Átváltozás

"Holnap 3-kor nálam vagy" Ennyit irt Úrnőm az smsbe. Már nem is parancsolta, hogy menjek el hozzá, egyszerűen csak kijelentette: nálam vagy. A szabályt ismertem, az smsre azonnal válaszolni kell: "Igenis Úrnőm", mert nem szeret sokáig várni a válaszra.
Kicsit szokatlan volt a parancs, mert ez a nap nem számitott normális esetben munkanapnak. Háromnegyedkor már ott voltam, lementem a pincébe, az összes ruhámat levetettem és átöltöztem a szokott munkaruhámba, majd felvettem a hosszú kabátot. A pince volt az a hely, ahol meglett férfiból nővé alakultam, Úrnőm engedelmes és alázatos szolgálólányává.
Pontosan háromkor bekopogtam a lakásba.
- Gyere be, szólt Úrnőm.
Bementem, a fogasra akasztottam a hosszú kabátot, és bementem a szobába, ahol Úrnőm a kanapén várt rám. Szó nélkül letérdeltem és megcsókoltam a lábait, igy kellett köszöntenem Őt, ha mások nem voltak jelen.
- Ez mi, Julcsa? - kérdezte Úrnőm, és elővett egy gyűrött férfiinget. Női nevet is kaptam, ami nem csoda, hiszen munkaruhám is egy női cselédruha volt, szabadon hagyott fenékkel.
Zavartan néztem rá. Nem szoktam általában kifelejteni a vasaláskor semmit, egyenként veszek minden darabot, kivasalom és összehajtogatom, úgy teszem be a szekrénybe szépen, de úgy néz ki, most mégis megtörtént.
- Zoli miattad kellett más inget felvegyen ma reggel, folytatta Úrnőm, és elém dobta a földre az inget. - Minek tartalak téged, nem tudod mi a dolgod?
- Bocsánatot kérek, elfelejtettem - mondtam egészen halkan, de tudtam, hogy ezt nem fogom megúszni ennyivel.
Úrnőm behajlitotta kézfejét, ez néma parancsnak számitott, azt jelentette, hogy térdelnem kell, fejemet a földön tartva, fenekemet minél jobban kidüllesztve. Engedelmeskedtem, de minden testrészem reszketni kezdett a félelemtől. Amikor megéreztem a sikositó kenőcsöt, már tudtam mi következik, és könyörögni kezdtem:
- Kérem Úrnőm, ne tegye... nagyon fogok figyelni ezentúl, megigérem....
- Abban biztos vagyok. Segitek én a memóriádon mindjárt.
Először lassan, aztán egyre erőteljesebben éreztem magamban a dildót. Szinte szétszaggatott a fájdalom, miközben Úrnőm teste együtt mozgott rajtam a méretes szerszámmal.
- Kinek a dolga a vasalás ebben a házban?
- Az ... enyém ...
- Akkor végezd a dolgodat! Te itt ebben a házban a kurvám vagy, a cselédem, és nem felejtesz el semmit, ami a dolgod. Értetted? Nem fogok magyarázkodni és szégyenkezni miattad, mert gyűrött ingek maradnak utánad! Addig örülj, amig nem akarok vasaló céget nyitni, akkor hajnaltól éjszakáig ott görnyedhetsz a vasalódeszka fölött a kedvemért! Egyetlen férfi van ebben a házban, nem olyan nagy dolog azokat az ingeket kivasalni! Ha már az ágyneműket és az én ruháimat úgyis vasalod, az ővéit is kibirod! És nem felejtesz el semmit! Semmit! Világos?
- Igen Úrnőm, nyögtem keservesen, miközben csak arra tudtam gondolni, hogy mikor lesz már vége. De a nevelés hosszabban folytatódott, mint gondoltam.
Amikor vége lett, Úrnőm visszaült a kanapéra, és maga elé parancsolt.
- Szopjad.
Riadtan néztem Úrnőmre. A felcsatolható dildó ott meredezett Úrnőm lábai közt, ott, ahol gyönyörű és illatos puncija kellett volna hogy legyen.
- Mire vársz Julcsa?, kérdezte szigorúan. Nagyon élvezte a hatalmát, és azt is, hogy sikerült az anális akció után észrevétlenül elrejtenie az óvszert, úgyhogy most azt hihettem, hogy a fenekemből egyenesen a szájamba kerül az eszköz. Pedig amit szopnom kellett, az egy teljesen tiszta dildó volt.
