A végzet ura 2. rész

A végzet ura

2. rész

Laura az elkövetkező évet két tapasztalt férfi kezei között töltötte. Az egyik a harcmester volt.
Feladata hogy tökéletes harcost faragjon a látszólag ártatlan külső megtartása mellett a rabnőkből. E feladatát lelkiismeretesen, teljes odaadással látta el, és hogy vágyai ne zavarják munkájában, már szolgálata elején önként eunuchhá vált.
A harcmester minden héten három napot töltött Laura képzésével és nagy örömet okozott neki hogy a lány már nem teljesen képzetlen, és nagyon fogékony is a harc művészete iránt.
Megtanulta számos faj teljes anatómiai felépítését, azt hogy miképp tudja őket a leg hatékonyabban elkábítani, vagy akár megölni.
Elsajátította számos fegyver használatát, de legkedvesebb fegyvere a két rövid kard volt 60-60 centis, egyik oldalukon élezett pengével. Ura azzal kedveskedett neki megtudván hogy e fegyverek iránt különös vonzalmat érez, hogy készíttetett két ilyen pengét kovácsmesterével az elérhető legjobb, és legdrágább anyagból, adamantiumból.
A fegyverek külseje meghazudtolta valódi értéküket. Fekete ébenfa tok, és ugyanezen anyagból készült, bandázsolt markolat rejtette a pengéket, hogy sötétben ne leplezze le birtokosát. Tsubája szintén fekete ötvözetből készült. Kinézete ellenére azonban e két pengénél nem akadt jobb fegyver a birodalom határain belül, sőt azon kívül is csak olyan volt fellelhető mely talán egyenlő esélyt biztosíthatott használójának Laurával szemben.
A rabnők mindannyian el voltak látva adamantium fegyverekkel. Feladataikat a lehető leghatékonyabban kellett ellátniuk, uruk nem engedhette hogy egy rossz fegyver sodorja veszélybe bizalmasait.
A pengéken kívül Laura kapott még egy tucatnyi dobónyilat, mellyel 10-15 méterről hangtalanul tudott végezni ellenfeleivel, ha pedig hegyüket megmártotta a mestertől kapott méregben, úgy elegendő volt kissé megsebezni áldozatát aki a méreg hatására azonnal jobblétre szenderült, mielőtt még érezhette volna a halál szelét.
A harcmesterrel töltött órák igen kellemes elfoglaltságot jelentettek hősnőnknek.

Viszont a kiképzés nem csak kellemes dolgokból állt…
Három napot ugyanis a kínzómester kezei között kellett eltültenie, hogy megismerhesse teste korlátait, a fájdalom fokozatait, és azt hogy másokból hogyan húzhat ki fontos információt a fájdalom felhasználásával.
Eleinte nem nagyon bírta elviselni a fájdalmat, de nem volt más választása.
A kínzómester igen nagy gyakorlattal rendelkezett, úgy okozott nagyon erős fájdalmat hogy maradandó nyomot sose hagyott a rabnők testén.
Laura a férfi kezei között igen közeli ismeretséget kötött a korbáccsal, vesszővel, hüvelytágítóval, és igen sokféle tűvel.
Ura mikor megtehette maga is végignézte rabnője kínzását, néha még részt is vett benne.
A rendszeres tréningeknek köszönhetően a lány teste hozzászokott a fájdalomhoz, le tudta küzdeni azt olyan szintekig, mely az egyszerű emberek számára elképzelhetetlennek tűnt.
Hüvelyének izomzatát folyamatosan edzették, tágították.
Méhszáját is tágították, és alkalmassá tették arra hogy egy tokba rejtett mérgezett nyilat heteken keresztül viselhessen benne. Termékenységét egy főzet segítségével öt évre megszüntették, hogy feladataiba ez a gond se zavarhassa. Ánuszába fém hengert rejthetett, melyben titkos üzeneteket, vagy tárgyakat szállíthatott ura megbízásából.
Egy alkalommal nagyon kellemetlen eset történt meg Laurával.
A kínzómester éppen Laura hüvelyének tágítását végezte, mikor egy rabnő értesítette hogy ura kéreti.
Sietségében a mester Laurát kikötözve hagyta, úgy hogy moccanni sem bírt. Hüvelyében a tágítókörte, méhszájában a tágítórúd.
A mester fél órát volt távol, de alig távozott a teremből, mikor az egyik kertész elment a nyitvahagyott ajtó előtt.
A gyönyörű, kikötözött meztelen nő látványára a férfi nem bírta elfojtani gerjedelmét.
Odament a kiszolgáltatott lányhoz, kihúzta belőle a kiálló eszközöket, és visszaélve azzal hogy a környéken senki se hallotta a nő hangos tiltakozását, gyorsan magáévá tette.
Az aktust azonban kissé hosszúra nyújtotta, és pont a –számára- legkellemesebb pillanatban visszaérkezett a mester.
A férfi magja éppen betöltötte Laura hüvelyét, mikor a lány megérezte hogy az ondón kívül valami más is folyik a hüvelyébe. Vér volt.
A mester egyetlen suhintással lemetszette a férfi péniszét úgy, hogy annak nagy része a lányban maradt. A gazdátlanná vált szerv pillanatok alatt puhává vált, volt gazdája pedig halkan vinnyogva terült el a földön. A fájdalomtól még hangját se tudta hallatni, igyekezett a megmaradt csonkot szorongatva menteni szánalmas életét.
Esélye nem volt, a mester megszánta szenvedését és nemes szerve után az egyik kevésbé jól funkcionáló tertrészétől is megszabadította a nyomorultat: a fejétől.
Ezután eloldozta a hangosan tiltakozó lányt, de hüvelyéből a péniszt nem távolította el.
-Hozzá kell szoknod hogy némely esetben olyan dolgok is benned maradhatnak rövid ideig, melyek valaki más részét képezték. Mondta vigyorogva.
Laura erre pár durvább szóval illette a férfit, aki azonban nem vette zokon a szavakat.
Mestersége gyakorlása során kapott ő már igen sok kritikát.

