Egy kéjsóvár nap

-Lábhoz, rabszolga -mondod egy furcsa nap teljesen váratlanul, amikor már nem is számítottam rá, hogy szolgálnom kell szeszélyeidet.
- Mi lenne, ha ma kipróbálnánk egy teljesen új játékot? Úgy fogod teljesíteni vágyaimat, hogy te magad még véletlenül sem élvezheted az együttlétet!
Azt akarom hogy a végsőkig felcsigázódj, hogy szinte sírva kérd a kielégülést, de ne kapj a végén semmit sem!
Nem hangzott túl bíztatón..Szemem rögtön be is kötötted, kezeim bilincsbe verted, hogy korlátozd érzékeimet.
- Sőt! Szenvedni fogsz, míg én testedet használva beteljesítem rajtad vágyaim! -folytattad.
Látni akarom, hogy a kíntól vonaglasz, míg én a gyönyörtől..És jaj neked, ha el nem juttatsz a gyönyörökig...Nem hallottam, hogy megértetted volna!
-Megértettem, Úrnőm!
-Ma istennőnek szólíts, rabszolga -mondtad enyhe dühvel,
abszolút alsóbbrendű alattvalómként borulsz majd a porba vágyim előtt.
Mezítelen lábaddal ellentmondást nem tűrve a padlóra löktél, aztán kényelmesen elhelyezkedve székeden folytattad nevelésem.
- Közelebb, szolga! Úgy! Most a szádba lépek. Először az ujjacskáimat fogod lassan, finoman tisztára nyalni!
- Parancsodra, Istennőm -suttogtam, majd odaadón leszopogattam egyre mélyebbre törekvő lábad ujjairól a drága, sós izzadtságcseppeket.
Amikor beteltél nyelvem símogatásásval, feljebb parancsoltál. Bekötött szemmel,vakon, imádkozásra kényszerített kezekkel térdepeltem, és megpróbáltam a lehető legfínomabb csókokkal elborítani először talpad, majd érzéki bokád, lábszárad és térdeid. Aztán a combokat s végül gyönyörű melleid is. Kezeddel kíméletlenül a hajamba téptél, ebből bizton tudtam, hogy élvezed szolgálataimat. Nekem viszont olykor már könnybe lábadt a szemem, főleg mikor a legváratlanabb pillanatokban, a gyönyör hullámainak lökéseikor pálcáddal is a hátamra suhintottál. Ha nem lett volna kendő szemem előtt, tudom, könnyeimmel alázatosan lábad kellett volna öntöznöm, bűnbánón rimánkodó rabszolgaként istennője színe előtt.
Aztán újra a padlóra löktél..Hirtelen szeszélyed most megkívánta testem. Élvezted szinte remegő, hűvös bőröm símogatását. Talpad majd tenyered bejárta minden porcikámat, egyre vadabbul valósítva meg az összesímulást. Kis idő elteltével körmeidet szinte mellkasomba mélyesztetted, férfiasságomon tiportál lábaiddal, fenséges ragadozóként vöröslő foltokat harapdáltál tagjaimban.
Moccanni sem tudtam, sőt nyögni sem, hisz mukkani sem engedtél. Némán, teljesen kiszolgáltatva hevertem a földön, játékszereddé, használati tárgyaddá alázkodva... S én mégis... a teljes önfeladás szerelmes hódolatával imádtalak, hisz tulajdonod, Istennőm rabszolgája voltam.
De nem volt még vége a tortúrának!
Meztelen tested illatából éreztem: felálltál, kecsesen meghajlottál kezeddel a széknek támaszkodva. Nekem is fel kellett térdelnem.
- Csókold a fenekemet! -utasítottál.
Vakon is megtaláltam imádatom vágykeltő tárgyát, és mohó odaadással borítottam el csókokkal azt.
- S most nyald, rabszolga! -adtad az újabb parancsot.
Rögtön teljesítettem kívánságodat. Sietős igyekezettel próbáltam izgató feneked völgyének legmélyére jutni, Te mégsem voltál teljesen elégedett. Fülemnél vezetve a fotelhez kényszerítettél,eléültetve fejemet annak ülőkéjéhez szorítottad, majd a fotelben elhelyezkedve fenekedet gátlás nélkül ajkaimhoz préselted.
- Nyald tovább, szolga! -sziszegted.
Önfeledten élvezted nyelvem játékát a kicsiny, erogén lyukacskán, olykor öledet a homlokomhoz dörzsölve.
-Jobban, mélyebbre!
Valóban csak eszköz voltam, mégha erről egyszer meggondolatlanul meg is feledkeztem. Mohó vágyakozásomban egy pillanat erejéig gyöngyöző szeméremajkadat is érintettem.
- Ki adott engedélyt,alattvaló? -kérdezted élesen, és keményen érzékeny pontomra tapostál.
-Hogy mered befolyásolni vágyaim, hitvány talpnyaló?
Tudtam, szigorúan megbűntetsz, s nem is csalatkoztam. Tűsarkú cipődben úgy megtiportál,mintha csak az utca kövén sétálnál.
- Ezt most élvezheted, kis mazochistám - szóltál gúnyosan,s döhösen belémrúgtál.
- Mondd, hogy élvezed! Köszönd meg, hogy beléd törlöm a lábamat! Úgy! S most hálatelt szívvel csókold!
Úgy csókoltam fenséges lábad, mintha az életem múlott volna rajta. Kézbe vettem kicsiny,meleg talpad, s szinte vallásos áhítattal lehelltem ajkaimmal imádatom jeleit lábfejedre.
Ettől kissé megenyhültél..Diadalmas, pompás ragadozóként ismét az arcomra ültél.
- Rajta! -kiáltottad,
szolgálj rabszolga!
Nedves öled a számon hullámzott mind erősebben és agresszívabban, miközben hol körmeiddel karcoltál bőrömbe égő csatornákat, hol hajamat tépve szorítottad feneked nyelvemhez...
A gyönyör kirobbanásakor fejem térded és bokád kalodájában, édesen patakzó harmatodtól csapzottan szolgált párnádul...
Lassan kielégülve még elszórakoztál azzal, hogy parancsodra önmagam csigáztam az élvezet határáig,
de a döntő pillanatban megálljt parancsolva csak néhány cseppecske hullott a padlóra, amit hol a földről, hol cipőd orráról kellet lenyalnom...
Beváltottad fenyegetésed!