késés....

Tudtad, hogy hamarabb kellett volna elindulnod! A forgalom araszol, minden pillanattal növelve késésedet és vele együtt kétségbeesésed. Tudod, hogy várok rád, és nem akarsz megvárakoztatni. Lihegve esel be az ajtón, és tekinteted kutatva engem keres. Végül víz csobogását hallod a fürdoszobából. Megigazítod magad, végigsimítod ruhád, majd szorongva benyitsz. Óvatosan megszólítasz. Miután nem kaptál választ, még egyszer, most már hangosabban szólítasz meg.

Hangod tele szorongással. Én a vizet elzárva törülközőmet kérem. Igyekezetedben majd levered a törülközőt, ahogyan alázatosan, fejedet lehajtva átnyújtod. Nem szólok hozzád. Megérzed, hogy ebből még baj lesz. Nagyot nyelsz, és lehajtott fejedben egymást kergetik a gondolatok: mi fog még történni? Köntösömet kérem, majd bemegyek a szobába és leülök. Engedelmesen követsz, és csendben megállsz elöttem. Várod, hogy magamhoz hívjalak. De jó lenne hozzámsimulni, kissé kiengesztelni, felengedni! Térdre parancsollak. Ahogy szoktad, térdeidet szétfeszíted, karodat hátrateszed, fejed lehajtod. Melled izgatottan hullámzik. "– Elkéstél!" - – hangzik. " –Igen, Uram" - – válaszolsz. - – "Mi történt, mi az oka?" - – Nagyot nyelsz, fejed még jobban lehajtod. - – "Dugóba kerültem, Uram" -– hangzik fojtott hangod. - – "Nem kellett volna hamarabb elindulnod? - – Hangod szinte suttogó, ahogy lehajtott fejedről lelógó hajad mögül előtör. : - – "De igen, Uram.".

Hosszú csend következik. Hallod, hogy felállok, és a szobában járkálok. " – Mi lesz ebből?" - – gondolod. De jó lenne odarohanni hozzám, átölelni, hogy megbocsássak! Visszaülök székemre. "Vetkőzz le! -– parancsolom. Gyorsan leveted ruháid és magad mellé helyezed. Eléd dobok két bőrbilincset és egy terpesztőrudat egy szájgolyó és egy bőr-szemellenzú kíséretében. "Tedd fel!" -– mondom. Gyors, gyakorlott mozdulatokkal teszed fel az eszközöket. Gondosan ügyelsz arra, hogy szorosan meghúzd mindegyiket, hátha figyelemre méltatom és megengesztelődöm. A golyó nagyobb a szokásosnál, és nyakörved is hiányzik. " – Nagyon mérges lehetsz, Uram" -– gondolod. " – Állj fel!" - – hangzik, mire nagy nehezen felkászálódsz. Nyakad mögül előrevezetve, majd hónod alatt hátrahúzva egy kötelet kötök rád, majd aztán erősen meghúzom. Minden lélegzetvételednél érzed szorító hatását. Csuklóidra egy-egy kötél kerül, majd hátul egészen magasra húzom, míg fájdalmasan felnyögsz. Ekkor egymáshoz kötöm, majd felfelé a nyakadnál húzódó kötélhez. A karodban égető érzés folyamatossá válik. Még erősebb lesz, mikor karjaidat a testedhez szorítom egy kötéllel, mely melleid alatt vezet.

Rövid szünet következik. Várod az elkerülhetetlent: tudod, hogy meg foglak korbácsolni késésedért. Magadban elátkozod azt a kis időt, amit még indulás elött kényelmeskedtél el. Máris éles hang, és a korbács lecsap! Lábad összerántanád, ahogy a fájdalom lábad közét éri. De jó munkát végeztél: a terpesztőrúd széles terpeszben tart. Igyekszel egyensúlyod megtartani, és a sötétben tájékozódni. A következő ütés védtelen feneked éri. Melleid következnek, mire megpróbálod eltakarni - – hasztalan. " – Elég volt"! - – kiabálod, de csak érthetetlen hangzavar érkezik a golyó mögül. Ismét lábad köze következik, majd a fájdalom átterjed combodra is, ahogy a korbács körbenyalja. Feneked és hasad következik felváltva. Ide-oda topogsz, hajlongsz, de a korbács mindenhol megtalál. Hirtelen elveszted egyensúlyod, elesel, de érzed, hogy erős karjaim megtartanak. Jól esik kissé megpihenni. " –Bírod még? "- "– hallod.

