Cikkek idő szerint
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

...maróka.

Törölt felhasználó
2010. 01. 30. 02:44 | Megjelent: 756x
Türelmesen nyalatom tisztára az ujjaim veled…tekinteteden tükröződik a benned feszülő harag…nagy érzelmi töltés lehet, mert jól láthatóan feszít belülről, mint egy alaposan felpumpált plug. Ezt feltétlen le kell vezetnünk.
Most, hogy a főnöködet is megnyugtattad, előttünk az egész nap…s még reggel van, nagyon is. Lassan végzel az ujjaimmal, s én az asztalon hagyott kávésbögréhez lépek. Belekortyolva konstatálom: ez bizony kihűlt. Nem úgy mint te…
Lelked mélyén lévő kemencébe még közel sem csaptak fel a lángok a megszokott hevességgel, de ahogy elnézlek, a tüzelőt pakolják bele derekasan. Jó kis nap lesz…s milyen jó, hogy én is szabad vagyok.
Lassan, apró kortyokban elfogyasztom a kihűlt kávém. A bögre karimája felett rád pillantva végig simítalak tekintetemmel: kezeiddel még mindig tartod maga a láncokba csimpaszkodva, egyik karodra hajtod fejed, úgy nézel vissza villogó szemekkel. Kebleid előre merednek az oldalra félrecsúszott köntös szárnyai között. Kiszúrok egy verejték cseppet, ami kebleid közül indulva, nyomában kis patakot húzva kacskaringózik egyre lejjebb testeden. Bejárja a hasad, kikerüli a köldököd, majd mintegy incselkedőn mutatva az irányt, szirmaid mellett elhaladva rátér a combodra. Itt elveszítem a nyomát: végig futott combod belső felén, s eltűnt. Talán ő is végigízlelgeti épp a vádlid, ahogy én szoktam olykor. De sokkal nagyobb a valószínűsége, hogy a térded tartó kötél lett a végzete. Félre hessegetem eme képet, s a háló felé veszem az irány. Lábaid enyhülő remegése árulkodik arról, hogy visszanyerted az önkontrollodat.
De most csak egy valaki kontrollálhat téged –döntöm el magamban -; én.
Nem vagyok sokáig távol tőled, hamar visszatérek a „macskával”. Kedvenc cicám bőrszíjait már már unottnak ható mozdulatokkal rendezem össze. Mikor ez megvan félkörben - ahogy a köteleid engedik -, járkálni kezdek körülötted.
„- Majdnem igen tiszteletlen voltál” – állok meg előtted, s nézek bele az arcodba – „ha ez, teszem azt egy társasági közeg előtt jött volna elő belőled, most szégyenkezhetnék miattad…”
Mindketten jól tudjuk, hogy az általam vázolt történés soha semmikor nem fordulhatna elő…de oknak most megteszi ez is. Megpörgetem a korbácsot, jellegzetes hangja egyszerre vonz s taszít. Látom rajtad. Mikor távolabb pörgetem, akkor a köteleid engedte lehetőségeiden belül picit hajolsz feléje, mikor közelítem hozzád, akkor visszahőkölsz. Mikor mögéd lépek vele, a nyakadat tekergeted, hogy lásd, érzékeld, mi fog történni.
Féloldalasan hozzád lépek, lenézve a lábad alatt látod suhanni a szálak végeit, melyek egyenlőre elkerülik kiszolgáltatott testedet. Egyenlőre…
Élvezem a nyúló pillanatot, ahogy a tekinteted lefelé fordítva várod: mikor kezdődik a fegyelmezés. Egy mozdulattal a nyakamba veszem a macskát - mint valami hős idomár az ostorát – s a nyakadban lógó selyemszalagért nyúlok. Lassan húzom egyik felénél fogva. Ahogy a halmaid közti völgyben csusszan, bimbóid árulkodik izgalmadról.
Szertartásosan húzom szét a szalagot arcod előtt…a régi japán filmek jutnak eszedbe, ahol a csatába induló harcosok helyezik így fel homlokukra a különböző varázsigékkel telerótt selyemszalagokat, hogy erőt és bátorságot adjanak nekik a megpróbáltatásaik elviseléséhez. Csak hogy te nem vagy harcos, s én teszem rá a szalagot fejedre, elzárva ezzel téged ideiglenesen a képi világtól.
Kezem szorosra köti a kendőt, majd párszor megsimítja alfeled…majd a szétfeszített combjaid, mintegy előre vetítve a helyeket, amerre csatangolni engedem a nyakamban pihenő kedvenc eszközömet.
Fém halk csörrenését hallod, s apró jellegzetesen égető fájdalom jelentkezik a bimbóidon. Rád került a láncos csipesz.
Hátadhoz simulva picit tekergetem őket, s meg, megfeszítem a láncot. Leheletnyi rándulások jelzik: tested még érzékeny, hisz reggel van. „Sebaj” gondolom „legalább az elkövetkezendőket is jobban a magadénak fogod érezni”…
„- Nagyon vigyáznod kell az indulatokkal Kedvesem” – mondom, miközben hátrébb lépek mögötted –„ egy rossz szó, s kész a baj…”
Azzal emberesen megsuhintom a korbácsot, a szálak belemarnak combodba. Minden porcikádban megremegsz…

…a ciróka megvolt, jöhet a maróka.

Hozzászólások (2)

A hozzászólások belépés után olvashatók.