Ne maradj sokáig

Az iroda az egyik külső kerületi, kertvárosi rész egyik telkén volt. Igényesen ápolt kert, téglaszínű viacolor, formára vágott bukszus, térdig érő kerti lámpák szegélyezték a parkolóig húzódó feljárót. Április végi szombat délután volt, nem sokkal a kimarad ebéd után, egyedül dolgoztam az egyszintes épületben. Pedig igazán ideje lett volna már hazamenni. Kimentem a mosdóba, és megmostam az arcom. A reggel frissen borotvált arcom bőrét megtörte a szám körüli borosta. Levettem az ingem, és megmosakodtam. Fáradt voltam már. Magamra fújtam a parfümből, amikor csöngött a kaputelefon. Felkaptam az ingem a félig még vizes felsőtestemre, és hosszú léptekkel a telefonthoz sittem. Mivel nem volt bent senki, csak úgy hanyagul dobtam magamra az inget.
- Tessék? – nem jött válasz. Beengedtem. A fogas melletti tükör elé álltam, és elkezdtem
begombolni az ingem. Ismerős női alak állt meg az üvegtégla túloldalán. Kinyitottam az ajtót, ő volt.
- Szia, drágám! – köszönt rám. Rám nézett és végigmért – Te mindig így dolgozol? – kérdezte huncutan.
- Szia! Ne is mondd, elég volt mára. Hát te, hogy hogy?
- Gondoltam, ha már szombat délután sem vagy hajlandó hazajönni, akkor meglátogatlak én.
- Bocsánat – mondtam megjátszott szégyenkezéssel és őszinte sajnálattal – Szinte már végeztem.
- Hát persze, gondolom – mondta élcelődő hangon, majd egy kötekedő mosollyal elfordult, és letette a magával hozott szatyrot az asztalra. – Hoztam neked enni, gondolom így fél kettő körül már éhes vagy – éttermi kaját és üdítőt rejtett a zacskó.
- Csodás vagy!
- Tudom. Csak tartsd észben! – ismét incselkedik.
Csörögni kezdett a mobilom. Egy sajnálkozó pillantást vetettem rá, és bosszankodva bementem az irodába. Elvettem az íróasztalról a telefont, és az ablak felé fordulva felvettem. És megint munka. Beszélni kezdtem a nem kívánt témákról. Észre sem vettem, utánam jött és mögém ólálkodott. Letette mellém az asztalra az üdítőt, a vállamra tette az állát, és lassan körém fonódott a keze. Lefelé kezdett haladni, kigombolta a nadrágom, és letolta térdemig az alsómmal együtt.
– Ne! – tátogtam neki, és próbáltam eltolni a kezét. Válaszul megmarkolta a golyóimat, és megszorította. Felszisszentem volna, ha nem épp telefonon beszélek. Simogatni kezdte a hasam, a farkam, én pedig önkéntelenül terpeszbe léptem, amennyire a nadrág hagyta. Nem ellenkeztem, hagytam neki. Finoman simította végig a mellkasom, a fenekem, én pedig egy pillanat alatt merev lettem. Próbáltam lerázni a zaklatómat a telefon másik végén, de nem hagyta magát. Behunytam a szemem, és úgy próbáltam túlélni a szituációt. Finom érintései rettenetesen felizgattak. Alig kaptam levegőt, próbáltam visszafojtani a zihálást, fogalmam sem volt, ki és miről beszél a vonal másik végén. Remegett a testem, ahogy három ujjal játszadozott a farkamon és a segglukam masszírozta. Két ujjával rászorított a heréim tövére, erősen húzni kezdte, és a fülembe súgott.
- Most leteszem a telefont.
- Most leteszem a telefont – ismételtem utána a telefonba, félbeszakítva az akárkit.
- Nyomd ki! – kinyomtam a telefont, amit rögtön kivert a kezemből.
Tovább szorította és húzta a golyóimat, de szó nélkül tűrtem. Egyre erősebben és hosszabban csinálta, míg a végén felszisszentem.
- Jó kisfiú! – mondta fölényes mosollyal a hangjában. Lefejtette rólam az inget, előrelökött az asztalra, én pedig két kézzel megtámaszkodtam. Izgatni kezdte az egész testem, a legérzékenyebb pontokon, én pedig mozdulatlanul tűrtem kínzó libidóval. Szemével méregette felajzott szenvedésem, közben pedig az ajkát harapta. Belemélyesztette a körmeit a hátamba, és végigmart. Hangosan felnyögtem, ő pedig végigcsókolta a körmei okozta sebet.
