Az előadás 1

A hosszú terem közepén sötét tárgy helyezkedett el elnyúlva, de a részleteit nem lehetett kivenni, a megvilágítás hiánya miatt. Az egyik keskeny oldalon magas lefüggönyözött ablakokon szűrődött be némi gyenge fény. Vele szemközt boltíves széles bejáratot láthattak a kétoldalt kíváncsian várakozó nézők. Amely mellett a fali tartókba tűzve fáklyák lobogtak. A bejárat mellett a fáklyák alatt két izmos férfi állt mereven. Fejükön csukja, derekukon fekete bőrkötény, amelyeken kívül semmi más nem takarta testüket. Jobb kezükben bőrkorbácsot tartottak, lazán átvetve vállukon.
A bejáratnál megjelent egy barna bőrkötényt, csizmát és melltartót viselő magas nő. Jobb kezében korbácsot tartva, bal kezével egy vastag kötelet fogva, meztelenre vetkőztetett férfiakat és nőket vezetett, lassan lépkedve, a terem közepe felé. Az vastag kötélhez egyik oldalról nők, másik oldalról férfiak voltak mindkét csuklójukkal hozzákötözve. Szemeiket széles szalagokkal takarták. Így ők nem láthatták a teremben félkörben, ülő kíváncsi embereket, és a középen elhelyezkedő szerkezetet, amelyhez odavezették őket. A sort, a vezetőhöz hasonló öltözékben, ugyancsak magas, szabályos, szép arcú nő zárta.
Lassan kimért mozdulatokkal, az öt nőt és az öt férfit leoldották a kötélről, és egymás mellé állították őket. Kezeiket a hátuk mögött összekötözték. A teljes csöndben némán jelezték a beavatott nézőknek, hogy elérkezett az ő idejük. Az előre megbeszéltek szerint, azok a nézők akik hajlandóak voltak, még mélyebben a pénztárcájukba nyúlni, feladatot kaptak, szerephez jutottak, a titokzatos és bizarr előadásban. Létszámbeli kikötés nem volt, csak a műveletre szánt idő volt néhány percben meghatározva. Így ezen az estén körülbelül egy tucat férfi és nő állt fel a helyéről és jött ki oldalra, miközben a többi, ülve maradt néző feszülten várta a folytatást.
A székek nyikorgására, a lábak kopogására a bekötött szemű szereplők, feszülten álltak egymás mellett. Egy-egy férfi hímvesszője merevedni kezdett, a nők mellbimbója megkeményedett, combjaik remegni kezdtek, a várakozás másodperceiben. Egy nagy tálban olajat hoztak be és mellé egy kis asztalt gurítottak melyeken poharak álltak. Oldalt a kiváltságos nézők felsorakoztak, mindenki egyenként felvett egy poharat és belemerítve az olajba, elindult a tíz izgatottan álló szereplő felé. A feladat az volt, hogy minden meztelen testet beolajozzanak, nyaktól lefelé. Érdekes kép bontakozott ki hirtelen. Három nő, egy tehetetlenül álló férfit kezdett el simogatva olajozni. Miközben a fenekét, a herezacskóját és a hímvesszőjét simogatták, vágyakozóan. Másik három nő, egy remegő combú, fehér bőrű fiatal lányt kezdett kéjesen simogatni. A szabályok egyszerűek voltak, csak kézzel érhettek hozzájuk. Aki belehevült az élménybe és átlépte a megadott kereteket azt ostorral térítették észhez. Persze a mellette dolgozók is kaptak belőle, és mire letelt a feladatra szánt néhány perc addigra, a kiválasztott nézők is kimelegedve csillogtak az olajtól. Egy-két néző, aki éhes farkasként vetette rá magát a tehetetlenül álló testekre, most jó néhány égető, viszkető, vörös csíkkal a bőrén ült vissza a helyére.

A sort vezető magas nő, most a korbácsot az övébe dugva, nagyon finom szőrű, széles esetet vett fel az asztalról, és elindult a tíz szereplő felé. Az első személyhez odalépve, lassú, szakértő mozdulatokkal, átsimította az egész testet. Az egyes területeken lévő olajfelesleget elkente, hogy mindenhol egyenletesen legyen elosztva. Szertartásos mozdulatokkal átsimította az összes szereplőt. A finom mozdulatokra a férfiak hímvesszője merevedni kezdett. Ezt a reakciót a sort záró, másik nő szigorú korbácsütésekkel díjazta. Egy-egy nő miközben az ecset, a mellei vonalát rajzolta újra, felnyögött az érzéstől. Miután véget ért az ecsetes korrekció, a nőket és a férfiakat szétválasztották, és az eddig árnyékban pihenő szerkezet két oldalán felsorakoztatták.

A szerkezet alakja, a görög Ómega betű alakjára emlékeztetett, nagyon hosszú, elnyújtott szárakkal. Középen magasra tornyosuló félkörben egy ember nagyságú, fából készült kerék pihent mozdulatlanul, belőle egy rúd állt ki, melyen keresztül forgatni lehetett. A kétoldalt, hosszan elnyúló padozaton méterenként, nyeregalakú ülőhelyek voltak kialakítva középen résekkel. Lent, kétoldalt a lábak számára, vízszintes deszkapallók feküdtek, melyekhez bőrszíjjak voltak erősítve. Mindez egy emelvényen, dobogón várta, hogy életre keltsék. A nyeregszerű ülőhelyek réseiből, fekete csillogó rudak álltak ki, különböző magasságig emelkedve, mint egy motor főtengelye fölött a dugattyúk.