Émelyegve és forgó gyomorral engedelmeskedtem. Hosszú perceken át nyalogattam és szoptam, miközben Úrnőm a fejemet simogatta, néha pedig erővel ráhúzta a szerszámra.
Végül elege lett a játékból.
- Köszönd meg a nevelést, mondta végül.
Átöleltem és hosszan csókolgatni kezdtem Úrnőm csodaszép lábait. Tudtam, hogy soha többé nem fogom elfelejteni a vasalnivalót.
- Szeretném, ha kifestenéd a lábkörmeimet - mondta. Nem tűnt parancsnak, de mégis az volt. Elhoztam a körömlakkot, és visszatérdeltem a lábakhoz. Óvatosan dolgoztam, mintha életem nagy vizsgáján vennék részt. Úrnőm elégedett mosollyal nyugtázta igyekezetemet.
- Most rendbeszeded a fürdőszobát. Itt egy fogkefe, ezzel súrolod ki először a kádat, az összes csempét, és végül a wc-t. Én most elmegyek, a városban találkozom Zolival és moziba megyünk. Mire hazajövünk, minden ragyogjon, érthető?
Szó nélkül bólintottam, átvettem a fogkefét, és elindultam a fürdőszoba felé.
- Maradj itt, mig elkészülök, mondta Úrnőm.
Bement a gardrób szobába és átöltözött. Csinos és szexi ruhát választott a mozizáshoz, nem túl kihivót, de nagyon vonzó volt benne. Egyszerű sminkhez egy kedves mosoly, és kész is van.
- Szép vagyok? kérdezte kedvesen és kacéran, miközben még mindig a földön térdeltem.
- Gyönyörűszép Úrnőm, feleltem, és alig tudtam betelni a látvánnyal. Egy pillanatra átvillant az agyamon, milyen jó volna, ha velem marad, ha átölel, ha levetkőzik és szeretkezünk egy óriásit ott a földön, de tudtam, hogy ez lehetetlen.
- Ne felejts el ágyneműt cserélni, múlt éjszaka összemaszatoltuk Zolival. Szeretem a friss ágynemű illatát.
Megsemmisülten néztem álmaim asszonyára.
- Ügyes legyél, ajándékozott meg végül egy utolsó huncut mosollyal, mielőtt becsukta maga mögött az ajtót.
Behunyt szemmel vártam térden állva percekig a konyha kövén, mielőtt nekifogtam volna a feladatnak. Végiggondoltam az egész életemet, az életünket, ezt az őrültséget, amit mindketten játszunk, egyre nagyobb beleéléssel és lendülettel. Meddig tart a valóság, honnan kezdődik a játék? Vagy ilyen nincs is, minden egybefolyik, játék lett az egész élet, és valóságosan is szolgává váltam? Rájöttem, mennyire imádom ezt a lányt, aki előtt felfedtem az életem összes titkát, akivel úgy fonódott össze a sorsunk, hogy már nem is tudom, ő él-e bennem vagy én őbenne, akinek megengedtem, hogy mindenestül az ujja köré csavarjon. Aztán felálltam, és nekifogtam a fürdőszoba rendbetételének a fogkefével. A fenekem sajgott, a lelkem lázadozott, de alapjában véve boldog voltam. Két órába telt, mire végeztem a súrolással, pedig igyekeznem kellett, nehogy otthon találjanak. Végül kicseréltem az ágyneműt is, tiszta és kemény, ropogós huzat került a kétszemélyes ágyra, a régit a szennyesbe tettem. Másnap úgyis jönnöm kell újra, szokásos munkanap lesz, majd akkor kimosom.
A pincében átöltöztem, és újra férfi lettem, férfiként mehettem haza a családomhoz. De ez már egy teljesen másik férfi volt, mint az, aki háromnegyed háromkor nővé vedlett a pince sötétjében.
Otthon a szokásos esti családi program zajlott. Küldtem kétóránként az smst, de válasz nem jött, pedig jólesett volna. Biztos nem is figyel, most Zolival van elfoglalva, gondoltam magamban. Egyáltalán gondol rám is vajon, miközben más csókját élvezi? Az utolsó kötelező sms a "jó éjszakát Úrnőm" kellett hogy legyen a nap végén, amit aznap is kötelességtudóan elküldtem.
Egy percen belül megjött a válasz is:
"Szeretlek"
...Ki érti meg, miért kezdett oly hevesen verni a szivem?