Szipogás a válasz, majd határozatlanul bólintasz néhányat, és megpróbálsz igent mondani. Leültetlek, és eloldozom karodat, csuklódat. Óvatosan egyenesíted ki fájó karjaid; elgémberedett csuklóidat dörzsölöd. " – Oldozd el a lábad!" - – hangzik. A sötétben kitapogatod, majd eloldozod lábad. " – A szájpecket is". – Eltelik egy perc, mire hallod: " – Üdvözölhetsz." – A sötétben óvatosan elindulsz felém. Végre átölelhetsz! Érzed, hogy erősen átölellek és hevesen megcsókollak. Hasadnál érzed ágaskodó férfiasságom, s rájössz, hogy ez előző szenvedésed, kiszolgáltatott vonaglásod, kínlódásod eredménye. Térdre esel, majd megcsókolod lábam, és közben háromszor elmondod az első szabályt. Sietve felegyenesedsz, hogy száddal illethesd férfiasságom. Igyekszel mindent beleadni, de hamarosan ismét térdre kényszerítelek.

Érzed, hogy bokádra és csuklódra ismét kötelek kerülnek, majd hasra kell feküdnöd. Lábad lassan felemelkedik, szétfeszül, majd egész tested a levegőbe emelkedik. Kezeid szétfeszülnek: tested fejjel lefelé, X alakban kifeszítve lóg. Szádba visszakerül a golyó. Lassan izgalom kerít hatalmába: reménytelenül, alaposan kifeszítve lógsz; teljesen tehetetlen vagy. Igen, bármit meg lehet most veled tenni. Nem várat magára a kín: védtelen pinádra, ágyékodra ütések záporoznak. Ez nem olyan, mint az előbb, ezek koncentráltabbak: ez lovaglópálca. Védtelen tested nyöszörögve mozgatod, mire az ütések mellbimbóidat, majd hasad érik. A fájdalomtól vonaglasz, de most már fenekednél érzed az ütéseket. Rövid szünet következik. Igen, erre vártál! Kisvártatva megfáradt pinádnál ágyékodnál érzel valami bizsergést. A hangból rájössz, hogy egy vibrátor munkálkodik. Megfáradt ágyékodban keveredik benned a múló fájdalom emléke a kellemes, buja bizsergéssel. " – Vigyázz rá, le ne ejtsd" ! - – hallod. A vibrátort ajkaid közé fektetem, majd a golyót kiveszem szádból. Alig mozdítod meg elgémberedett szád, mikor a golyó helyére farkamat helyezem. Hevesen reagálsz rá, de rögtön a vibrátor jut eszedbe. A kellemes bizsergés érzését a szádban egyre mélyebbre hatoló mozgó férfiasságom csak fokozza, mely egyre mélyebbre hatol. Érzed, hogy öledet csókok borítják, fenekeden, hátadon, combjaidon combodon ujjaim kalandoznak. "– Most, igen, most... ó, ez jó...", ... –, az elsöprő érzés csak fokozódik mikor szádban megérzed magom kilövellését. Ez jó volt, derekasan megálltad a helyed. Most már biztos megbocsájtottam. Lassuló mozdulatokkal fejezed be munkád. Leeresztelek, és eloldozom köteleid. A fény szinte mellbevág, mikor leveszem a kötést. Lassan veszed észre a szoba ismerős tárgyait, részleteit. Magamhoz hívlak az ágyra, mire négykézláb, alázatosan hozzámjössz. Magamra húzlak, és ott folytatjuk, ahol elkezdtük