Te jössz! :)

Zajra ébredek, a barátnőm kinn tevékenykedik a konyhában, az illatból ítélve kávét főz. Jó kislány! Felülök az ágyon, az esti meló kiszívta belőlem az erőt. A szobámban szanaszét ruhák, boros üvegek, játékszerek, mint egy pornó film forgatáson. Kibotorkálok a konyhába, Anami már bögrébe töltötte a kávém. A konyhapultnál matat a friss péksüteményekkel, amit úgy is tudja hogy, nem fogom megenni. Mögé lépek és átölelem , tarón csókolom. Egy kacér hümmögéssel nyugtázza. -Köszönöm a kávét. –leülök és rágyújtok. –Nincs mit, hoztam reggelit. - kedves és hát fenyegető próbál lenni de, még van hova fejlődnie. A tekintetem végig fut rajta, hosszú combok, kecses csípő, nem túl széles vállak. Az enyém! Elfordul és a csuklóját dörzsöli, igen, talán túl kemény voltam az éjjel. Elnyomom a cigarettám és kortyolok egyet a kávémból. –Nagyon fáj? –kérdezem, de nem bűnbánóan csak érdekel jól van e. –Nem, nem fáj! Kellemes volt az éjjel!- cica mozgással az ölembe telepedik és megcsókol. Ha létezik, jó, tisztaság, erkölcsösség, az mind Ő. Én meg a sátán aki megrontotta. Végül is, Ő maga jött az oroszlán barlangjához 8 éve. –Igen, én is jól éreztem magam. Mit csinálsz ma?- kérdezem miközben fenekénél fogva felsegítem , mert jól nevelt kislány vagyok. –Dolgozom, de előtte rendbe teszem a lakásod és tusolok. Miért kérdezed?- és valóban elkezd takarítani. –Lesz egy kiállítás, gondoltam eljöhetnél velem. Tudod…megbotránkoztatni a népet!- viccelődöm vele. Ember undora van amit meg is értek. Takarít, pakol és hmm…hajolgat. Egy óra alatt rendet varázsol. –Sajnos egyedül kell menned. Majd holnap találkozunk meghívlak egy italra!- kajánul vigyorog rám. –Nem nagy kunszt ám meghívni egy pultos lányt, kisanyám!- és a fenekére csapok. Megpuszil és tusolni megy. Egy újabb cigaretta és elmélkedés, rossz szokás, nő vagyok és gondolkodok a férfiak nagy része kiakadna egy értelmes nőtől, talán néhány meg is ijedne de….ők nem is férfiak. Csinosan, frissen, illatosan lép ki a fürdőszobámból mire elnyomom a csikket. Összeszedi a cuccát és elindul. –Vigyázz magadra! Szia Kicsim!- forró csók ölelés és egy útra való seggre csapás. Nyílik a liftajtó, de még vissza szól. –Edd meg a reggelit!- kacsint és puszit dob. Ajtó becsuk és tusolás. A meleg víz kicsit helyre rak a tegnapi szétomlás után. Hajat mosok, derékig érő fekete hullámos hajamat nem egyszerű kezelni, de állítólag jól áll. Teljesen habmentes vagyok, megtörölközöm, a hajam csak úgy feltűzöm. Göncöt keresek amiben megjelenhetek a fiatal művész kiállításán, azt hiszem az elsőn. Nem sokat tudok róla, egy barátom hívott el. Kutatok a szekrényemben, aztán inkább kihajolok az ablakon, ősz van még nincs hideg de gyanítom este érek haza. Miután összekentem megannyi méregdrága kencével a hajam megszárítom és belevasalok néhányat, nem teljesen csak hogy, emberi formám legyen. A szemem őzike barna,csak fekete kontúrt kap és spirált, pirosító és kész. Vadmacska. A választásom combig érő csizma fekete mini, fehér trikó sötét kék dzseki. Kicsit mintha évnyitóra mennék, ezért egy bordó selyemsálat kap társaságul a nyakam. Indulás, kocsiba ülök, zene be és a cím a gps-be. Egy elég érdekes, és az érdekes alatt szar környéket értek. Nagy raktárépülethez hajtok, rengetek autó, igen mind luxus kocsi, az én Audim biciklinek számit mellettük. Leparkolok és besétálok. Csupa öltönyös és koktél ruhás ember, sikerült felöltöznöm. Sebaj, legalább kitűnök. A pincér fiúka arra sétál hamar lekapok egy pohár fehérbort és jó nagyot kortyolok belőle. Fiatalok, idősek egyaránt vannak. A kiállítást még nem nyitották meg ez amolyan felvezetés. De kellemes felvezetés . Vizslatok, férfiakat nőket, csinos nőket, mellém lép egy farmeros inges férfi, lám nem csak én tévedtem el. Hosszú bozontos szőke haja van, szalma szőke szakálla azt hiszem kék szeme, jó magas, mint egy viking. Lebuktam, hogy bámulom, francba. Megmosolyog,és felém fordul. –Maga se öltözött ki?- ajha milyen selymes a hangja. –De, én kiöltöztem, bár nem tudtam hogy, egy nyamvadt kiállításra nagy estéjit kell venni!- cinizmus és humor, a kedvenceim. –Igaza van, és mit gondol a művészről?- a fejével int hogy, üljünk le. Nem bánom követem. –Nem tudom ki a művész .