Bemutató szeánsz három Subbal (2)

A második rész azzal kezdődött, mikor a közönség már újra helyet foglalt és elcsendesült, hogy a Nagyon Mazo Sub középen állva a Mester felé fordult és megszólalt: - Uram! Kérem, még ne hagyja abba, kezeljen tovább! Én nagyon szeretem és vágyom a kemény, fájdalmas kezelést. A Mester gyilkos pillantást vetett a Subra ezeket hallva, így a Sub kezdett meghunyászkodni, szinte összemenve várta mi fog történni. A Mester sétált párszor ide-oda, majd a Subra nézett s megszólalt: - Nem vagyok hozzászokva, hogy engedelmem nélkül bárki is beszéljen a szeánszomon, főleg pedig ahhoz nem, hogy egy Sub követeléseket támasszon Velem, módszereimmel szemben; s mint egy étteremben „rendeljen”, hogy még ezt, vagy azt kérek. Nem, és nem! Kuss! Ezért büntetést kapsz!
Intett a kis-Mesternek, aki egy spéci bőr bokafüggesztőket hozott elő, majd letérdelve azokat egyenként a Sub bokájánál felcsatolta és a bőr szíjakat erősen meghúzta. Mikor mindkettő felkerült, a hátul kiálló karikákat karabinerrel a mennyezetről lógó kötél végéhez csatolta. A csörlő hangját hallva, a Sub gyorsan leült, majd hanyatt feküdt, de ekkor már emelkedtek a lábai, végül csüngött, lógott a mennyezetről, ide-oda forogva. Ekkor odalépett a kis-Mester és a lelógó kezeit csuklóban összebilincselte és a padlózathoz rögzítette, majd még feljebb húzta a testét a kötéllel, míg csak már ki nem feszült. Még egy golyós pecket hozott és a szájába tette, felerősítette.
Ekkor hátralépett s a Mesterre nézett, aki megszólalt: - Szabad a vásár. Ki kezdi? – kérdezte és nézett az előtte ülő nézőkre. Mivel senki sem mozdult, ezért hozzátette: - Lehet válogatni a korbács, paskoló, bot közül. Mivel továbbra sem mozdult senki, így vett egy hosszabb szíjakból font korbácsot és végig verte alaposan a Sub testét elől-hátul, alul-felül, míg csak már nem jajgatott/vonaglott erősen. Hagyta függeni egy ideig s kimerevedett.
A nézők megint oldalra néztek. Jobbról a Dritte Sub továbbra is mereven állt, és „állt” jól láthatóan, de az is látszott, hogy fehéredik az arca, vonaglik a szája széle és remeg a teste mindezeket látva. A Vágyakozó Sub pedig szinte teljes „indián táncot” járt, ide-oda dobálva magát, remegett, sóhajtozott, vagy inkább hörgött is, alig hallhatóan. Ő hallott, de nem látott.
Most intett a Mester, ezért a kis-Mester leengedte a Nagyon Mazo Subot, majd a kezeit a háta mögé bilincselte át és egy fa bak mellé kötözte ki, annak háttal, terpeszbe. Mikor végzett, akkor a Vágyakozó Sub elé lépett, karon fogta, aki erre elengedte a függönyt, amit eddig erősen markolt, s lépegetett, ahogy vezették. Most a kis-Mester a kezébe adott valamit (lovaglóostort) és maga is fogva azt meglendítette s lecsapott a bak előtt álló Nagyon Mazo Subra. Az összeszorított szájjal tűrte, de a nézők között volt, aki felszisszent a pontos ütésre. Most a kis-Mester valamit súgott a Vágyakozó Sub fülébe és odébb lépett. Az meglendítette a lovaglóostort és sújtott, majd újra lendített s sújtott. A Nagyon Mazo Sub a Mesterre nézett, aki intett, így ha testét érte az ütés feljajdult, hogy legyen visszajelzése a találatról a Vágyakozó Subnak. Mivel az nem látott, így ide-oda ütött, néha magasabban is, mint kellett volna, ezért a kis-Mester egy bőr maszkot húzott a Nagyon Mazo Sub fejére s ment tovább a „műsor”. Ekkor a nézők már nem csak a Nagyon Mazo Sub feljajdulását hallották, de a Dritte Subét is, mert az teljesen átélte az ütéseket, ami a másikat érte.