Esténként a rabnők képzéséről egy lantos, és egy gyógyító gondoskodott.
Laura megtanult lanton játszani, és hangját is kiművelték, hogy énekmondóként is járhassa a világot. A gyógyító megtanította annak az ellenkezőjét, amit a harcmester és a kínzómester tanított. A lány elég hatékonyan meg tudta gyógyítani önmagát, vagy szükség esetén mást.

A kiképzés éve lassan véget ért.
Laura megerősödve, kiművelve, önmaga korlátainak ismeretében készenállt rá hogy megkapja élete első feladatát.
Éppen a megfelelő időben ahhoz, hogy segítsen urának egy komoly gond megoldásában.

Az úr szövetségese, az Északi Mágus komoly bajba került.
Kastélyából a képzett őrség, és a felhasznált mágia ellenére a birodalmon kívüli vidék mély barlangjaiban rejtőző sötét lidércek. Ezek a félig ember, félig hüllő lények rendelkeztek némi intelligenciával, ami azonban csak arra tette őket alkalmassá hogy minden mágiával kapcsolatos dolgot ellopjanak, és a saját aljas céljaikra használjanak fel.
E célok ugyan mi mást jelenthettek volna: életet elvenni másoktól. A lidércek embereket tartottak fogva, hogy húsukból lakmározzanak. Mágiára volt szükségük hogy könnyebben jussanak zsákmányhoz, és az elfogott embereket sokáig tudják életben tartani a kibírhatatlan környezetben.
És most bizony nagy erejű tárgyat sikerült ellopniuk: a mágia forrását, a különleges kék kristályt, mely birtoklója mágiájának erejét sokszorosára növeli.
Egyszerű esetben ez nem lett volna nagy baj, de a lidércek természetüknél fogva rendelkeztek némi veleszületett mágiával, ami így a Mágus birodalmában élőkre, de a Nagyúr birodalmára is veszélyessé vált.
A Mágus kémei szerint a lidércek egyébként csekély intelligenciája a kristály hatására jelentősen megnőtt, és eddig szervezetlen hordáik kapcsolatba lépvén egymással komoly haderő létrehozásába kezdtek. És ugyan ki lenne alkalmasabb egy ilyen értékes dolog felkutatására és visszaszerzésére mint egy rabnő?
A Nagyúr tehát elküldte egy szolgáját Laura lakosztályához, és most örömmel várta a lány érkezését. Most végre megmutathatja Laura rabnő hogy a belé fektetett munka mennyire volt hasznos.
A folyosón most lépések hangja visszhangzott, majd az ajtó kitárult…


Plagis nagyúr