Cikkek idő szerint
2023. 01. (53)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Vasmagnóliák 5. rész

Törölt felhasználó
2010. 02. 04. 12:05 | Megjelent: 573x
Guido még mindig a szalmán ejtőzött és gyötrően valóságos álmára gondolt. Nem is volt egészen bizonyos abban, hogy csak álom volt. Nem akart a lány elébe menni, várta, hogy Iona mozgolódni kezdjen a házban. Gondolta, akkor kiderül, megtörtént-e, vagy csak a képzelete játszott vele nyugtalan álmában.
Becsukta a szemét és felidézte az éjszaka emlékeit, hajnali ébredése óta nem először.

Halk léptek surranó nesze ébresztette álmából. Ahogy szeme hozzászokott a sötétséghez, a Hold felhőkkel fátyolos halovány fényében ki tudta venni a lány alakját. Iona mellette térdelt a szalmán, teljesen pucéran és csak nézett rá. Nem mozdult, várta, hogy a férfi mozduljon. Guido felült a szalmaágyon. Iona lélegzete elakadt, ahogy a holdfényben meglátta bronzosan csillogó testét, amiről lecsúszott a könnyű vászontakaró.
A felkínálkozásnak ez a tiszta, természetes, magától értetődő módja minden eddiginél jobban feltüzelte a férfit. Nyomát sem látta a lányon kacér tetszeni akarásnak, nem kellett sarokba szorítani. Egyszerűen engedett a férfivágy hívó szavának és talán – Guido szerette volna ezt hinni – a saját vágyainak.
A férfi testét láthatóan elöntötte a vágy, szinte magához rántotta a lányt. Hallgatta szaggatott lélegzését, tapintotta a forró éjszaka dacára borzongó bőrét. Nem akart már mást, mint birtokolni a testét, ahogy vágyta, mióta először meglátta.
Belefúrta arcát a lány illatos hajába, aztán belemarkolt, hátrafeszítette a fejét és vadul a szájára vetette magát. Kezei lecsúsztak az ingerlően gömbölyödő tomporra. Erősen belemarkolt, várta a hatást. Iona hátravetette a fejét, felnyögött, meredező mellbimbóival szinte keresztüldöfte a férfi mellkasát. Kicsúszott a férfi ölelő karjai közül, négykézlábra állt előtte és fejét lehajtva várt.
Guido eszét vesztette a látványtól. Megsimogatta a feszes, kemény, de nőiesen gömbölyded hátsót. Aztán ütött. Először kicsiket, majd egyre erősebbeket. Figyelte a lányt.
Iona felvetette a fejét, ajkai elnyíltak a kéjes fájdalomtól. Szinte tolta a fenekét a férfi tenyerébe.
Az ütések között Guido keze be-becsusszant a szorosan összezárt combok közé. A patakzó nedvesség végképp meggyőzte arról, hogy a lánynak nincs ellenére, amit csinál. Ellenkezőleg. Érezte, ahogy az egyre erősödő ütések nyomán a lány tompora szinte lobot vet és a derengésben látszott, hogy vöröslik.
Nem bírt tovább uralkodni magán. Egy mozdulattal hatolt a lány összeszorított combjai közé. A szűk, de nedvességtől síkos, vágytól lüktető barlang engedelmesen fogadta magába a hatalmasra duzzadt vesszőt.
Ahogy legújabb szerelme, a kovácsolás, úgy ragadta el Guidót a nyers, ősi vágy, hogy birtokolja a nőt. Egészen, mindenestül.
Már csak a saját szívének dörömbölő lüktetését hallotta, csak Iona lángoló fenekét és arcának kéjes rándulásait látta.

Forgott velük a pajta, verejtéktől síkos bőrükre szalmaszálak tapadtak. Egymásba gabalyodva feküdtek a szalmán. Szájuk kiszáradt, alig kaptak levegőt.
Egymásra néztek, hajukból szalmaszálak meredeztek minden irányba. Először Iona kezdett nevetni. Egy pillanattal később, mint két gyerek, dobálták egymásra a friss szalmát.

Talán az álombeli hangos nevetés ébresztette fel Guidót. Szívesen folytatta volna még a szalma-csatát, nyilván a lány pimaszsága miatt büntetés sem maradt volna el…
De most egyedül feküdt a szalmán.
Lépteket hallott. Az utolsó pillanatban rántotta magára a takarót. Iona állt a pajta ajtajában, tétován, bizonytalanul. Nem tudta, illendő-e megzavarni a férfi reggeli pihenését.
- Bocsásson meg uram, csak nem akartam szó nélkül útra kelni. Igazán nagyon hálás vagyok, amiért szállást adott éjszakára. De most indulnom kell, anyám már bizonyosan aggódik és a főzetre is nagy szüksége van.
Guido magára csavarta a takarót, felállt és a lányhoz lépett.
- Nem akarom, hogy elmenj!
- Nem tehetek mást, uram. – szólt Iona halkan szemét a földre szegezve. Nem mert arra gondolni, hogy a takaró alatt a férfi nyilván teljesen pucér.
A férfi magához ölelte. Érezte, hogy nem utoljára.
- A város nyugati kapujától indul egy ösvény, egészen a folyó partjáig. Van ott egy fűzfákkal körülvett eldugott kis tisztás. Nyáridőben, ha dolgom engedi, ott szoktam olvasgatni délutánonként. – szólt a lány.
- Ég önnel, uram!
Sietős léptekkel indult útjára. A férfi csak állt és megbabonázottan bámult utána.
- Ott foglak várni! – kiáltott a lány után, mire végre ocsúdott.
Nem tudta, hallotta a lány, vagy sem, csak azt tudta, legközelebb már nem fogja elengedni…

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.