Telefonos duplacsavar

Csilla egész nap remegett a gondolattól, hogy végre találkoznak Jánossal.

János - nekem csak így mesélt róla, nem becézte soha - negyven fölött járt, családos férfi volt, szakmájában elismert ember, és kellően perverz ahhoz, hogy kielégítse Csilla kíváncsiságát és persze vágyait. Nagy autóval járt és legalább három telefonja volt, őt legalábbis mindig másik számról hívta. Eddig még nem találkoztak, csak telefonon csevegtek és fantáziáltak arról, hogyan fogják egymás "korlátait feszegetni".

Csilla külsőre egy átlagos lány. Alapjában véve csendes, béketűrő és barátságos, de ha felbosszantják, akkor férfi legyen a talpán, aki a szemébe mer nézni. Jellemét ismerve senki nem mondaná meg róla, hogy a szexuális fantáziája olyan dolgokat rejt, aminek láttán az átlagember még egy szexshopban is lesüti a szemét. Azt viszont álmaiban sem gondolta volna, hogy egyszer talál egy olyan férfit, aki nem csak online nagyfiú és nem csak ígérgetni meg fantáziálni tud, de élőben is férfi és lenyűgözi őt. Ezzel a gondolattal és érzéssel várta a mai telefonhívást.

Megcsörrent a telefonja. János hívta.
-Szia Drága, mindjárt ott vagyok, csak még leparkolok - kiabálta egy hang, megpróbálva a körút zaját túlharsogni.
-Na, pont a kapu előtt találtam, mindjárt nálad vagyok! Ugye nem izgulsz? - nevetett fel vidáman.
-Nem, már nem, várlak nagyon! - válaszolta Csilla, már tényleg nyugodtabb hangon.
-Rendben, addig megkérlek valamire, amíg én itt bohóckodok az automatával. - folytatta - keresd ki kérlek a legszexibb melltartódat és bugyidat a szekrényből. Ha megvan, mondom tovább.
-Oké - mondta Csilla mosolyogva és izgatottan - mindjárt megvan. Na, itt van a kezemben, mi legyen a következő?
-Szuper. Akkor kérlek, fektesd le az ágyadra a két ruhadarabot, szépen, egymás mellé - adta ki János az utasítást, már csendesebben a kapualjban.
-De ne vegyem fel?
-Még ne! Csak tedd le oda.
-Hát jó, leterítettem.
-Rendben, ügyes lány vagy. Mostantól pedig játsszuk azt, hogy nem kérdezhetsz semmit! Rendben?
-Rendben! - nyelt egy nagyot Csilla és megborzongott. Valami hasonló mondatra várt már régóta.
-Akkor figyelj rám nagyon jól. Ma csak te láthatsz engem, de én téged nem. Meg tudod ezt oldani?
-Háát, hogyan? Bekötöd a szemed?
-Azt mondtam, hogy te nem kérdezhetsz semmit. Most csak én kérdezek, te pedig teljesíted a parancsaimat. Erre vágytál, ugye?
-Iigen, erre.
-Akkor most fogd anyukád lakásának kulcsát, és menj át hozzá. Ha jól emlékszem, azt mesélted, hogy egymással szemben laktok, igaz?
-Igaz. De...
-Semmi de! Menj ki a lakásból, de az ajtót hagyd nyitva. Itt vagyok a lépcsőházban, senki más nem fog bemenni, nyugodt lehetsz.
-Hát jó... de....
-Semmi DE! Menj át a másik lakásba! - parancsolta János, ellentmondást nem tűrő hangon. -Szólj, ha ott vagy.
-Jó, megyek - közölte lesújtva és remegő hangon Csilla, akinek a fejében már az is megfordult, hogy éppen rablótámadás áldozatává válik. De valahol mélyen mégis bízott Jánosban és mivel már régóta várt valami igazán különleges élményre, teljesítette a férfi parancsát.
-Itt vagyok.
-Jó kislány vagy. Csukd be az ajtót.
-Becsuktam.
-Lassan felérek a harmadikra. Mostantól a kémlelőn végig kell nézned, ahogy bemegyek a lakásodba, a telefonban pedig végig kell hallgatnod, amit csinálok. Megértetted?
-Igen. Megértettem - remegte még mindig a lány az ajtóban, a szemét pedig óvatosan a kémlelőnyíláshoz emelte, és várta, hogy megérkezzen a férfi, akire oly régóta várt. Egyrészt csalódott, mert nem érezheti testközelből, nem érhet hozzá, de némileg vigasztalta a tudat, hogy látni fogja. Valahol mélyen pedig reménykedett, hogy ez a játék csak egy része a találkozásnak és nem csak ebből fog állni a mai randevújuk.
-Na, most érek fel, látsz?
-Igen, látlak - felelte suttogva, hogy véletlenül se szűrődjön ki a hang. Elvégre élvezte is a játékot, nem akarta elrontani. A hasa tájékán viszont továbbra is reszketett.
János lassan, kimérten lépkedett. A lépcsőház két oldalán álló ajtók között nem volt több mint négy méter, és bár a kukucskáló némileg torzít a képen, Csilla jól láthatta a férfi alakját. Az arcát csak éppen profilból sikerült megpillantania: tüsi rövid haja volt és körszakállt viselt. Legalább egy tízessel fiatalabbnak nézett ki koránál. Magas volt, átlagos testalkatú, nem sportos, de nem is pocakos. Farmert és laza nyári inget viselt. Miután meggyőződött arról, hogy csak egyetlen lakás ajtaja van nyitva, lassan belépett. Nem szólalt meg, tudta, hogy egyedül van, de azt is tudta, hogy figyelik. Még az ajtóban lassan levetette a cipőjét, majd visszafordulva, de csak az tükörbe nézve finoman becsukta az ajtót.
Csilla innentől kezdve csak sejthette, hogy mi történik. Ahogy teltek a másodpercek - amik óráknak tűntek - egyre izgatottabbá vált. A szíve a torkában dobogott, bugyija pedig érthetetlen módon egyre nedvesebb lett. Teljesen felizgult, csak attól, hogy egy idegen férfit engedett be a lakásába, és mikor erre ráeszmélt, egy mélyebb sóhaj hagyta el ajkait.
-Nem nyúlhatsz magadhoz, megértetted? - szólalt meg hirtelen az idegen férfi, amitől Csilla összerezzent és csak egy hümmögést sikerült válaszként adnia.
-Aki most magához nyúlhat, az csak és kizárólag én vagyok, Édes - suttogta ezután, majd folytatta, hangjában némi szaggatottsággal - méghozzá a TE illatos ágyadban. El tudod ezt képzelni?
-Igen - válaszolta most egy kicsit határozottan a lány, mivel tényleg el tudta. Szemei előtt ott lebegett a titokzatos idegen, egy szál ingben, és szinte látta, ahogy határozott karmozdulatokkal maszturbál az ágyában fekve.
A valóságban János tényleg a farkát verte, de nem vetkőzött neki ennyire: félig letolt nadrágban és boxerben, egyik kezében a telefont a füléhez szorítva, másik kezével a kőkemény szerszámával lihegett egyre szaporábban.

