Erdőben I.

I.
Végre jó idő van! A héten tartósan meleg volt, és most a hétvégén itt vagyunk az erdő szélén. Sikerült egy ritkán használt túraútvonalat találni. A kicsim itt ül mellettem a kocsiban, mindjárt eloldozom. Nagyon szépen néz ki, innen kintről csak a fekete nyakpánt lehet kicsit gyanús, közelről már a deréktól lefelé csupasz teste is. Kisegítem a kocsiból. Bakancs marad rajta csak, és egy sapka. A hátizsákomba kerülnek a ruhái, végtére is lovagiasság is van a világon, ne Ő cipekedjen, elég lesz ha tudja tartani a tempót.
Hozzá lépek, megcsókolom, egyik kezemmel a fejét tartom, a másik az ágyékára simul. A kezemben lévő gésagolyóktól, mikor belé hatolnak felnyög.
- Ha kiesnek büntetés jár érte,és nem nyúlhatsz kézzel hozzá! – suttogom a fülébe. A nyakörvébe lánc kerül, a másik vége a hátizsákomra, és megindulunk az erdőbe. Az első öven méter után érzem a lánc elkezd egyre gyakrabban feszülni, még ötven és állandó a láncnak a feszülése, húz vissza, érdekes lesz, még jó hogy csak egy rövid könnyű túra lett kinézve.
- Várj, segíts! Kiesik. – szólal meg. Így már érthető a lánc feszülése. A kaptaón felfelé, az izmai gyorsan fáradtak, különösen az általam diktált tempóban, és nem tudták tartani a golyókat. Persze a síkosító se könnyítette meg a dolgát, amit a golyókra kentem, de kihívások nélkül milyen unalmas is lenne ez a kis séta. Előtte leveszem a hátizsákot, a kezeit a tarkójára teszi, már tudja, hogy ilyenkor mi a helyes pozíció és terpeszbe áll. Elé guggolok, látom, csak az egyik csúszott ki, nem csúsztatom vissza a másik mellé. A hátizsákból előveszek pár csipeszt. A nagy ajkaira rakom mind a két oldalt három-három darab. Majd a combjához rögzítem őket ragasztószalaggal. Gyönyörű a kitárt puncija, nem bírok magammal és megcsókolom, az érintésbe beleremeg a teste, kap még egyet rá. Nyomná a szám után az ölét, de most még nem szabad, hiszen csak most indultunk. Tépek egy hosszabb részt a szalagból és az elejét a hasára ragasztom. A kinti golyót a csiklójára nyomom, és a szalaggal rögzítem, majd a szalagot óvatosan feszítve az ajkai között a farpofák közé viszem, majd a kilógó kis darabot gondosan a derekára simítom. Így nem fog kiesni biztosan a másik. Felállok a hátizsákot felveszem és folytatjuk a szinte még el se kezdett túrát. Sikerül jó tempót tartanunk, de a tájban is tudunk gyönyörködni, kihaltnak tűnik az erdő, csak pár távolból ide szűrődő zajból tudjuk, hogy van élet a környéken.
Egyre furcsábban veszi a levegőt, a lánc megint feszül néha. Egyszer csak megáll, a lánc megrántja a zsákot, és a vállam. Megállok és visszanézek. Egyik kézzel egy fának támaszkodik, másik az ölén van, és szinte markolja azt. Gyönyörű ahogy élvez, a szeméből csak egy keskeny csík látszik a pillák között,a mellkasa szaggatottan emelkedik és süllyed, a fejét kicsit hátra tartja, majd az orgazmus csúcsán előre rántja. Megvárom, míg magához tér, és folytatjuk az utat. Még egy kilométer és megint érződik a láncon, hogy feszül,majd nem sok az előbbi jelenet. Szép, és tetszik, de ez már mégse maradhat így. Már nincs messze a pihenőhely, úgy döntök előre megyek és megvárom, és előkészítem az ebédet. Leoldom a láncot és elteszem. A kezeit hátra kötöm, így nem fog több nem engedett mozdulatot tenni. A lábait összekötöm a bokájánál, csak egy harminc centis kötélnyi mozgás teret engedve a járásnak. Gésagolyóhoz gésa járás illik! A melleit megcsókolom, finoman ráharapok a bimbókra, majd a láncos csipeszekkel a mellbimbókat összekötöm.
- Fent várlak a pihenőnél, nincs messze, max 500 méter, csak a zöld háromszögeket kövesd. – evvel magára hagyom. Néha hátra fordulok és élvezettel nézem ahogy jön felfelé a kaptatón. Aprókat lépve, minden lépésnél az emelkedő miatt a lánc himbálódzik egyet és lábai között lévő csipeszek és golyók is erősen éreztethetik a jelenlétüket. Ez abból is látszik, hogy egyszer meg áll és letérdel, idáig hallatszik egy el nem fojtott nyögés.