- egykedvűen kicsit hanyagul közlöm. A borom pezsgőre cseréli. Sokkal jobb mint a bor. –Ön eljön úgy egy kiállításra hogy, nem tudja ki a szerző?- tényleg meglepődve kérdezi. - Igen! – rántom meg a vállam és ismét az italért nyúlok. Beszélgetünk, több általános dolgokról, majd elköszön és kisétál. Ott ülök a puccos pezsgőmmel és a semmitmondó ábrázatommal. Biztos remek látvány lehetek. Egy hoppmester jött be, aki ordítva közölte hogy, megnyitják az ajtókat. Kicsit kacsázva indulok meg, az alkohol tehet róla. A teremben halk zene, a képek megvilágítva. Színes tájképek, portrék, szén rajzok és egy kis sarok az erotikus töltetű képeknek, naná hogy, odavezet a lábam. Az egyik képet önfeledten bámulom, egy szoba rendezetlen, épp talán egy kupleráj szobája, összehancúrozott ágy, rajta egy vörös hajú filigrán lány, a harisnyáját és csak a harisnyáját húzza fel. Azt hiszem prosti, de dögös. Csak meredek a nőre, az arckifejezése kiismerhetetlen. Aztán hirtelen sötétség, bassza meg most tuti elrabolnak, de nem, csak amolyan megtörés. A cilinderes hoppmester bejelenti a művészt aki besétál az ajtón, a tömegtől nem látom, előre furakodok. Beszarás! Fekete öltönyt halvány alma zöld inget és smaragd színű nyakkendőt visel. A haja végigfonva, egy öltönyös viking. Oké ez ugrott be elsőre. A férfi aki a borom pezsgőre cserélte. Most nagyon picire húzom össze magam, de a remek ruha választásom miatt nem könnyű eltűnnöm. Megköszöni amiért ilyen sokan eljöttek és azoknak akik segítették a munkáját. Magasba emeli a poharát, körbefordul megakad a tekintete rajtam, vigyorogva bólint. Remek. A tömeg szétoszlik hogy, tovább csodálhassa képeket. Tűnődöm, hogy menjek vagy maradjak, jobb ha megyek. Megfordulnék de egy magas masszív férfiba ütközöm, felnézek, a viking az. Jég kék szeme nem szigorú, inkább játékos. –Hogy tetszenek a képeim?- kérdezi a művész Úr gúnyosan. –Szépek, a balsarok a kedvencem!- kacsintok rá kacéran. –Igen, sejtettem!- helyeslően bólogat. –Ugyan honnan?- miből gondolta , de tényleg . -Kisasszony, Önnek túl rövid a szoknyája!- úgy búgja fülembe, egy pillanatra lehunyom a szemem. Isteni illata van, érzem ahogy szívom be a levegőt. –Tudja mit? Menjünk. - kézen fog, szinte kiránt a vágyakozó állapotomból. –Mi? Hova megyünk? – kiszabadítom a kezem. –Lefestem!- és ismét a kezemért nyúl. Biztos meghibbantam de nem húzom el a kezem. Kocsiba ülünk, és vezet, kicsit gyorsabban mint kellene. Nem szól és én sem. Mikor megérkezünk a lakásáshoz, kinyitja nekem a kocsiajtót, azt hittem ilyen már nem létezik. Bevezet, a műtermébe, vörös és fekete falak, csak lámpafény, festékék olaj és akril pasztel kréták hada, vászonok, papírok, imádom ezt az illatot. –Vetkőzzön!- és Ő is megszabadul zakójától nyakkendőjétől feltűri ingét, ahonnan megannyi tetoválás látszódik ki. –Vetkőzzek? – kérdezek vissza hitetlenkedve, hogy tényleg ezt mondta e. –Igen, miért mit gondolt ilyen ruhában fogom lefesteni? Ha nem tisztelte meg a megnyitóm, le is veheti! – ujjait egymásba fonva várt mit cselekszem. Játszani akar hát játszunk. Olyan lassúsággal vettem le a ruháim hogy, éreztem a pulzusát. –A csizma marad!- szólt rám mikor már levettem volna. Ott álltam egy csizmában egy férfinél akit egy órája ismertem, a társadalom biztos a szajha szót használná rám, de a társadalom bekaphatja. Színeket kevert, takarított, helyezkedett végül a hatás kedvéért levette az ingjét. Terpeszre utasított és csípőre tetette a kezem és én engedelmeskedtem. Hosszú percekig talán órákig álltam így, ügyesen használta az ecsetet és a színeket. Néha több ideig tapasztotta rám szemeit mind kellett volna, de tetszett a helyzet. Mikor végzett hátra dőlt, közelebb léptem. Eszméletlen kép volt, csodálkozva szemléltem. Aztán úgy festékesen végig simította combom, krém színt kaptam, a vállára támaszkodva ölébe ültem szembe vele. Kezeim a nyakába tettem, majd vártam , a másik combom sötét kéket kapott a melleim pedig sárgát, aztán hagytam hogy tovább legyek az élővászna, a derekára kulcsoltam a lábaim és az ágyra vitt. Mancsát a szürkébe nyomta és az oldalamra kente, a fehéret a karjaimra, a vöröset a csípőmre. –Most összemossuk a színeket!- szavaitól robbantam belül. Lehunytam a szeme, hogy most biztos nagyon jó lesz nekem, tévedtem. Nagyot tévedtem!