-Nagyon szexi fehérneműt választottál nekem a mai randevúnkra, Drága. Köszönöm neked! Remélem legközelebb rajtad is láthatom majd, élőben is, nem csak így, az ágyon. De most első alkalommal csak ennyit akartam látni, hogy valóban képes vagy rá és megvan benned a kellő bátorság és elhivatottság, hogy szófogadó kislányként viselkedj. Ezt nagyon tisztelem benned, és hogy őszinte legyek, felizgat. Ahogy kellően felizgat a szexi fehérneműd látványa, az meg főleg, hogy végig kell hallgatnod, ahogy kiverem rá a
farkamat. - Lassan beszélt, és hangján lehetett érezni, hogy bármikor el tudna élvezni. Ő viszont szerette volna sokáig élvezni ezt a helyzetet, ezért folytatta.
-Tudom, hogy arra számítottál, hogy ma együtt leszünk, de most én máshogy akartam ezt az együttlétet. Meg akartam adni az ívét, élvezni kicsit az átmenetet. Mivel eddig csak telefonon beszéltünk, szerettem volna ezt még kicsit elnyújtani, csak némi ráadással. Az eddigi beszélgetéseink alapján talán nem lep meg ez a kis játék, de ha mégis, akkor ez egy jó kis felkészülés arra, hogy velem soha, de soha nem fogsz unatkozni a jövőben. Ugye te nem maszturbálsz???
-Nem, dehogy! Hallgatlak, figyelek nagyon! - hazudta, ugyanis titokban már percek óta simogatta magát, fejét az ajtónak támasztva, a lehető legnagyobb csendben. A kérdésre nem vette ki kezét a bugyijából, nehogy lebukjon a kapkodás miatt, de lassított a mozdulatokon.
-Egy dolgot viszont meg kell tanulnod - válaszolta a férfi - nekem soha nem hazudhatsz. Megértettél?
-Igen, meg - szégyellte el magát a lány.
-Akkor vedd ki a kezed a bugyidból, támaszkodj vele az ajtónak, és így hallgasd, ahogy élvezek! - hallotta a parancsot a vonal túlsó végéről.
Engedelmeskedett és az ajtónak támasztva, totál felizgulva, tocsogó bugyiban, remegő lábakkal hallgatta végig, ahogy parancsolója hangosan élvezett el.
-Szeretném, ha most elképzelnéd, ahogy az ágyadon térdelek, és a farkamat a bugyid fölött tartva húzogatom. Most pedig el fogok élvezni, és az összes spermámat a szexi kis fehérneműdre fogom spriccelni! - majd lihegve, hosszan elélvezett.