A kis-Mester ezért hozzá lépett és a háta mögül a kezeit előre vette, majd a magasba emelte és a kínzófa felső kampójához csatolta. Most már Ő is kifeszítve állt ott. Ekkor intett a Mester és a fehér tanga lekerült a Dritte Subról, így jól láthatóvá vált a mereven álló, kemény farkincája, a megduzzadt golyói is. Így még jobban látszott az is, ahogy a teste meg- megrándul egy-egy „ütésre”. Még egy ideig hagyta a Mester a Vágyakozó Subot csapkodni, de mivel egyre pontatlanabbak lettek az ütései és láthatóan elfáradt, ezért a kis-Mesterrel leállíttatta és kivetette a kezéből a lovaglóostort.
A Mester előre lépett és megszólalt: - Hölgyeim és Uraim! Ahogy kezdetben ígértük a Nagyon Mazo Subomat most kisorsoljuk Önök között. Kérem a dobozt, mert ebben vannak a székeik számai, amiből Ön, Hölgyem, kérem, húzzon egyet! – s odanyújtotta az egyik hölgy vendégnek, aki húzott és bemondta a 14-es számot. Minden szem arra fordult. A tizennégyes székről felemelkedett egy fiatalabb, vékonyabb csajszi, de mellőle egyben egy fiatalabb srác is, jelezve, hogy párok. A Mester elmosolyodott és a bakhoz kötött Subjára mutatott. - Tessék, csak tessék. Szolgálják ki Magukat! Jöjjenek fel ide! – hangzott a Mestertől. A nézők érdeklődéssel figyeltek, de csak azt látták, hogy a csajszi megindulna, de a kezénél fogva a fiúja visszahúzza. Egy idő múlva a Mester megelégelte a tétlenséget és a dobozt újra nyújtotta az előbbi hölgy felé, aki megértette és újabbat húzott, most a hetest. A hetes székről egy harmincas srác állt fel s energikusan előbbre is lépett s ezzel is jelezte egyedül van. Odalépett a bakhoz kötözött Subhoz, majd visszanézett a nézők felé és már lendült is a keze, arcon vágta jobbról-balról egy pillanat alatt a Subot, csak úgy csattant. Majd odanyúlva kioldozta a lekötését, a bilincset is levette, de már előre is tette a Sub kezét, összebilincselte azt és nézett a kis-Mester felé, aki megértve a bak másik végéhez húzta Sub kezét, így az ráfeküdt a bakra hosszában. A srác már tolta is le a nadrágját és alsóját, párat rántott a már eddig is mereven álló farkán és elhárítva az odatartott gumit, már bökte is volna a Subba a dákóját, de a Mester félrelökte. Ismét elővette gyilkos pillantásait, mire a srác duzzogva visszaült a helyére. Mindenki várakozóan nézett a Mesterre, aki állt karba tett kezekkel a nézők előtt a bakra hajolt és a két álló Subja között. Szeme ide-oda járt, végül megállapodott a Dritte Subon. Mereven nézte, míg az észre nem vette. Egy ideig állta a tekintetét, majd lesütötte a szemét s látszott remegni kezd a teste. Ekkor szólalt meg a Mester:
- Most Te következel! – hangzott a Mestertől.
- De Uram, azt nem teheted meg velem! Nem ebben állapodtunk meg! – kiáltott fel a Dritte Sub.
A Mesternek csak állt karba tett kezekkel szótlanul és várt, majd megszólal:
- Azt is ígértem, hogy a Vágyakozó Subomra licitálni lehet. Itt az ideje! Ki akar „fejő” állásba kerülni?
Többen is jelentkeztek, vegyesen, férfiak, nők, így elindult a licit, amit egy hölgy nyert meg. Odalépett a Vágyakozó Subhoz, akinek a farkát előtte a kis-Mester letörölte s alaposan megmarkolva jó párat rántott rajta, majd érzősebben kezdte kezelni, míg csak ki nem spriccelt. Mindketten felsóhajtottak erre, elégedetten. Ekkor a hölgy a Sub csuklyájához kapott, le akarta rántani, de a kis-Mester megelőzte, lefogta a kezét megakadályozva ezt.
Ekkor a Mester a még mindig remegő Dritte Subra nézett, aki ott várta mi következik. Intett végül, a kis-Mester előre lépett, a Dritte Sub felé egy bilinccsel, mire az dermedten állt, szinte dacosan a Mester előtt. A kis-Mester rátette a bilincseket, majd az eloldozott Nagyon Mazo Sub helyére kötötte. A Mester a lovaglópálcát lengetve a bak mellé lépett, és a riadtan feltekintő Dritte Sub szemébe nézett. Hosszasan farkasszemet néznek.
Majd a Mester leengedte a pálcáját, miközben a kis-Mester feloldozza a Dritte Subot. Az megkönnyebbülten felsóhajtott s boldogan távozott.
(vége)