A fájdalom börtönében

Az órát figyelem, nagy bajban vagyok... Tudom ,hogy elkéstem,de képtelenség gyorsabban haladni a jeges úton. Rengeteg van a rovásomon, még az is csoda hogy egyáltalán szóba áll velem.Belegondolni is rosz,hogy milyen változatos kínzásokat ígért be törlesztésül, rendkívül szadista Úrnőm. Egy hónapja nem találkoztunk és most én leszek a játékszere.
Beállok az udvarba, éjszaka van és a hó nagy pejhekben hullik. A gyomrom görcsbe rándul amikor csörög a telefon!
-Jó estét Úrnőm!
-Felkészültél?! Hangja fenyegető és várakozással teli.
-Igen Úrnőm!
-Akkor vedkőz meztelenre, és térdenálva csúsz a színem elé!
Megdöbbenek a parancson ,de eszembe se jut ellenkezni!
A vonal megszakad és azonnal vetkőzni kezdek. Az autótól a bejárati ajtóig egy örökkévalóságnak tűnik az út. A hó kb 20 cm és jég hideg, ahogy meztelenül vonszolom magam. Mindenem elzsibbad és nagy szerencsém ,hogy fekete az éjszaka,legablább nem láthat meg senki.
Az ajtó nyitva van,és Úrnőm az emelvényen elhelyezett fekete bőrfotelban vár rám.
A kandalóban gyönyörően ég a tűz, hallani a tölgy fa hasábok pattogásást,érzem ahogy a szoba melege átjárja a testem. Úrnőm egy törölközőt hajít hozzám és parancsot ad ,hogy törölközzek meg. Látom a szemén ,hogy nagyon mérges és ettől még jobban megijedek.
Óatosan a lábaihoz kúszok és csókolgatni, nyalni kezdem őket.
Nem szól hozzám,át néz rajtam és ez nagyon ijesztő. Halk nyögdécseléssel tudatja velem,hogy jó munkát végzek,kezd visszatérni az önbizalmam. talán mégse haragszik annyira...,majd mint a nyári villám úgy hasít belém, egy hatalmas pofon és az ördögi tekintete!
-Hogy merészeltél elkésni szolga?
-Sajnálom Úrnőm nagyon rosz volt az út, könyörgöm büntessen meg a hibámért.
Úrnőm feláll a fotelből és fölém magasodik majd elindul le az emelvényről, a pince felé. Észre sem vettem,hogy miközben lábait kényeztettem rám rakta a nyakörvet ,így a rántás a nyakamon váratlanul ér. A pince a ház egyik titkos helysége, amit saját kínzókamrájának rendezett be, igazi középkori börtönhöz hasonlít. Most az én börtönöm lesz egy darabig.
-Mász fel az aszatlra és állj négykézláb! Természetesen azonnal engedelmeskedem,és érzem ,hogy rögtön kötelek kerülnek végtagjaimra.
-Átfáztál befele menet szolga?
-Igen Úrnőm
-Akkor most átforósítalak!
Érzem ahogy a forró viasz elönti a hátamat, fenekemet és a hogy a seglyukamnál folyik le a heréimhez. Felkiáltok A hirtelen jött fájdalomtól.
-Korán kezdesz kiabálni szolga, ez még csak a kezdet...
Érzem ,hogy belém tól valamit, nem túl vastag de sikosító, és figyelmesztetés nélkül jött. Mélyen belém tólja!
-Most pedig szorísd ahogy csak bírod. Enek nem örülök mert ebben a feladatban sossem voltam jó.
Hamar kiderül mit tolt belém, az égű gyertya olvassza a viaszt ami a talpamra,lábamra csöpög és bekövetkezik a legnagyobb félelmem a gyertya nem marad sokáig a helyén és el kezd kicsúszni. Felkészülök az égető fájdalomra amikor Úrnőm közbe lép. -Látod mennyire rendes vagyok veled szolga?!
-Igen Úrnőm, hálásan köszönöm!
-Most jön a kedvenc játékom,remélem ügyesebb leszel mint a múltkor.
A játék egyszerű 10 ütést kapok egy eszközzel úgy ,hogy be van kötve a szemem ha kitalálom mivel kaptam jön a következő eszköz, ha nem akkor újra kapom a 10-et addig amíg ki nem találom az eszközt.
A szemfedő már fel is került a szememre és jönnek az ütések. Először a hátam és a fenekem van soron, majd rátér a talpamra és a combomra is. Nem aprózza el, minden ütés belém hasít és mozgolódásra késztet.Hála istennek az első eszközt kitaláltam.-Korbács volt.
-Túlságosan mozgolódsz szolga,ezen változtatnunk kell. Érzem ,hogy a kötél belevág a heréimbe és a farkamba,talán soha nem kötötte még el ennyire mint ma éjszaka. A kötél végét feszesen az aszatlhoz köti úgy, hogy a levegővételre is fájdalommal felel a kötél.
-Na így már jó,nyugtázza elégedetten mosolyogva
A következő eszközt sajnos nem sikerül elsőre kitalálnom így ismétlésre kerül a sor. A fájdalom rendkívüli, az összes bűnömet megbántam már de ez még korán sem volt elég büntetés számomra. Jajongok a fájdalomtól ,Úrnőm nagy örömére.
-Ebből elég nem tűröm a nyavajgást! Amúgy is megígértem neked ,hogy úgy elfenekellek ,hogy nem fogsz tudni leülni sem. Ezzel a mondattal betömte a számat. Negyven ütést kaptam a hátsómra,pontosan tudtam hogy nádpálcával de betömöt szájjal képtelen voltam választ adni.
Remegő lábakkal száltam le a kínzó aszatlról. A heréim már lilultak a kötél szorításától.
-Állj terpeszbe elöttem,hátra tett kézzel!
-Miért vagy ilyen engedetlen? Miért kell fojton büteselek?
-Sajnálom Úrnőm ,hogy neveletlen vagyok de ön a legjobb tanítóm!
-Emlékszel azt ígértem,hogy megsiratlak a börtönömben...
-Igen Úrnőm emlékszem!
-Ugye tudod ,hogy mindíg betartom az ígéretem...
-Igen Úrnőm!
Hátra lépett és tudtam ,hogy mi jön..
Nem rúgott nagyot de olyan mint ha egy bolygó zuhant volna a heréimre.
3 rúgás után nem bírom tovább, és a földre kerülök,a lábamra pedig a terpesztű rúd.
5 rúgás után zokogni kezdek a fájdalomtól, 10 rugás után pedig jó érzés ,hogy vége van és a kegyeiért szenvedhetek.
A kötelek lekerülnek a kényes területről, gyengéden simogatja, vígasztal, nyugtat.
-Te vagy a lejobb szolgám, ma már nem büntetlek tovább és holnap jutalamt is kapsz de ma pihenned kell.
-Hálásan köszönöm Úrnőm!
Az emeletre érve rögtön a hálószobába megyünk amin nagyon megleődök.
A szolgának mindíg a börtönben a helye a cellában, ez alapszabály. A nyakörvemet kiköti az ágy lábához és add egy kérmet a heréimre, jól esik a hűsítő érzés és az ,hogy mellete aludhatok.
Nem kell ringatni egyikünket sem,hamar álomba merülünk és várlyuk a holnapot ,hogy új élményekkel gazdagodjunk. Ma a fájdalom börtönében jártunk, holnap a gyönyöré következik. Folytatás...