A farkán maradt néhány cseppet letörölte a melltartóval, majd miután lenyugodott és lelankadt, visszavette boxerét és nadrágját.
-Tetszett, Kicsim? - kérdezte, már halkabban és mosolyogva.
-Igen, nagyon! - válaszolta Csilla, aki még ekkor is az őrület határán támaszkodott az ajtónak, és alig várta már, hogy a pasi elhagyja a lakását.
-Elárulom, hogy nekem is. És most lassan el is köszönök, mert vár a munka. Nagyon kellemes napom lesz, egész nap csak rád fogok gondolni! Most pedig kisétálok, és elmegyek, te pedig ezt ismét végignézed, csendben, mozdulatlanul, rendben van?
-Igen, persze, szia!
János visszahúzta a cipőjét, a tükör előtt rendbe szedte öltözetét és lassú mozdulatokkal kisétált, az ajtót halkan becsukva maga után. Távozás közben vetett egy pillantást a szemközti ajtóra és elmosolyodott.
-Szia Drága! Szép napot neked!

Ez volt az egyetlen pillanat, amikor aznap egymás szemébe néztek.

-Szia, neked is! - sóhajtotta, és várta már, hogy mikor teszi le a telefont a férfi. De ő továbbra is vonalban maradt.
-Hova sietsz? Várd meg, amíg beszállok a kocsiba! - és tovább beszélt, de hogy mit, azt a lány már nem hallotta. Az agya kikapcsolt, és csak arra várt, hogy egyedül legyen. Teljesen egyedül.

Mikor elbúcsúztak, és letették a telefont, mint egy éhes oroszlán tépte felaz ajtót, és rohant át a saját lakásába. Alig bírt magával, le sem vetkőzött, csak úgy ruhástól zuhant az ágyába, félig kinyitva a nadrágját, ujjait pedig lucskos puncijába mélyesztve kezdett egy eszeveszett maszturbálásba. Végignézett a frissen telespriccelt fehérneműin, majd olyat csinált, amiről soha életében nem gondolta volna, hogy megteszi valaha.

A következő percekben Csilla a saját bugyijával - és vele együtt egy idegen férfi spermájával - a szájában, szürcsölve, hörögve, testét ritmikusan dobálva, önkívületi állapotban, hosszan élvezett el.

Valószínűleg elájulhatott, vagy csak egy percre elaludt, nem tudta pontosan, viszont egy telefoncsörgésre riadt fel. De nem a sajátjára, hanem egy másik telefon csörgésére. Nem tudta, hogy honnan jön a hang, de biztos volt benne, hogy a lakásból, sőt, egészen közelről. Legelső gondolata az volt, hogy János hagyta itt a telefonját, ezért kapkodva
kezdte keresni. Hamar meg is találta az ágyával szemközti komódon. Zavarában először ki akarta nyomni, de aztán meglátta a kijelzőn a hívó fél nevét: "URAM"

Felvette, és bizonytalanul beleszólt:
-Igen, ki az?
-Szia Édes, hát ki lenne? - nevetett János a vonal másik végén - Nem írta ki a telefon, vagy csak nem tudtad elolvasni?
-De, bocsánat, csak nem értettem először, hogy mit keres itt a telefonod - válaszolva remegő hangon Csilla.
-Az nem az én telefonom drága Csilla! Ez mostantól a tiéd. Neked vettem, hogy bármikor tudjunk beszélni egymással, és ne kelljen más hívások miatt várnom rád. És te is hívhatsz nyugodtan, amikor csak szeretnél - bár ha dolgozom, akkor nem mindig tudok beszélni, de visszahívlak.
Majd szünetet tartott és az utolsó mondatokat már lassan, kimérve közölte a megszeppent lánnyal.

-Nem kell megköszönni, sőt, én köszönöm! Azt, hogy vagy nekem. És hogy lásd, milyen figyelmes vagyok, van még egy meglepetésem számodra. A beszélgetésünk után a telefonban kattints a videók menüpontra és azon belül az első és egyetlen videóra, amit ott találsz. Azon végignézheted, ahogy percekkel ezelőtt, miután én elmentem tőled, bejöttél a szobába, az ágyra feküdtél és hatalmasat maszturbáltál. Igen, otthagytam a szobádban és felvettem vele az egészet. Feltételezem, hogy nem csupán masztiztál, de a bugyidról felnyaltad a spermámat is.
Csilla már az ágy szélén ült, remegett és egy hang sem jött ki a torkán.
-Mától az a feladatod, hogy naponta kétszer, reggel és este végignézed a szánalmas játékodat, ahogy egy ismeretlen férfi gecijét felnyalva, a legnagyobb kéjjel ujjazod magad az őrületbe. Minden nap kétszer, és közben mindig gondolj rám, szeretettel és örömmel, hogy ezt a mocskos, de csodás pillanatot nekem köszönheted. Minden megnézés után írj nekem egy emailt, és írd le, hogy milyen volt, mit éreztél, mit gondoltál, milyen vágyakat indított el benned. Ha szeretnél, masztizhatsz közben, megengedem, de akkor azt is írd meg, hogy milyen volt. A következő egy héten az érzéseidről, gondolataidról szeretnék olvasni, naponta kétszer. Nem fogok rá válaszolni, de olvasni fogom. Egy hét múlva pedig találkozunk, élőben is végre. Addig pedig légy jó kislány! Puszi, szia!