Beavatás

Vagy felavatás? Azt inkább hídra vagy emlékműre mondjuk, nem? Mindegy a lényeg az avatás. Szegény ruha végül is elkerülte az avatást, mert idejében lekerült.

Hazafelé tartottunk kocsival, amikor az ismerős táj mellett elhaladva megkérdeztem, ne ugorjunk be egy kicsit? De! Rögtön, egyből, gondolkodás nélkül vágta rá a Kedves -kedvesen. Ha már én ajánlottam fel, ugorjunk bele! Kanyar kanyart követ, majd földút, vagy az se. Autóm bírja, azért vettem ilyet. Hasítunk a magas fűben alig látható csapáson. Próbálgatom a világítás lehetséges variációit. Közben felverünk néhány helybéli élőlényt. A fennsík sötét. De nem kihalt. A földútra kanyarodáskor is jött szembe valaki, és a késői időpont ellenére a közeli domboldalon egy sárga villogót is észreveszek. Kis izgalom, végül is tilosban járunk. Mi van, ha idejönnek, és kérdéseket tesznek fel? Inkább villany le, innentől csak a féklámpa világít, kerülöm is a fék használatát. Lassan gurulunk, míg a szemem hozzászokik a sötéthez.

Beszélgetünk. Csak keveset. Várakozás. Feszültség. Megállunk. Kiszállok, kis tanácstalanság, mi legyen és hol? Megkerülöm az autót. Sárga villogó megint feltűnik. Most jön, nem megy, mint az előbb. Visszaszállok, jobb a békesség alapon. Elfordul, nem felénk jön. Letudva. Kiszállunk. Most már mindketten. Kocsi előtt találkozunk. Tenyeremmel megnézem a motorháztetőt. Forró. Pedig felmerült, hogy oda ültetem fel. Nem baj. Úgy is túl magasan lenne. Ölelés, csók. Kezeim a combjáról simulnak át a fenekére, majd egyre feljebb. A már szokásos "1db" -os öltözék van rajta. Vagyis egy darab ruha lehet rajta, semmi más. Nincs cipő, bugyi, semmi ilyen. Felesleges dolgok nem hátráltatnak. Csak húzom a ruhát egyre feljebb. És húzom fel őt is. Úgy csinálok, mintha levenném, már bújna is ki. Megtorpanok. Közben ölelem, masszírozom. Fel-le. A ruha és a kezeim. Végül, harmadikra, negyedikre(?) fejen át lekerül a ruha. Végre. Csupaszon áll előttem a majdnem telihold fényében. Rajtam izompóló és rövidnadrág van.Röviden meggusztálom, majd lenyomom a sliccemen kibukó farkamhoz. Ért, nem kérdez. Szájába veszi, élvezettel. Én fogom a fejét, és erősen tartva diktálom az ütemet. Nem ellenkezik, átadja magát nekem. Néhány erősebb, mélyebb ütem, torokszorító lehet, de nem szól semmit, már megszokta az utóbbi időben.

Elengedem, körbejárok, helyet keresek. Mindenhol kövek. Egy keresztútnál álltunk meg, nem messze attól a dombtól, amiről már volt szó itt korábban. A magas fű mellett döntök végül. Nem megyünk messzire, az egyik sarkon hanyatt dobom magam, farkamra hívom Őt. Jön. Szop. Meredek. Nagyon. "Ugorj fel!" mondom, s nem kéreti magát. Alulról dugom, jó keményen. Élvezi, majd elélvezek. Mivel rajtam még mindig ruha van, oldalra fordítom le magamról. Rámutatok a meredező hímtagomra és egyből tudja, hogy azt kérem, a szájával tisztítsa meg. Megteszi, örömmel. "Sajtízű vagy." konstatálja. Nevetünk. Adok neki egy zsebkendőt, kicsit gyűrött, de hát a zsebemben volt rég. Megtisztogatja magát vele. Nem dobja el. Védjük a természetet.

Mondom, még ne szálljon vissza. Sétáljon, ha van kedve! Van. Séta. Ő elöl, én kocsival követem. Hátulról megvilágítom a csupasz testét. Szép. Ilyenkor, hogy szabad a háta, a tetoválása is kibontakozhat végre. Túl lassan megyünk. Dudálni nem fogok, hát közelebb megyek. Megijed. Fut pár lépést. Ettől begerjedek. Menekülő vad előttem. Megint közelebb megyek, picit a motort is felpörgetem. Hátranéz, majd fut. Most hosszabban. Jól bírja. Már eleget edződött a talpa is. Hatalmas terepjáró üldöz kicsi, meztelen lányt. Az uralkodás és a kiszolgáltatottság szimbóluma is lehetne ez a kép, mint Jancsónál a vesszőfutás a Szegénylegényekben. Aztán persze megszánom. Mellékerülök. "Ülj be!" Előbb nem akarom, hogy máris felvegye a ruháját, aztán meg azt nem, hogy összekenje az ülést a spermámmal. Konformista vagyok, nem is vitás.

Hazaúton még beszélgetünk, odaérve zuhany, gyors kullancs-vizsgálat. Később még szájával kényeztet, ám fáradtak vagyunk már mindketten. Én jobban. El- elnyom az álom. Nem bánja. Összebújunk, simogatom. Simogat. Aztán menni kell tovább. Nem alszunk együtt az éjjel. Elviszem. Nehezen válunk el egymástól...

From: http://zrobtapasztal.blog.hu/