belépett a szobába: - Itt vagyok tanár úr. - hallotta nem sokára a szobában maga mögül Jóska hangját a tanár. Befejezte, amit írt, majd lassan hátrafordult a székkel. Az ajtóban ott állt Jóska, de most sem mezítelen volt, hanem a gatyóját magán hagyta. Zavarban volt, kezeit hol maga elé kapta, hol hátra tette zavarában. A tanár nézte, várt, nem szólt. Jóska sem. Egy idő múlva már Jóska nem bírta tovább szótlanul, ezért kicsit előrébb lépett, be a szobába, hátra vetette fejét, szinte fel, büszkén s megszólalt nagy hangon, hangosan:
- Itt vagyok. Tegyen velem a tanár úr, amit jónak lát! Kapjam meg végre a büntetésemet, ami jár még nekem! – hadarta szinte egy szuszra. A tanár rászólt:
- Halkabban és hátra az agyarakkal! Nem kell kiabálni, mert aki kiabál, annak biztosan nincs igaza! Ezt tanítjuk a főiskolán is. – oktatta ki a diákját, aki lehalkult:
- Igen, tanár úr. Csak tegyen már valamit, mert ez a némaság feszélyez. – szólt Jóska.
- Feszélyez, Téged? Na, ne mond! Képzelt el Tamás mit élhetett át azon az éjszakán, mikor jöttök végre ketten és teszitek Vele újra meg, amit Gábor beígért Neki a fürdőben.
- Hááááát, nem lehetett könnyű. – ismerte el Jóska kényszeredetten.
- Tényleg, miért nem mentetek? Mivel szerelted le Gábort? – kérdezte a tanár Jóskától.
- Mikor a tanár úr kiment, akkor Gábor nekem esett, hogy miért nem szóltam hamarabb, hogy a tanár úr ott van, valamint elmondott mindennek, féregnek, köcsögnek, hogy spicli és árulkodó vagyok.
Én leállítottam, hogy semmit sem mondtam és mutattam, de mivel csak hajtogatta a magáét, fenyegetőn felém is lépett, én meg ellöktem, mire nekiesett az asztalnak. Ettől újra kivilágosodott a laptop képernyője és azon látszott a még futó videó vége. Éppen ott, ahol a srácok hatalmasat spriccelnek egymásra.
Gábor rámeredt a képernyőre, majd látta, hogy már én is látom, akkor felordított:
- Ez ment végig? A tanár úr is látta? Te indítottad el? – ájuldozott Gábor.
Megnyugtattam, hogy nem, nem látott senki semmit, de azért megjegyeztem, hogy ezt kellene néznie, bámulnia s nem Tamás megizélésén járnia az eszének. Azt is a fejéhez vágtam, hogy nem megyek, többet nem megyek Vele, s nem teszem meg, amit akar. Nem és nem!
Gábor hisztizett, hogy Tamás mit fog gondolni, ha nem teszi/tesszük meg, amit beígért Neki az előbb a fürdőben, de én leintettem, hogy semmit. Semmit sem fog tenni, legfeljebb kicsit cidrizik a félelemtől az éjszaka, hogy mikor megyünk már át, hozzá.
- Úgy kell neki. – mondtam még és lefeküdtem. Így nem is történt semmi akkor éjszaka, illetve…- s itt megakadt, elhallgatott Jóska s ijedten nézett a tanárra, mintha valami kifutott volna a száján. A tanár várt egy ideig, majd megszólalt:
- Csak nem, Jóska fiam. Megtetted, most Te tetted meg?
(folyt. köv.)