Nem láthattam, de persze, hogy felkészült volt. A derekamon végig csúsztatta a kezét, közben a fülcimpámat harapdálta. Újra a kezében voltak a golyóim, és az ujja között tartott spárgát szorosan, hat-nyolc menettel rátekerte, majd a másik végét átdobta a vállamon. Megfogta a bal csuklómat, a hátam mögé csavarta. Megfogta a jobb csuklómat, a hátam mögé csavarta. Összekötözte hátul a kezeimet, belemarkolt a hajamba, és térdre kényszerített. Elegánsan megkerült, elém sétált. Egy kecses mozdulattal lecsúsztatta szoknyája alól a tangáját, és a számba gyűrte. Leguggolt elém. Vékony ujjaival simogatni kezdte az arcom, és gyönyörködött benne. Utáltam. A legalkalmatlanabb és legkellemetlenebb szituációban sajátított ki, és én képtelen voltam nemet mondani. Legszívesebben kérdezés nélkül hazavittem volna, hogy alaposan megkeféljem, de ő tudta, hogy kerítsen a hatalmába, és tudta, szó nélkül hagyni fogom neki, hogy azt csináljon velem, amit akar. Utáltam azért, hogy így uralkodik felettem, és hogy tudja, úgyis akarom, hogy megtegye velem. Kiszolgáltatott, büszke haraggal vártam, hogy mit csinál velem. A szemembe nézett, és amikor felfedezte benne önmegadásom, egy olyan mosollyal örült meg neki, amit csak ő engedhet meg magának. Jó kedélyű, élvezettel teli, de nem viszonozható.
De elkomolyodott az arca. Várakozással teli feszültség töltötte meg.
- Azt akarod, hogy kielégüljek rajtad, igaz? – Persze, hogy azt akartam. Az orgazmustól vonagló testét akartam érezni magam felett, amitől a hajamba, mellembe markolva kéjelgő nyögésekkel folyja tele a szám és a farkam. Kihúzta a számból a tangát. Nem feleltem.
– Ezt akarod, igaz? – ismételte a kérdést, olyan szexi hangon, hogy görcs rándult az ágyékomba.
- Igen, ezt akarom. – Megfogta a spárga végét, felállt, és lábbal a hátamra lökött. Felém állt, majd lassan a puncijával, fenekével a számra ereszkedett. Finom ritmussal indítva lovagolni kezdett a számon. Amikor elérte a kéjsebességet, a spárgát az ujja köré csavarta, és a lovaglás ütemében húzni kezdte. Én pedig a heréim fájdalmas rángatása közben elmerültem csurgó hüvelyében, izzó csiklójában és szűk popsijában. Ahogy fokozódott a kéje, belemarkolt a hajamba, és úgy kapaszkodott, hogy le ne szédüljön rólam.
Nem élvezett el. Kissé felemelkedett rólam, hátracsúsztatta a csípőjét, és rácsúszott a vörösen izzó heréim felett meredező farkamra. Iszonyatos, öntudatlan kéjjel kezdett táncolni rajtam, hihetetlen önuralomra volt szükségem, hogy ne élvezzek el húsz másodperc után. Vénuszi tánca közben belemarkolt a hajamba, felemelte a fejem, és pofozni kezdett. A testi kéje ontotta magából a feromonokat, nekem pedig a pofonok hatalmas segítséget jelentettek, hogy ne élvezzek el idő előtt. Hátralökött, rátenyerelt az arcomra, és remegve elélvezett rajtam.
Megállt a ritmus, én pedig görcsbe rándultam a kielégületlenségtől. Kicsit megpihent a mellkasomon támaszkodva, majd lecsúszott a vörösen lüktető farkamról. Mardosott a kéjvágy, ökölbe szorult a kezem, annyira el akartam élvezni.
Leült mellém, felhúzott maga mellé, és eloldozta a kezemet. Simogatni kezdte az arcom, megvárta míg megnyugszom, majd lágyan elmosolyodott. Elvette az asztalról az üdítőt, letekerte a kupakot, és az üveg száját a számhoz tartotta. Apró kortyokkal itatott, és megtörölte a szám szélét. Ő is beleivott. Aztán még egyszer megsimogatta az arcom, adott egy csókot, és felállt. Felhúzta a tangáját, megigazította a ruháját, és elindult kifelé.
- Szombat van. Ne maradj sokáig! – Szerettem volna megköszönni, de lépteinek kopogása az ajtó csukódásával tűnt el.